Szőnyi Ferenc harmadszor is átszeli Amerikát
Június 11-én indul az Egyesült Államokat nyugatról keletre, a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig átszelő Race Across America extrém kerékpárverseny. Az indulók közt a komáromi Szőnyi Ferencet is ott láthatjuk, aki harmadszor vág neki a háromezer mérföldes, 12 szövetségi államon áthaladó távnak.
A három hónap múlva 60 esztendős atlétának ez az idei fő versenye. Az egész felkészülése erre irányult, mindent ennek rendelt alá. Bemelegítés gyanánt Indián is átbiciklizett. Az indiai versenyről ebben a cikkünkben olvashat.
Május elején a Race Across Italy-t is teljesítette. Szőnyi felkészülését sorozatos egészségi problémák is befolyásolták. A lábát érő folyamatos súlyos terhelés, és egy verseny közben történt gázolás miatt komoly térdkorrekciós műtéten esett át. A repülőtéren biztosan sípolt a biztonsági kapu, amikor áthaladt rajta, ugyanis nemcsak jelleme és önfegyelme acélos, testében is hordoz még némi fémet a műtétek után.
A versenyre a Pajtli Péter, Breuer Orbán Károly, Wildhoffer Zsolt, Bán Lajos, Herczeg Ferenc és Szőnyi Szilvia összeállítású csapat kíséri el a komáromi vasembert, akivel csomagolás közben beszélgettünk.
Egy ilyen szüntelen sanyargatáshoz szoktatott test, mint az öné, mennyi idő alatt regenerálódott a 3650 kilométeresre tervezett, aztán a körülmények miatt valamivel meghosszabbodott indiai verseny után?
A verseny után még egy ideig kint maradtam, pihentem, megtekintettem a kulturális emlékeket. Azok a napi 250-320 kilométerek, azok azért – idézőjelben – nem voltak annyira megterhelők, mindig sikerült pihenni, regenerálódni, felkészülni a következő napi kihívásra. Így gyorsan sikerült regenerálódnom. A RAAM egy tervezett verseny volt, az idei évben mindent ennek rendeltem alá, így volt beosztva a felkészülés. Hazaérkezésem után folyamatosan zajlottak tovább az edzések.
Ez lesz a harmadik RAAM versenye, korábban 2010-ben és 2012-ben is teljesítette a távot. Hogy emlékszik vissza erre a két versenyre?
Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az én sportolói pályafutásom extrém. Ez viszont a teljesítmény szempontjából a világ legextrémebb versenye. Ezt több tanulmány, többféle szempontú megközelítést alkalmazva is vizsgálta. Ez az amerikai verseny minden kutatásban az élen végzett. Mindkét eddigi versenyem más volt.
Egyrészt az én fizikaim teljesítményem tekintetében is voltak hibajelek, de a táplálkozás, tájékozódás, közlekedés szempontjából is sok élmény és sokk ért bennünket. Emlékeimben sok szenvedés él az alvásmegvonás miatt, mivel erőből haladtam tovább. Ez a verseny kéri az energiát. Második alkalommal sok mindent ki tudtunk küszöbölni, tapasztalataim alapján sok mindenre fel tudtam már készülni. A csapatom is bővült egy fővel, egy kerékpáros szakértővel. Ekkor a magyar fejlesztésű Stringbike-kal vágtam neki a versenynek. Fejben helyre kellett tennem magamban, hogy ha a kerékpárom a mezőny leggyengébb műszaki tartalmával bír, viszont a legnehezebb, akkor hogy lehet egy kontinensnyi országot átszelni. Az én bringám 10 kilós volt, ebben a szegmensben a kerékpárok 6-7 kilogrammosak. Az alvásmegvonással itt is küzdöttem.
Elég gyenge, de sikeres volt a teljesítés. Ezek nagyon komoly tapasztalatok. Most a hatvanéves korcsoportban vágok neki, amelynek én vagyok a legfiatalabb versenyzője. Ugyanakkor ebben a korban azért már esik a teljesítmény.
Mindezen előismeretek birtokában milyen stratégiával vág neki a 2024-es versenynek?
Ezt a versenyt életeseményként élem meg. Fantasztikus, hogy megadatott újra részt vennem ezen a versenyen. A magyar gazdasági környezet olyan, hogy szinte luxuscikknek számít egy amatőr versenyen való indulás, így nem volt könnyű összeállítani a gazdasági oldalt.
Köszönet illeti támogatóimat. Mindenkit nem tudok most név szerint felsorolni de hadd említsem meg Komárom városát.
Mivel már kétszer voltam, tudtam, az az ideális, ha két járművel megyünk. Ebből az egyik közvetlenül mögöttem halad, és véd a többi járműtől. A másik egy depókocsi, az egész csapat élelmével, ruházatával, felszerelésével. Eddig két kombival mentünk, ez logisztikailag gyakran problémás volt, mivel a kerékpár-alkatrészeket és a kerekeket is vinni kellett. Idén egy SUV-val és egy lakókocsival veszünk részt a versenyen. Mivel a sofőröket is váltani kell, az ideális minimális létszám a hat.
A versenyidőket nézve tíz nap körüli teljesítéssel akár a verseny megnyerésére is lenne esély. Ez ellen szól, hogy másfél éve műtötték a lábam, és ennek a rehabilitációja egy évet vett igénybe. A mai napig is csavarok, lemezek vannak elhelyezve a testembe. Ez inkább csak mentálisan, de terheli a teljesítményemet.
Mi az elkövetkező napok menetrendje?
Vasárnap indulunk, Los Angelesbe érkezünk, itt akklimatizálódunk. 9-én van a járműbemutatás és a rajtszámfelvétel. 11-én pedig a szóló versenyzők nekiindulnak a világ leghosszabb versenyének.
Honnan indul a verseny, és hova futnak be?
A verseny a Los Angeles alatti, a mexikói határ közelében levő Oceanside-ból indul. A befutók a New Jersey-beli Atlantic Cityben, a Kennedy Plaza mellett érnek célba. A szintidő 12 nap, a 60-69 éves korosztályban 12 nap és 21 óra. A távolság megközelítőleg 3000 mérföld, ami 4800 kilométer, de ez mindig változik, ekkora távolságnál mindig előfordulnak lezárások, terelések, javítások...
A legutóbbi, indiai versenytől eltérően azonban itt nem napi szakaszok vannak, mindenki annyit megy, amennyit bír. Fejben ez mennyiben kíván más hozzáállást?
A verseny gyakorlatilag non plus ultra rendszerű. 11-én elindítanak bennünket. Innentől mindenkinek a saját felkészültsége, erőnléte és elméje engedte belátások szerint kell haladnia, a lényeg, hogy 12 nap alatt célba érjen. Ez nagy veszély.
A versenyt annak honlapján, ezen a linken élőben is lehet követni.
