Az én focim: Búcsú Ronaldótól és Toni Kroostól
Kiestek a németek és a portugálok, Toni Kroost utoljára láttuk focizni, Ronaldónak pedig biztosan ez volt az utolsó Európa-bajnoksága. A pénteki negyeddöntőket akár ezekkel a megjegyzésekkel is leírhatnánk, hozzátéve, hogy a spanyolok és a franciák jutottak tovább, és ők alkotják majd az elődöntő egyik párosát.
Toni Kroos pályafutása kiállítással is végződhetett volna, ha az angol bíró bátrabb, vagy egyszerűen csak észreveszi a szabálytalanságokat a pályán. Mert a németek kedvence néhány perc leforgása alatt két sárgát is kaphatott volna, és öt perc után emberhátrányba került volna a német válogatott. Ehelyett mi történt? Anthony Taylor az első durva belépőnél ugyan belefújt a sípjába, de a sárgát elfelejtette felmutatni, majd pár perc múlva Kroos ismét villant, ezúttal térd helyett lábfejre ment. Az áldozat ismét Pedri volt, de az angol gondolatai valahol egészen máshol járhattak, mert a játék folyt tovább, a spanyol viszont lent maradt, sőt, a 8. percben le kellett cserélni. Többször visszajátszották az eseteket, Taylort még az első félidő lefújásakor is megmutatták, de mit mondhatnánk, talán lejtett a pálya a hazaiaknak, a lényeg, a harmincnégy éves Toni Kroos játszhatott tovább, a németek maradtak tizenegyen a pályán.
A hazaiak nyolcasa egyébként a 67. percben kapott egy sárga lapot, nem cserélte le Nagelsmann, és persze hogy Cucurella kezéről írnak a németek – nem csak ők –, mert az bizony „egyértelműen” tizenegyes volt. És ki szerezte az első gólt? A Pedrit váltó Dani Olmo (Lipcse), aki az 51. percben talált be a németek kapujába, és a meccs egyik legjobbja volt, ha nem egyenesen a legjobb. A spanyolok azonban nem húzták ki kapott gól nélkül a kilencven percet, Wirtz (Leverkusen) a 89.-ben egyenlített, jöhetett a hosszabbítás. Luis de la Fuente közben lecserélte Moratát, Lamine Yamalt és Williamset is, magyarán a támadósort, Ferran Torres, Oyarzabal és Joselu váltotta a kezdő hármast, a 119. percben azonban a baszk középpályás, Mikel Merino (Real Sociedad) Olmo beívelt labdáját a kapuba fejelte, és Spanyolország olyan focista góljával jutott az elődöntőbe, akinek a nevét Hajdú B. egyszer sem ejtette ki a becserélése óta. Tehát július 5-én, Stuttgartban Spanyolország 2-1-re legyőzte Németországot, ezzel az egyik ágon összejött a latin párharc a legjobb négy között. Ja, mindhárom gólt cserejátékos szerezte.
Melyik volt a jobb meccs, a spanyol-német vagy a portugál-francia? Jók voltak egyáltalán? Ronaldo és Mbappé is a kezdőben kapott helyet, de csak a portugálok csapatkapitánya játszotta végig a teljes meccset. Ronaldo ezen a mérkőzésen sem talált be, ahogy a portugál válogatott sem. Az első két csoportmeccsen öt gólt szerzett Portugália, viszont a következő hármon egyet sem. Szlovénia ellen elégnek bizonyult jobban rúgni a tizenegyeseket, a franciák ellen viszont négyből egy kimaradt – kapufa –, az pedig éppen elegendő volt ahhoz, hogy gól nélküli döntetlen után, tizenegyespárbajban 5-3-ra nyerjen Franciaország, és a vb-ezüstérmes csapat az elődöntőben Spanyolországgal csaphasson össze.
A németek és a portugálok kiestek, a spanyolok és a franciák továbbjutottak. A spanyolok nem játszottak olyan lehengerlően a negyeddöntőben, mint korábban, de az ellenfél is erősebb volt. A franciák esetében inkább beszélhetünk szerencséről, mert nem voltak jobbak a portugáloknál, de rúgott gólok nélkül nehéz továbbjutni, legfeljebb döntetlenekre futja belőlük.
