2021. június 25., 18:33

A labdarúgó-EB-k története: XV. rész - 2012, megint a spanyolok

A tizennegyedik kontinens tornát ismét két ország közösen rendezte meg. A lengyel-ukrán pályázat nyert, az olasz és a horvát-magyar közös pályázat előtt. Az Eb Varsóban kezdődött és Kijevben fejeződött be, bár nehezen indult a szervezés, még az is felmerült, hogy az UEFA másnak adja a rendezési jogot.

Végül a viharfelhők elvonultak, és a két ország 4-4 városa vendégül láthatta Európa legjobb 16 csapatát. A selejtezőkben 51 ország indult és reménykedett, hogy a helyszínen próbálhatja ki az Eb új labdáját, az Adidas Tango 12 elnevezésű játékszerét. A csapatokat kilenc csoportba sorsolták, fél tucat csoportban hat, három csoportban öt válogatott szerepelt. A sorsolást Varsóban tartották 2010. február 7-én, Magyarország a 4. kalapba került.

A kilenc csoportgyőztes, valamint a legjobb második helyezett automatikusan kijutott az Európa-bajnokságra. A többi második helyezett pótselejtezőn vett részt, ezek győztesei szereztek még jogot az Európa-bajnokságon való részvételre. Egervári Sándor legénységének a hollandokon, svédeken, finneken, a moldávokon és a törpe állam San Marino csapatán kellett volna továbbjutnia. Sajnos ismét nem sikerült, a hollandok és a svédek megelőztek minket.

A selejtezőket idegenben kezdtük a svédek ellen. A Király Gábor - Lázár Pál, Juhász Roland, Lipták Zoltán, Laczkó Zsolt - Vadócz Krisztián, Elek Ákos - Koman Vladimir, Gera Zoltán, Dzsudzsák Balázs - Rudolf Gergely alkotta tizenegy kezdett, majd csereként beállt Huszti Szabolcs, Priksin Tamás és végül Hajnal Tamás is.

A gól nélküli félidőt követően, a hazaiak Pontus Wernbloom duplájával otthon tartották a három pontot. Tovább folytatódott a rossz szériánk, hosszú évtizedek óta nem tudunk nyerni Svédországban. „Az első félidőben egyenrangú partnerei voltunk a svédeknek, helyzeteink is akadtak, de el kell ismerni, hogy a második játékrészben fölénk nőtt riválisunk. A végére kicsit talán elfáradtunk, de az első 45 percben mutatott játékra bátran építhetünk a folytatásban.“ – értékelt a mester.

A következő három meccsen építettünk is, hazai pályán előbb megvertük a moldávokat, majd 8-0-ra San Marinót, idegenben pedig a finneket Dzsudzsák hosszabbításban lőtt góljával.

„Kötöttünk egy szerződést a játékosokkal, hogy a győzelemre játszunk a találkozón, és a nehéz körülmények ellenére sikerült elérnünk a célunkat. Az igazi taktikai harc a második félidőben kezdődött, jól nyúltunk hozzá a cserékhez, és sikerült kivenni a hazaiak legveszélyesebb játékosait. A futballistáim minden dicséretet megérdemelnek, mert az utolsó pillanatokig győzelemre játszottak, és Dzsudzsák Balázs góljával sikerült is megszerezni a három pontot.“ – mondotta Egervári a meccs után.

Ezután azonban jött a hollandok elleni oda-vissza meccs. Előbb hazai pályán egy arcpirító 0-4, majd idegenben egy vállalható 3-5. Idézzünk egy hozzászólást a korabeli fórumokról:

Barátságos meccseken, tét nélküli lötyögéseken néha egy bravúr, döntetlen a digók ellen, amatőr válogatottak ellen gólparádé. Aztán ha már tét is van, akkor megint Irapuato.“

Ismerve az akkori eseményeket nehéz lenne ezekkel a szavakkal vitatkozni. A hátralévő négy meccsen aztán veretlenek maradtunk, különösen a hazai 2-1-es diadal a svédek ellen töltötte el megelégedettséggel a szurkolókat. A csoportban végül a harmadik helyen végeztünk 19 ponttal, melyet hat győzelmünknek és egy döntetlennek köszönhettünk.

Viszont egy újabb Eb-t rendeztek nélkülünk.

Az Európa bajnokságra kijutó válogatottak négy csoportban harcoltak a továbbjutásért. Először történt meg, hogy a legjobb nyolcban ott volt az öt legerősebb európai foci hatalom: az angolok, franciák, spanyolok, németek, olaszok. 

