Három csapat kitűnő játéka, négy helyett
Szombaton este a Európa-bajnokság egyenes kiesési szakasza vette kezdetét, és ha nem is volt előírás, de a sors úgy hozta, hogy az első mérkőzést éppen a Európa-bajnoki cím védője, Olaszország játszhatta Svájc válogatottja ellen.
Pontosabban játszhatta volna, hiszen az olasz válogatott szombati szereplését inkább nevezhetjük statikus mozgásnak, mintsem a labdarúgás bemutatójának. Egyetlen számszerű mutatót elég csak megemlítenünk.
Luciano Spaletti csapatának 6 percre volt szükség, hogy a kezdés után először átjusson az ellenfele térfelére. Ez szokatlanul hosszú idő, és a csúcsfoci berkeiben nagyon ritka, hiszen teljesen megszokott, hogy a mérkőzés első perceiben egyik tizenhatostól a másikig folyik a játék.
A mérkőzésnek egyébként nagy jelentőséget tulajdonított az európai, illetve a világ fociszövetsége is, hiszen az UEFA és a FIFA is elnöki szinten képviseltette magát a díszpáholyban. Amit láthattunk, az viszont nem felelt meg ezeknek az elvárásoknak, hiszen az olasz csapat, főképpen a második félidőben, szinte leállt az ellenfél kapujától mintegy 30-40 méternyire és ott folytatott meddő labdatologatást, amíg el nem veszítették a játékszert.
Mindeddig nem szóltunk az ellenfélről, ami teljesen igazságtalan Svájccal szemben, hiszen a bemutatott látványos és fegyelmezett játékuk igazán szemet gyönyörködtető volt, főképpen az első félidőben.
Egyetlen játékost emelnék csak ki a svájciaktól, a jobboldalon aktív, 23 éves Ndoye-t, (klubszinten éppen az olasz Bologna játékosa) aki a legtöbb svájci támadás előkészítésében benne volt és folyamatosan, ill. veszélyt jelentetően játszotta át középpálya és a tizenhatos közti területet.
A foci megválaszolatlan nagy talányai közé tartozik Spaletti edző eredménye, aki a Nápoly csapatával tavaly megnyerte a világ egyik legerősebb bajnokságát, egy év leforgása után, szövetségi kapitányként olyan játékot produkált, ami még csak gyenge oldatát sem jelenti az egykori félelmetes olasz válogatottaknak, s így az első kieséses körben, 2:0-s eredménnyel búcsúzniuk kellett a kontinenstornától.
Ennél szebb volt viszont a szombati késő esti Németország – Dánia mérkőzés, és talán nem vállalunk nagy kockázatot, ha azt mondjuk, hogy nemcsak az Európa-bajnokság egyik leglátványosabb meccsét láthattuk, hanem nagy valószínűséggel az Európa-bajnoki cím komoly aspiránsát, a német válogatottat is.
A németek a még csak 36 éves szövetségi kapitány, Julian Nagelsmann keze alatt olyan csapattá váltak, amelynek az egyéni teljesítmény és a csapatszellem egyaránt az erőssége. Kitűnő játékosok minden poszton, nehéz is lenne egyet kiemelni, inkább a Musiala-Havertz-Sane hármasfogatot említeném, amelyet a szombati teljesítménye alapján szerintem egy-egy az egyben bármelyik csapat átvenne.
A dánok remek partnerek voltak a németek fényes játéka mellett, nem játszottak szemmel láthatóan alárendelt szerepet, gyakran eljutottak Neuer kapujáig, s olykor gólveszélyt is jelentettek.
A német – dán meccs nagy fociérdekessége nem is a mintegy félórás, időjárás miatti szünet volt, hanem a dán védő Andersen esete, aki pár perc alatt megjárta a csúcsot és a mélységet is, hiszen gólt rúgott, amelyet a VAR egy „lábujjhegyni” les miatt érvénytelenített, és nem sokkal utána keze egyik ujjával összehozott egy 11-est, amellyel Németország megszerezte az első gólját.
A német-dán meccs úgy volt jó, hogy mindkét csapat hűen képviselte saját kategóriáját, a német válogatott a világ legerősebb csapatainak osztályát, Dánia pedig egy lokális foci középhatalom szintjét. A dánok nem ijedtek meg nagynevű szomszédjuktól, nyílt sisakkal játszottak, és így a nézők jártak a legjobban a 2:0-s végeredményt és német győzelmet hozó mérkőzéssel.
A magyar fociszurkolók számára legalább közvetett gyógyír, hogy a mindkét szombati továbbjutó csapat a magyar válogatottal volt egy kezdőcsoportban, s Marco Rossi legénységének teljesítménye – még a mindkét csapattól elszenvedett vereség ellenére is – felértékelődött. Várhatóan ez így lesz a további körben is, hiszen Svájc az Anglia-Szlovákia párharc győztesével, Németország pedig a spanyol – georgiai meccs továbbjutójával játszik.
Svájc a mostani teljesítménye alapján, kis szerencsével még az angolokon is túljuthat, Németország pedig hazai környezetben bár nehéz mérkőzésen, de maga alá gyűrheti a spanyol válogatottat, bár mindezekhez talán a szlovák és vélhetően a georgiai válogatottnak is lesz némi megjegyzése.
Újabb jó meccseknek nézünk elébe!
