A labdarúgó-EB-k története: XVI. rész - 2016, az éjjel soha nem érhet véget

2016 nyarán Franciaország látta vendégül a vén kontinens labdarúgó elitjét. A 15. Eb-n már 24 csapat indulhatott, az ötlet gazdája Michel Platini volt, az UEFA elnöke. A torna idejére Platini már bukott ember volt köszönhetően különféle gyanús korrupciós ügyeknek. Négyen versengtek a rendezésért, de a svéd-norvég duó végül visszalépett, így maradtak a törökök, olaszok és a franciák. 

Az 53 induló, köztük Gibraltárral, kilenc csoportban küzdött az első két helyért valamint, a megemelt létszámnak köszönhetően, a csoport harmadik helye is indulást érhetett.

A legjobb csoportharmadik automatikusan kijutott az Európa-bajnokságra, míg a további nyolc harmadik között oda-visszavágós pótselejtezőt rendeztek, melynek győztese kvalifikálta magát az Eb-re.

Csapatunk az F csoportba került a görögök, románok, finnek, észak-írek és a feröeriek mellé.

A sorsolás után általános vélemény volt, hogy a görögök mögött megcsíphető akár a második hely is, de legrosszabb esetben a harmadik hely meglesz. A válogatott Pintér Attilával a kispadon vágott neki a sorozatnak. Őt 2013 decemberében nevezték ki a csapat élére, hatalmas lelkesedéssel vágott neki a munkának. Többször is „összetartást” vezényelt a keret elérhető tagjainak, általában azoknak, akik itthon játszottak. Folyamatosan hangsúlyozta, hogy a meccsek előtti pár nap nem elegendő a felkészülésre, a lehető legtöbb alkalommal kell a csapatnak együtt lennie. A felemás felkészülési meccseket követően (vereség a finnektől, iksz a dánokkal, győzelem Albánia és a kazahok ellen) 2014. szeptember 7-én, este hat órakor Észak-Írország legjobbjait fogadtuk a Groupama Arénában.

A selejtezők kezdete előtt Szalai Ádám lemondta a válogatottságot:

Pintér erre annyit reagált, ő nem is hívta meg a keretbe. Gera sérülés miatt nem játszhatott, de ott volt a kezdőben Gulácsi, Dzsudzsák, Juhász, Nikolics és Rudolf Gergely is. A félidőben 0-0 állt az eredményjelzőn, majd a második félidőben beálló komáromi Priskin Tamás, aki a saját nemzete csapatát választotta a szlovák válogatott helyett, a 75. percben betalált.  Ekkor senki sem számított arra, hogy a hátralévő percekben a magyar foci egy újabb mélypontot ér el. Az írek megfordították a meccset, és 2-1-re nyertek. Először győzték le a magyar csapatot, a szurkolók füttykoncerttel, és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal nyilvánítottak véleményt a látottakról.

Két hét sem telt el a vereség után, és az MLSZ lépett.

Pintér helyére Dárdai Pált nevezték ki szövetségi kapitánynak. A Hertha BSC ikonja 38 évesen lett a válogatott edzője, és alig három hete volt a bukaresti kalandig. A következő meccs ugyanis a nagy rivális Románia ellen következett. Dárdai neki is látott a munkának, visszahívta Király Gábort, Szalai Ádámot, vezérként számított rájuk, csakúgy, mint Gerára és Juhász Rolandra. Elmondta, hogy a jó válogatott zsenikből, vezéregyéniségekből és csapatjátékosokból áll. Nálunk „Dzsudzsi” a zseni. Nagyon jól bánt a sajtóval, hiteles volt, és amit mondott az ült a meccseken.

Emlékezzünk csak a finnek elleni hazai meccsre, amikor is elmondta, hogy a szurkolók legyenek türelemmel, bíztassák a csapatot a gól jönni fog.

Jött is, mindkétszer 1-0-ra vertük a finneket. Mindjárt az első meccsen ikszelt idegenben a románokkal, Dzsudzsák szabadrúgásgólja örökre emlékezetes marad. Sőt azon a meccsen Szalai fejelt egy gólt, amit a skót bíró nem adott meg, és a meccs végén még Nikolics lábában is ott maradt a győztes gól. Bukarest után jött Tórshavn és a feröeri műfű, amin a válogatott tétmeccsen még sosem játszott.

Megtörtént, ami az összes többi selejtezőnkön nem, az első félidőben szereztünk gólt Szalai Ádám révén, ami elég is volt a győzelemhez.

