A labdarúgó-EB-k története: XVII. rész - 2016, az éjjel soha nem érhet véget II. rész

Az Európa-bajnokságok történetének első 24 csapatos tornáját tíz helyszínen rendezték meg Franciaországban. Az Eb-n a hat darab négyes csoportból az első két helyezett, valamint a legjobb négy harmadik helyezett jutott tovább a nyolcaddöntőbe. Innen egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna.

A harmadik helyért nem játszottak mérkőzést.

A legnagyobb hiányzónak Hollandia számított, de a fantasztikus játékosokkal rendelkező szerbek is lemaradtak a tornáról, nem voltak ott a dánok sem, akik a svédekkel szemben bukták el a pótselejtezőt. Először jutott ki Wales, Albánia, Izland, Szlovákia, Észak-Írország, közülük csak az albánok nem élték túl a csoportkört. Az előjelek nem voltak túl kedvezőek: 2015 őszén több mint 100-an haltak meg egy párizsi terrortámadás során. A futball ünnepét ezért 90 ezer rendőr biztosította, Marseille-ben az orosz és az angol futballhuligánok csaptak össze, aminek a város látta kárát.

Számunkra a legfontosabb az F-csoport volt, ahova Portugália, Ausztria és Izland társaságában a magyar válogatott is került. Az esélylatolgatáskor nagyon óvatosan fogalmaztunk, hiszen a portugálok és az osztrákok is erősebbnek tűntek nálunk, Izland esetében is inkább csak reménykedtünk a sikerben. A csapat aztán látványosan rácáfolt a realitásokra, hatalmas népünnepélyt okozva az egész Kárpát-medencében.

Az első meccset Bordeaux városában vívtuk az osztrákokkal. Az eddigi 136 találkozónkból 66 magyar és 40 osztrák sikerrel zárult. Franciaországban nem mi voltunk az esélyesek. Már ekkor is a „csak együtt” jelszóval készült a csapat és az MLSZ is. Az ellenfél legnagyobb sztárja a filippínó és nigériai felmenőkkel bíró David Alaba volt. A Bayern Münchenben balhátvédet játszó, a válogatottban azonban középpályásként szereplő sztár már a meccs elején ránk ijesztett, de a kapufa hárított. Fokozatosan lendültünk bele a játékba, hogy aztán a második félidőben azt halljuk:

Ordított Hajdú B. István, és ordítottak, sírtak, üvöltöttek a szurkolók a stadionban, otthon és a kivetítők előtt.

Majd következett Stieber álomszerű találata.

- értékelte Storck a látottakat.

Következett Izland, ahol már egy döntetlen is továbbjutást jelenthetett volna. Meg is lett, 1-1 és egy nem túl szimpatikus játékvezető, Szergej Gennagyjevics Karaszjov. Az a nap nem csak az eredménytől, hanem a magyar szurkolók marseille-i vonulásáról is emlékezetes maradt. „A magyarok ismét bizonyították, hogy nagyon jók, akik lebecsülik őket, azok nagy hibát követnek el. Mi nem használtuk ki úgy a lehetőségeket, mint kellett volna, éreztem némi fáradtságot is a játékosokon. Kollégám két jó cserével felrázta a csapatát, és a kockáztatás bejött. A magyarok nagyobb önbizalommal kezdték a meccset, nem tudtuk megtartani a labdát, így nyomás alá kerültünk. Sok nagy helyzetünk volt, ezeket jobban ki kellett volna használni, a dekoncentráltság és az idegi fáradtság is közrejátszhatott abban, hogy nem sikerült. Szeretnék gratulálni a magyar csapatnak, jól futballoztak, keményen játszottak, és a szurkolóik is nagyon jók voltak.”

– értékeltek az izlandiak.

