A labdarúgó-EB-k története: XII. rész - 2000, gyermekkorunk nagy tornája
A huszadik század utolsó labdarúgó Európa-bajnokságát két ország közösen rendezte meg, jelesül Hollandia és Belgium. Ismét 16 csapat indulhatott, a házigazdák alanyi jogon. A selejtezőkön induló 49 csapatot 9 csoportba osztották, a csoportgyőztesek, valamint a legjobb második helyezett automatikusan kijutott az Európa-bajnokságra. A többi nyolc második helyezett pótselejtezőn vett részt. Ötös és hatos csoportok voltak, a magyar válogatott a 7. csoportba került: Románia, Portugália, Szlovákia, Azerbajdzsán és Liechtenstein voltak az ellenfelek. A csapat a negyedik helyen végzett, ezzel ismét lemaradtunk egy nagy tornáról.
A Csank csapat (a legnagyobb videómegosztó portálon található egy ilyen című dokumentumfilm Csank János válogatottjáról, érdemes megnézni.) vébé-pótselejtezős kudarca után Bicskei Bertalan került a kispadra. Két héttel a kinevezése után már egy barátságos meccset játszottunk Bécsben az osztrákokkal. Bicskei új csapatot szervezett, öt újonc lépett pályára azon a meccsen. Erre az új csapatra várt a feladat, sikeresen megvívni a selejtezőket. Az első Eb selejtező előtt 5 meccset játszott az újjáalakított válogatott, és nagyon bíztató teljesítményt nyújtott. Király Gáborral a kapuban vertük az osztrákokat, majd legyőztük Iránt, döntetleneztünk Macedóniával (ma már Észak-Macedóniának nevezik), és begyűjtöttük a litvánok és szlovénok skalpját is. Így jutottunk el 1998. szeptember 6-ra, amikor is a Népstadionban fogadtuk Portugáliát.
Horváth Ferenc a 32. percben megszerezte a vezetést, erre azonban a luzitánok a második félidőben háromszor is válaszoltak. Nem sikerült tehát a bravúr, de nem volt megállás, jöttek a további selejtezők. Októberben a románok elleni derbi előtt, 4-0-ra vertük idegenben Azerbajdzsánt, majd 14-én otthon fogadtuk a románokat. A félidőben 0-0 állt az eredményjelzőn, de a látottak alapján joggal bízhatott minden magyar a győzelemben, ugyanis az első félidőben jobban játszott a csapat, mint a bukaresti vendégek. Az 51. percben aztán Viorel Moldovan megszerezte a vezetést a románoknak. Elkeseredett magyar rohamok következtek, rúgtunk egy újabb kapufát, és végül a 83. percben Hrutka „Rudi” 25-ről bevarrt egy szabadrúgást, 1-1 lett a vége.
- érékelt Bicskei. Román kollégája Victor Piturca szerint „meglepően jól futballozott a magyar válogatott. Sajnos, a csapatomból túl sokat vett ki a portugálok elleni győzelem. A második félidőben voltak helyzeteink, de úgy érzem, a döntetlen reális eredmény”.
A következő évben otthon vertük Liechtensteint, majd jött egy pozsonyi túra, ahol bár jobb volt a magyar csapat, de betalálni nem tudott, így 0-0 lett az eredmény. Tóth Norbert: „
Hrutka szintúgy a csalódottságát fejezte ki a döntetlen miatt. Az ellenfél szakvezetője, Jozef Adamec úgy vélte, hogy „a játék dinamikus volt, sok ember-ember elleni küzdelemmel. A találkozó során hol az egyik, hol a másik együttes játszott fölényben. A magyar csapat szimpatikus futballt mutatott be, játékosai dinamikusan voltak, ami nálunk hiányzott. Mindkét csapat győzni akart, ezért is volt különösen jó ez a mérkőzés. A 0-0-ás döntetlen leginkább Romániának és Portugáliának kedvez.”
Jól látta, a csoport első két helyén ugyanis ez a két gárda végzett, és ki is jutottak az Eb-re, mert Portugália legjobb másodikként zárt. A hátralévő meccseken aztán kikaptunk a románoktól (először fordult elő ez), majd Győrben a szlovákoktól, sikerült ikszelni idegenben Liechtensteinnel, hazai pályán legyőzni az azerieket, és az utolsó meccsen hozni a papírformát, kikapni Lisszabonban. A focink feltámadása továbbra is váratott magára.