A csoportküzdelmek során tehát érvényesült a papírforma, talán csak a hollandok 0 pontos csoportutolsó helye volt meglepetés. Bár az övék egy igazi halálcsoport volt, ahonnét a németek és a portugálok mentek tovább, de még a dánok is megelőzték a narancsmezeseket. A társházigazda lengyelek a csehekkel, görögökkel, oroszokkal voltak egy csoportban. Két pontjukkal utolsók lettek, míg Prágában és Athénban örülhettek a továbbjutásnak, pedig az oroszok egy csehek elleni 4-1-es sikerrel kezdtek, hogy aztán kikapjanak a görögöktől.

A „C“ csoportban a horvátok búslakodhattak, akik megverték az íreket, ikszeltek az olaszokkal, de 1-0-ra kikaptak a címvédő spanyoloktól így csak harmadikok lettek. Innét a spanyolok és olaszok mentek tovább, hogy később újra találkozzanak. A „D“ csoportban sem borult a papírforma, bár nem sok hiányzott hozzá, mivel a franciák az utolsó meccsükön kikaptak a svédektől, de szerencséjükre az ukránok nem tudták legyőzni az angolokat. Anglia és Franciaország került a legjobb nyolc közé.

Az ukrán-angol meccs sokáig emlékezetes maradt, mert az ukránok egyenlítő gólját John Terry a gólvonal mögül kanalazta ki, Kassai Viktor és segítői azonban ezt nem látták gólnak.

Jöhetett az egyenes kieséses szakasz, a portugálok 1:0-ra verték a cseheket, a spanyolok simán elintézték a gallokat, rúgtak egyet majd passzolgattak és a végén megint mattolták a franciákat, mindkétszer Xabi Alonso.  A németek simán vették a görögök jelentette akadályt, 4:2 oda. A legjobb negyeddöntő az egyedüli 0:0-ás meccs volt az angolok és olaszok között. Mindkét gárda igyekezett, de nem tudtak betalálni, jöhettek a 11-esek. Ashley Young és Ashley Cole hibáztak, az angolok 1990 óta hatodszor bukták el világversenyen a büntetőpárbajt.

Az elődöntőket Donyeckben és Varsóban játszották. Az azóta háborús övezetté változott ukrajnai városban nem bírtak egymással a portugálok és a spanyolok. A mérkőzés az idegőrlő büntetőpárbajba torkollott. A La Furia Roja játékosai jobban bírták idegekkel, náluk csak Xabi Alonso hibázott, míg a luzitánoknál Joao Moutinho és Bruno Alves sem talált be.

Egy nappal később Varsóban Balotteli duplájával (fejjel és lábbal is betalált) az olaszok 2-1-re verték a németeket. Az azurrik 12 év után kerültek ismét Eb-döntőbe.

2012. július elsején feszült egymásnak a spanyol és az olasz csapat. Vicente del Bosque fiai 4-0-ra lemosták az olasz csapatot. Az első játékrészben David Silva és Jordi Alba (ez volt az első gólja a válogatottban) talált be, mindkét gólpasszot Xavi adta. Ő lett az első futballista, aki két Eb-döntőben is asszisztot jegyzett.

A 2008 óta dirigáló del Bosque az utolsó negyedórára beküldte Fernando Torrest, aki a 84. percben Xavi átadásából bevette Gianluigi Buffon kapuját.

Ha már pályára küldték, két perccel a lefújás előtt kiszolgálta a szintén csereként beálló, Juan Matát, aki  beállította a 4–0-s végeredményt. Az olaszok Thiago Motta sérülése miatt az utolsó félórát emberhátrányban játszották, mivel az olasz mester, Cesare Prandelli már előtte kihasználta mindhárom cseréjét. A döntő után kifejtette, hogy

remek csapat volt az ellenfelünk, a világbajnokok, és amint emberhátrányba kerültünk, el is dőlt a meccs. Volt néhány helyzetünk a második félidő elején, de elszalasztottuk őket, és amikor Thiago Motta lejött, már semmink nem maradt.“

Spanyolország több sporttörténeti rekordot ért el a tornán,  először sikerült a címvédés az Eb-n. Szintén először történ meg, hogy ugyanaz a válogatott 4 év alatt három nagy tornát (vébét és 2 Eb-t)  tudjon nyerni. Vicente del Bosque lett az első olyan edző, aki vébét, Eb-t és Bajnokok Ligáját is nyert edzőként. 12 spanyol játékos volt a részese mindkét Eb győzelemnek, eddig ezt csak egy labdarúgó, a német Rainer Bonhof mondhatta el magáról.  

A torna csapatának 23-as keretébe 10 spanyol spíler került: Casillas, Alba, Piqué, Ramos, Alonso, Busquets, Xavi, Iniesta, Fabregas és David Silva. Fernando Torres lett a gólkirály, mivel három gólját kevesebb játékperc alatt érte el, mint a németek mesterlövésze Mario Gomez.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.