A harmadik csoport meccs a torna legjobb játékát hozta, 3-3 a portugálokkal és „Az éjjel soha nem érhet véget.” Felszabadultan játszottunk, a portugálok pedig az életükért küzdöttek Lyonban, ha Elek kapufája bemegy, akkor… Ki hitte volna, hogy az utolsó meccs előtt azt számolgathatjuk, hogy ki lenne jobb a nyolcaddöntőben. Böde Dániel sajátságos stílusában reagálta le a helyzetet: „Minek számolgatni? Mifelénk úgyis azt vallják, hogy este kell számolni a tyúkokat.”  

Az egyenes kieséses szakaszban a belgákon kellett volna túllépnünk, hogy a legjobb nyolcba kerüljünk. Ők már túl nagy falatnak bizonyultak, miután megszerezték a vezetést mindent megtettünk a fordításért, ők pedig lekontrázták a csapatot és 4-0-ra nyertek.

„Tudtuk, hogy egy nagyon erős csapattal mérkőzünk, amely a világranglista második helyén áll. Minden elismerésem a csapaté azért, amit ezen az Európa-bajnokságon elértek. Mérkőzésről mérkőzésre fejlődtek, optimistán várhatjuk a jövőt. A mérkőzés a második félidőben másképpen is alakulhatott volna, egy kis szerencsével talán egyenlíthettünk volna.” – reagált Bernd Storck a meccs után. A hazatérő csapatot hatalmas tömeg várta a Hősök terén, óriási volt az ünneplés.

Most pedig nézzük a torna többi csoportját!

Az „A” csoportban a franciák és a svájciak örülhettek a továbbjutásnak, az albánok hiába végeztek a harmadik helyen, negatív gólkülönbségük miatt nem jutottak tovább. Utolsó csoportmeccsükön a románokat fektették két vállra. A „B” csoportot Wales (Gareth Bale és Aaron Ramsey vezérletével) nyerte Anglia és Szlovákia előtt, akik szintén tovább jutottak, az oroszok azonban csomagolhattak. A „C” csoport kettészakadt: a német és lengyel válogatott egyértelműen jobb volt az észak-ír/ukrán párosnál. Az észak-írek azonban a harmadik helyen tovább léptek. A „D” jelű kvartettben Horvátország a címvédő spanyolokat verve lett első. Mögöttük a spanyolok mentek tovább, a harmadik törökök azonban kiestek. A csehek hiába döntetleneztek a horvátokkal, a másik két meccsük után lógó orral kellett elhagyniuk a pályát. Az „E” csoportban az olaszok megverték a belgákat és svédeket, így az utolsó meccsen már egy vereség is belefért az írek ellen, akik ezzel harmadikként tovább jutottak, a svédeké maradt a negyedik hely és a hazafelé tartó repülőgép.

A nyolcaddöntők egyik ágán voltak a nagyok - németek, olaszok, spanyolok, angolok, franciák. Közülük az angolok és az olaszok búcsúztak is a legjobb tizenhat között. A másik ágon a két nagyágyú a belgák, és a portugálok továbbmentek.

Nagy meglepetésre a legjobb nyolc között ott volt Izland és Wales is. Egy könnyed nyolcaddöntős siker után (a szlovákokat verték 3-0-ra) a németek büntetőkkel búcsúztatták az olaszokat. A franciák megálljt parancsoltak az angolokat kiejtő izlandiaknak. Wales nagy meglepetésre kiütötte a belga aranygenerációt, míg a portugálok büntetőkkel a lengyeleket. Az elődöntőben mindkét meccs 2-0-ra végződött, a portugálok Walest, a franciák a németeket szomorították el.

A döntőben a portugálok a franciákkal találkoztak, Ronaldo sérülése után nem sokan hittek a sikerükben, de tévedtek. A szervezetten védekező, a középpályát ellenőrzés alatt tartó luzitánok legjobbjának Rui Patricio kapus bizonyult, hatalmas védésekkel tartotta meccsben csapatát. A nem túl emlékezetes döntőt a csereként érkező Éder döntötte el a hosszabbításban, a védőjét lerázva távolról talált be a francia kapuba, 1-0 Portugáliának.