A 16 csapatos Eb-re először jutottak ki a szlovénok és a norvégok, akik egy csoportba is kerültek, de nem sikerült továbbjutniuk. A szlovénok máig emlékezetes meccset játszottak a jugoszlávokkal, ami akkoriban Szerbiát és Montenegrót jelentette. 60 perc elteltével a szlovénok már 3-0-ra vezettek, legnagyobb ászuk Zlatko Zahovič kétszer köszönt be. Ezt az utolsó fél órában egalizálták a jugoszlávok. Felejthetetlenre sikeredett a spanyolok elleni meccsük is. A plávik hiába vezettek a 90-ik percben, kétszer is kapituláltak a ráadásban, és végül 4–3-as vereséget szenvedtek. A norvégokat azonban legyűrték így a spanyolok mellett ők is továbbjutottak. Az A csoportból megint a portugálok és a románok mentek tovább, de most nem a magyarokat és szlovákokat, hanem az angol-német duót utasították maguk mögé. A kudarc után a nationalelf trénere, Erich Ribbeck lemondott, a három nagy öreg (Lothar Matthäus, Thomas Hässler és Ulf Kirsten) pedig visszavonult a válogatottól. Már a csoportkörben búcsúzott az angliai döntős Csehország, aki nem bírt a Zidane-ra épülő franciákkal, sem a házigazda hollandokkal. Csak a dánokat tudták megverni Vladimir Šmicer duplájával.
A legjobb nyolc mezőnye még az olaszokkal és a törökökkel egészült ki, akik a belgákat és a svédeket szomorították el.
A negyeddöntőkben a portugálok simán verték a törököket, az olaszok pedig a románokat, egyaránt 2-0 lett mindkét meccs. A gall kakas 2-1-re verte a tizenegyest hibázó Raúllal felálló spanyolokat. Ott volt a csapatban még Josep Guardiola, Santiago Canizares vagy éppen Gaizka Mendieta is, a tartalékkapus szerepében pedig az akkor 19 éves Iker Casillas. A hollandok felmosták a padlót Jugoszláviával – 6-1 a tulipánosoknak, Kluivert 3 gól, az Arsenalból Barcelonába igazoló Marc Overmars kettő találat.
Az amszterdami elődöntőben a házigazdák nem bírtak az olaszokkal, jöttek a tizenegyesek, amiben négy holland lövő közül csak Kluivert őrizte meg a hidegvérét. A két százszázalékos társulat összecsapása előtt nem sokan fogadtak volna az olaszokra. A Patrick Kluivert, Edgar Davids, Marc Overmars, Clarence Seedorf, Phillip Cocu, a De Boer fivérek és a két veterán, Dennis Bergkamp, valamint az 1988-as Eb győztes, Aron Winter nevével fémjelzett narancsosok bombaformában játszottak.
Francesco Toldo azonban varázsolt a kapuban, holott a meccs nagy részét emberhátrányban játszották az olaszok, Zambrottát a 34-ik percben kiállították.
A hollandok a kilencven perc alatt két büntetőt is hibáztak. A másik elődöntőt a franciák 2-1-re behúzták a portugálok ellen. Nuno Gomes az első félidőben vezetést szerzett a portugáloknak, amit Thierry Henry a szünet után kevéssel egalizált. A hosszabbítás hajrájában Abel Xavier a saját 16-osán belül kezezett, legalábbis a partjelző szerint – a büntetőt nem kis polémia után Zidane értékesítette – aranygól, Portugália búslakodhatott.
Következett az olasz-francia döntő, gólnélküli félidő után Marco Delvecchio előnyhöz juttatta az olaszokat. Az utolsó utáni pillanatokban jártunk már, az egész olasz kispad állva toporgott és könyörgött, hogy fújják már le, amikor is a csereként beállt Sylvain Wiltord kiegyenlített. Tottiék nem hittek a szemüknek, döbbenetük csak fokozódott, mikor a másik csere, David Trezeguet bevágta a léc alá az aranygólt. Hatalmas francia fieszta kezdődött, az aktuális világbajnok az Európa-bajnoki trófeát is megszerezte.
