Fordítottak a spanyolok, tizenkét év után ismét Eb-döntőbe jutottak
A németek legyőzését követően a franciák sem okoztak gondot a spanyoloknak, akik így már hátradőlve figyelhetik a mai angol-holland párharcot, és készülhetnek a vasárnapi fináléra.
Két eltérő stílusú csapat, eltérő formában. Így lehetett volna beharangozni ezt az elődöntőt, melynek győztese könnyen lehet, hogy a trófeát is elhódítja. A két csapat stílusába, erősségeibe és gyenge pontjaiba most nem mennék bele részletesen, a találkozót megelőzően behatóbban is foglalkoztunk ezzel a témával, most koncentráljunk magára, a mérkőzésre.
Aktívan kezdték a találkozót a spanyolok, az ötödik percben Yamal remek beadását követően Fabian Ruiz fejelhetett jó pozícióból, próbálkozása azonban mellé szállt. Ami az egyik oldalon kimaradt, a másikon bement.
A meccs 9. percében megtört a franciák rossz sorozata, és Kolo Muani fejesével megszerezték első akciógóljukat az idei Európa-bajnokságon. A találkozónak semmiképp sem tett rosszat ez a korai gól.
A spanyol válaszra mindössze 11 percet kellett várni, a még mindig csak 16 éves Lamine Yamal egy gyönyőrű tekerőssel vette be Maignan kapuját. A tini neve mellett így már négy kanadai pont szerepel az idei Eb-n, három assziszt mellett megszerezte első gólját is a tornán. Valószínűleg nem sokan számítottak arra, hogy húsz perc játék után már két gólt láthatunk a találkozón.
Amilyen gyorsan jött az előny a franciáknak, olyan gyorsan el is szállt. A 25. percben Dani Olmo tüzelt kapura, lövése megpattant Koundén, így utat talált a franciák kapujába.
Semleges nézőként jobb mérkőzéskezdetet nem is kívánhattam volna, reménykedtem, hogy a csapatok nem lőtték el az összes puskaporukat az első fél órában. Az első félidő utolsó 15 percére kissé leült a játék, egyik csapatnak sem sikerült kialakítani nagyobb lehetőséget, így egy gólos spanyol előnnyel vonultak a csapatok szünetre.
A fordulást követően nem bővelkedtünk helyzetekben, azonban így sem beszélhettünk unalmas mérkőzésről. A franciáknál volt többet a játékszer, a spanyolok pedig elsősroban Yamal-Williams duó gyorsaságára építve kontrákra játszottak. A dinamikus, folyamatos játékot szabálytalanságok és egy pályára befutó selfievadász törte meg. A spanyolok egyre inkább próbálták irányítani a játékot, mely elsősorban labdabirtoklásban nyilvánult meg.
Dechamps sorban hozta be a támadóit - valljuk be, volt is miből merítenie - jelentősebb áttörést azonban ők sem tudtak hozni.
Voltak ugyan kisebb fellángolásaik a franciáknak, tartósabb nyomást viszont nem tudtak kialakítani. Rohamosan fogyott az idő, a francia játékosok pedig kezdtek egyre feszültebbé válni. Mbappé is próbalkozott becsülettel, kísérletei azonban rendre pontatlanok voltak, így ismét gól nélkül zárta a találkozót. A spanyolok magabiztosan tartották az előnyüket, a második félidőben lényegében egy pillanatra sem forgott veszélyben a sikerük.
Előzőleg eseményekben szűkölködő mérkőzésre számítottam, így pozitív csalódás ért. Külön kiemelném az első félidőt, ami számomra az idei Eb egyik, hanem a legjobb félideje volt.