Ezen a meccsen debütált a válogatottban Fiola Attila. Juhász 83. válogatottságát ünnepelte, ezzel a hátvédek között ő lett a csúcstartó. Következett a már említett hazai siker a finnek ellen, Gera a 82. percben bólintotta a kapuba Lovrencsics Gergő beadását.

nyilatkozta Mixu Paatelainen, a finnek mestere. „Ha minden jóslatom így jönne be, nagyon sok pontot szereznénk. Frankó volt a közönség, betartották majdnem teljesen, amit kértem. Viccesen mondhatom, hogy 2 percet már nem bírtak ki, de kellett akkor az a buzdítás. Jól szálltak be akkor a cserék is, mindenki előtt le a kalappal: ez a fiúk, a stáb, a nézők és a média győzelme. Ez az 1-0 Magyarország győzelme! Amikor baj volt, Király Gabi kijavította, de hát ezért van a kapuban… Szeretném, ha a folytatásról most még nem beszélnénk, most örüljünk, ráadásul van még egy oroszok elleni meccs. Az olyan dolgok sokat jelentenek, ahogy Juhász visszament sérülten is, vagy Simon is így játszott, mert kapott egy rúgást, de Forró újoncként is remekül szállt be, ez is hatalmas dolog. Gera Zoli mindig 60 percre van bekalibrálva, de mindig megkérdezem, mennyit bír. Romániában nem akart lejönni, de begörcsölt 2 perc múlva, akkor lejött. Most is maradni akart, de megbíztam benne, tudtam, hogy nem akar átvágni. Kedden ő biztosan nem játszik, így van megbeszélve Thomas Dollal. Dzsudzsák is rengeteg labdát szerzett, ezeket is észre kell venni, köszönöm a médiának, amilyen hozzáállást kapott a csapat, ez is benne van a győzelemben. Ha ebből kultúrát tudnánk csinálni, hogy így segíti mindenki a csapatot, akkor előrébb léphetünk, ilyen kulturált közönséggel messzire juthatunk.” – így Dárdai.

A sikerekre csak az vetett némi árnyékot, hogy a Herthánál egyre kevésbé fogadták el Dárdai kettős szerepvállalását, Csányi Sándor személyesen ment el Berlinbe és sikerült megállapodni, hogy Dárdai a Hertha U-16 mellet a válogatottat is tovább vezetheti.

2015 tavaszán a görögöket fogadtuk hazai pályán, akik csoportunkban az utolsó helyen szerénykedtek. A meccs 0-0-val ért véget, így megőriztük a harmadik helyünket az eddig megszerzett 8 pontunkkal, biztonságos távolságban tudva az üldözőinket. Júniusban aztán következett a finnországi kirándulás, Stieber Zoltán bombája, ami nekünk a három pontot, a finneknek pedig a szomorúságot jelentette. Ez volt Dárdai utolsó meccse, időközben átvette ugyanis a Hertha felnőtt csapatát, és benntartotta az első osztályban. A válogatott kispadjára Bernd Storck került.

Ő lett a harmadik nem magyar nemzetiségű szövetségi kapitányunk.

Első meccsén a románokat fogadtuk, ahol már egy döntetlen is megfelelő lett volna a nyilatkozata szerint (kapott is érte hideget-meleget), így is történt, 0-0 lett a vége. Storck nagyrészt a Dárdai-csapatra épített, de behívott három fiatalt is: Nagy Ádámot, Botka Endrét és Kalmár Zsoltot, valamint újra ott volt a keretben Guzmics Richárd is.

– mondotta Storck. Hátra volt még egy meccs Észak-Írországban, ahol 1-1 lett, majd jött egy hazai találkozó Feröer-szigetek ellen, ahol Böde Dani két góljával nyertünk 2-1-re. Ezzel a pótselejtező biztossá vált, a görögök elleni utolsó meccsnek már nem volt tétje. Játszottunk egy szórakoztató meccset és 4-3-ra kikaptunk. A további eredmények függvényében még a legjobb harmadik pozíciója is elérhető lett volna. Nem így történt, maradt a pótselejtező, ahol Norvégiát sodorta elénk az élet. „Álomsorsolás” örvendtek a norvégok, hogy aztán arcukra fagyjon a mosoly. Idegenben 1-0 Kleinheisler László góljával, hazai pályán 2-1 nekünk Priskin álomtalálatával. 44 év után újra ott vagyunk az Európa-bajnokságon!!! Egy nemzet úszott a boldogságban, csak egy hozzászólás a sok közül Index fórumán: „Utólag belegondolva, jót tett a csapatnak és nekünk is, hogy így, pótselejtezőn dőlt el, hogy kijutottunk, nem pedig úgy, hogy a török/izlandi/kazah/lett négyes kigolyózott bennünket a legjobb harmadik helyről.

Szüksége volt a válogatottnak és Storcknak is erre a két meccsre. A csapat nyomás alatt tudott így játszani, ahogy én nem is tudom mikor játszott utoljára. Mindenki csúszott-mászott. Jellemző jelenet volt, amikor Böde a szögletzászlónál fekve rúgta rá a labdát a norvégra, kiharcolva egy bedobást.

Innen folytatjuk!