Amikor a legjobb csapat nyeri az EB-t!
Szeretem a focit. Az olaszt, a magyart és a szlovákiait is. A spanyol embereket és Spanyolországot is, az ottani labdarúgásnak annyira nem vagyok híve, aminek az okát nem értem, de arról kétségem sincs, az idei németországi labdarúgó-EB-n az a válogatott nyert, amely a legjobb focit játszotta.
Bíztam a Rossi-legénység továbbjutásában, ami sajnos ezúttal nem sikerült, kívántam Bénes Laciéknak, hogy húzzák ki az angolok ellen a túl hosszú ráadást, de az sem jött össze. Olasz rajongóként ugyan sejtettem, most nem jön össze a címvédés, de azért még így is többet vártam az azúrkékektől.
A csoportmeccsek első köre után viszont teljesen egyértelművé vált, hogy a spanyolok játsszanak a legmeggyőzőbben, ami az olaszok elleni találkozón csak bebizonyosodott. Akkor Calafiori öngólja döntött, de nyilvánvaló volt, Morattaék sokkal jobbak voltak. Akadtak ugyan még meggyőző csapatok, de a németek vagy a portugálok sem tudták a csoport végéig hozni a magas átlagot.
A kieséses szakaszban aztán Georgia ellen egy félidőn keresztül úgy tűnt, a spanyol lendület is megtörhet, de a szimpatikus keleti csapat csupán egy játékrészben tudott valódi ellenállást tanúsítani. A negyeddöntőben aztán sokan az előrehozott döntőt játszottak a spanyolok a németekkel, lett is dráma, amikor a házigazdák Wirtz révén a rendes játékidő végén még visszajöttek, de a végén hasonló fegyverrel Merino döntött. Egyedül itt gondolhattuk azt, hogy a spanyolok nem menetelnek a fináléba, de nem így történt, s a franciák elleni elődöntőben is remekül játszottak, vesztes helyzetből gyorsan felállva jutottak a vasárnapi fináléba.
Ami ott történt, az minden volt, csak nem meglepő. Bizonyították a különbséget az angol és a spanyol válogatott formája közt, miközben valljuk be, a szigetországiak hatalmas sztárokkal bírnak, de döntőbe jutásuk óriási meglepetés volt mutatott játékuk alapján.
Ez a torna a fáradt játékosok viadala volt, a zsenialitás kevésbé jellemezte a meccseket, ettől függetlenül láttunk érdekes találkozókat. A finálé is izgalmasra sikerült, főleg a második félidő, amelyben Williams először megszerezte a vezetést, majd a spanyolok többször is növelhették volna az előnyüket, de jött a szokásos angol egyenlítés Palmer révén. Úgy tűnt, ismét a hosszabbítás dönthet, amelyben Southgate csapatának lett volna esélye, de a baszk Oyarzabal egy remek beadást követően megnyerte a spanyoloknak az EB-t.
Azt gondolom, hogy objektív szemszöggel nem is fér kétség ahhoz, a legjobb focit mutató csapat nyert, amire kevés példa van a hasonló tornák esetében. A spanyolok legyőzték a címvédőt és a döntőst, az előző világbajnokság két legjobb európai csapatát, a házigazdákat, a legnehezebb csoportot nyerték meg, majd a kieséses szakasz bonyolultabb ágán meneteltek a győzelemhez. Örülök annak, hogy a foci győzött ezen a tornán, bízzunk benne, legközelebb a magyar csapat fog!
