A labdarúgó-EB-k története: VIII. rész - 1984, a zuhanórepülés folytatódik
A hetedik labdarúgó Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 1984-ben. A lebonyolítás a négy évvel ezelőtti módit követte, azzal a különbséggel, hogy nem rendeztek, és azóta sem rendeznek mérkőzést a harmadik helyért. A selejtezőben 32 válogatott vett részt. A házigazda Franciaországnak ebben nem kellett indulnia. A csapatokat 7 csoportba sorsolták. Négy darab ötcsapatos és három darab négycsapatos csoportot alakítottak ki. A válogatottak a már megszokott körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben játszottak egymással. A csoportelsők kijutottak az Európa-bajnokságra.
A magyar csapat a harmadik csoportba került. Angliát, Dániát, Görögországot valamint Luxemburgot kellett volna megelőzni a franciaországi repülőjegyért. Mind a nyolc meccset 1983-ban játszottuk le, az első két meccs Luxemburg ellen sima 6-2-es magyar sikert hozott. A Mészöly Kálmán vezette csapatnak nem okozott gondot a szerény képességű ellenfél. Póczik József idegenben mesterhármast rúgott. A keret egyetlen idegenlégiósa Fazekas László (Antwerpen) volt, aki nem vette jó néven, hogy lecserélték, ez volt az utolsó válogatott meccse.
Fazekas László Bálint László után, a második magyar játékos volt, aki a szocialista Magyarországról engedéllyel mehetett külföldre játszani.
Az akkori pártvezetés 1980-ban adta meg a lehetőségét az ekkor már 33 éves játékosnak. Négy éven át a belga Royal Antwerpen csatára volt. Minden idők három legjobb antwerpeni játékosa közt tartják számon. A St. Truiden csapatából vonult vissza 1985-ben. A belga élvonalban 105 mérkőzésen 34 gólt szerzett. 1968 és 1983 között 92 alkalommal szerepelt a válogatottban és 24 gólt szerzett. A visszavágón aztán Nyilasi Tibor villogott, két gólt lőtt. Ezután a Wembley-ben vendégeskedett a csapat, ahol nem sok babér termett számunkra, 2-0-ás vereség lett a vége. Az első félórában inkább nekünk állt a zászló, de sajnos a végén az angolok örülhettek. Ez a vereség bár fájó volt, de azért elviselhető.
Sokkal jobban megfeküdte a szurkolók gyomrát, a következő hazai selejtező meccsen a görögöktől elszenvedett 2-3-as fiaskó.
A selejtezők felénél jártunk, de már távolodtak a továbbjutási reményeink. Következett egy koppenhágai túra, megint csak nem mi, hanem a házigazdák örülhettek. A dánok 3-1-re győztek, ez volt Mészöly Kálmán búcsúmeccse, a helyét Mezey György vette át. Mezeynek nem volt könnyű dolga, első tétmeccse hazai pályán az angolok ellen volt. Már az első játékrészben eldőlt minden, 0-3 oda, a meccs utáni tudósítások az erőnléti és sebességbeli hiányosságainkat emelték ki.
A meccs után nem maradtak el az utcai csetepaték sem a két csapat huligánjai között. Ekkoriban már Európa szerte hírhedtek voltak az albioni keményfiúk.
A többi meccset már a csapatépítésre fordította az új kapitány, hogy egy ütőképes válogatottak rakjon össze a mexikói világbajnokság selejtezőire. A hátralévő két Eb-selejtezőn hazai pályán megvertük a dánokat, és Szalonikiben ikszeltünk a görögökkel, Kardos József és Törőcsik András góljaival. Csoportunkat egyébként a dánok nyerték, mi pedig csak Luxemburgot előztük meg.
A magyar foci mélyrepülése tovább folytatódott.
Az Eb nyolcas mezőnyét két csoportra osztották. Az „A” jelűbe a franciák, dánok, belgák, jugoszlávok kerültek. A B-csoportban a románok, portugálok, spanyolok és a nyugat-németek küzdöttek az első helyért. A franciák 7 városban rendezték meg a tornát, Párizs, Marseille, Lyon, Nantes, Lens, Saint-Etienne és Strasbourg adott otthont a meccseknek.
Az érdeklődés lényegesen nagyobb volt, mint 1980-ban, gyakran játszottak 35-40-50 ezres közönség előtt.
A ’80-as évek a francia foci nagy korszaka volt, a '82-es és a '86-os vébén is elődöntőbe jutottak, az utóbbin harmadikok lettek, a hazai rendezésű Eb-t pedig megnyerték. A tornának nagy hiányzói is voltak: az angolok, szovjetek, csehszlovákok vagy éppen az aktuális világbajnok olaszok. A hollandok is lemaradtak, mert a selejtezőkben a spanyolok több szerzett góljuknak köszönhetően megelőzték őket. Utolsó meccsükön 12-1-re verték Máltát, ami pont elég volt a továbbjutáshoz…
A spanyolok egészen a döntőig Fortuna kegyeiben voltak, a csoportelsőséget egy az NSZK-nak az utolsó másodpercekben lőt góllal biztosították be.
A németeknél volt egy nagy hiányzó Bernd Schuster, a Szőke Angyal. Hiába volt a korszak egyik legjobb labdarúgója, az öntörvényű középpályás szinte mindenkivel összeveszett, akivel nem kellett volna. Franz Beckenbauer teljesen lemondott róla – „Nekem ő csak egy önfejű kisfiú” mondotta, és nem válogatta be a keretbe.
A portugálok az elődöntőben a dánok ellen szintén vert helyzetből álltak fel, majd a tizenegyesekkel jutottak döntőbe. A dánok rontottak az elődöntő szétlövésének utolsó sorozatában, minek nyomán Miguel Munoz együttese a Parc des Princes-ben találta magát. A franciák útja sima volt az elődöntőig, mindhárom csoportmeccsüket megnyerték, Platini villogott, minden meccsen betalált, a belgáknak és a jugóknak háromszor is. Az elődöntőben a előbb a franciák vezettek, a portugálok egyenlítettek, majd a hosszabbításban a luzitánok szerezték meg a vezetést, de most a franciákon volt az egyenlítés sora.
A 119. percben jött Michel Platini és a döntőbe rúgta a gall kakast.
A döntőben a spanyolok sokáig állták a sarat Platiniék ellen, az 56. percben azonban Arconada, a spanyol kapus bevédte Platini nem túl acélos szabadrúgását, a hasa alatt csúszott a hálóba a labda. Ez volt a nagy Michel 9. gólja, ami máig Eb- rekord. A potya megtörte a hispánokat, akik mentek előre becsülettel, de egyenlíteniük nem sikerült, sőt a 90. percben Bruno Bellone emelt a kapuba; a Tigana, Fernandez, Platini, Giresse „varázslatos négyszögre” alapozó franciák 14 góljából ez volt az egyedüli, amit csatár szerzett.
A torna csapata: Schumacher (NSZK) – Joao Pinto (Portugália), Kh. Förster (NSZK), M. Olsen (Dánia), Brehme (NSZK) – Tigana (Franciaország), Arnesen (Dánia), Platini (Franciaország), Giresse (Franciaország), Chalana (Portugália) – Völler (NSZK) összeállítású tizenegy lett, a gólkirály pedig természetesen a kilenc gólos Michel Platini.
