A labdarúgó-EB-k története: XIV. rész - 2008, az Eb, amit majdnem mi rendeztünk

A selejtezőkben 50 ország válogatottja vett részt, az egy nyolcas és hat darab hetes csoportból az első két helyezett jutott ki a tornára. Montenegró lemaradt a selejtezőkről, mert nem tudott időben benevezni. A selejtezőket 2006 augusztusától, következő év novemberéig játszották le. A magyar válogatott a C csoportba került a görögök, törökök, norvégok, bosnyákok, Moldova és Málta társaságába.

A csoport végeredménye is ugyanezen sorrend lett, négy győzelmünknek köszönhetően megelőztük Máltát, így hatodik helyen végeztünk.

Hazai pályán legyőztük a moldávokat és a máltaiakat, és mindkétszer jobbnak bizonyultunk Bosznia-Hercegovinánál. Mivel egy döntetlent sem játszottunk, ez bizony azt jelentette, hogy a szigetországban alaposan megégtünk, 2-1 Máltának. A máltaiak mindkét gólját André Schembri szerezte, aki szerepelt a német negyed- és harmadosztályban, majd jött az osztrák legfelsőbb osztály és a Fradi.

Az NB1 mesterlövészei között a második helyen végzett, 15 góllal. A válogatottban 94 meccsen három gól áll a neve mellett. A meccs után Kisteleki István, MLSZ elnök el is köszönt Bozsik Józseftől, a válogatott szakvezetőjétől.

A helyét Várhidi Péter vette át. Neki a legnagyobb dobása a vébé győztes olaszok legyőzése volt, igaz csak barátságos meccsen.

– összegzett a Gazzetta dello Sport. Az évtizedes Csipkerózsika álom azonban, akkor sajnos még nem ért véget. A kortársak emlékezhetnek, hogy ebben az időben a barátságos meccsek tartották a lelket a magyar szurkolókban, ilyenkor sikerült néha eredményeket elérnünk. Amikor jöttek a tétmeccsek újra szomorkodhattunk és két-három forduló után már a számolgatásoknál tartottunk. Ha ez kikap, „xy” meg döntetlenezik, és ha közben hullócsillagot látunk, akkor még van esélyünk kijutni az ép aktuális nagy tornára.

„A csillagok járása változó”, de annyira azért nem volt az, hogy akár egyszer is bejöjjön a számolgatás. Hiszen „törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek”, ezek pedig kőkemény törvények, egy selejtezősorozatban hosszútávon a szerencse nem elég, ott a tudás, a felkészültség, az edzői rátermettség számít.

Most pedig nézzük, ki volt a 14 szerencsés kijutó, akik a szokásoknak megfelelően, kiegészülve a két házigazdával, 4 csoportban küzdöttek az első két, továbbjutó helyért. Az „A” csoportban a portugálok, törökök, csehek és a svájciak voltak, az utóbbi kettő csomagolhatott a csoportkör után. A csehek kétgólos előnyből tudtak kikapni a törököktől, és ezzel kiestek. A félholdas feltámadás Arda Turan (75. perc) és Nihat Kahveci (87., 89.) találatai révén született meg. A „B” csoportban a horvátok és a németek továbbjutása nem forgott veszélyben, az osztrákok és a lengyelek az egymás elleni 1-1-nek örülhettek csupán. A „C” csoportban a hollandok és az olaszok várhatták a kieséses szakaszt, a románok és a franciák búslakodhattak. Kevés magyar szurkoló ontott értük könnyeket. A „D” csoport továbbjutói a spanyolok és az oroszok voltak. A görögök és a svédek kiestek, bár a skandinávok Ibrahimovic vezetésével az utolsó meccsig partiban voltak. Ott azonban az oroszok Pavljucsenko és Arsavin góljaival felülmúlták őket. A címvédő görögök pont nélkül pottyantak ki a csoportkör végén.  Ezzel sikerült alulmúlniuk a címvédő németek 2000-es búcsúját, ők akkor legalább egy pontot összekapartak.

A torna előtt, az előző vébé érmeseit (olaszok, franciák, németek) valamint a két déli szomszédot, a spanyolokat és a portugálokat sorolták az esélyesek közé.

Ehhez képest a franciák nem élték túl a csoportkört, a portugálok és az olaszok pedig a legjobb nyolc között búcsúztak. Az elődöntőbe jutottak a spanyolok és a németek, az olaszok és a portugálok testén keresztül, valamint az oroszok és a törökök, a hollandok és a horvátok kiejtésével. A törökök a hosszabbítás hosszabbításában mentették 1-1-re, ezzel büntetőkre a párharcot. A horvátok a tizenegyeseknél betliztek, 4/1-es mutatót produkáltak. Modrić és Rakitić is hibázott, a törökök köszönték szépen, és három kísérletből három belőtt büntetővel továbbmentek.  

Fatih Terim törökjei az elődöntőben a németekkel találkoztak. A meccset 3-2-re a németek nyerték, a 86. percben 2-2-re mentettek a törökök, de Philipp Lahm még a meccs vége előtt beköszönt. A nationalelf ott termett a döntőben.

A bécsi Ernst Happel Stadion lelátóján 50 ezer ember figyelte, amint a német és a spanyol csapat összecsap. A spanyolok előbb büntetőkkel haza küldték az olaszokat, majd az elődöntőben másodszor is legyőzték az oroszokat. A szbornaja az első játékrészben jól tartotta magát, de aztán beindult a spanyol henger, és 0-3 lett a vége (Xavi, Güiza, David Silva). Megmaradt tehát a háromgólos különbség, csakúgy, mint az első csoportmeccsen, akkor 4-1 lett Fabregaséknak. David Villa mesterhármast rúgott azon a meccsen. Az oroszok így is legjobb eredményüket érték el a Szovjetunió 1991-es széthullása óta.

A kieséses szakaszban Luis Aragonés fiai, a labdatartáson alapuló biztos védekezésre fektették a hangsúlyt, nem is kaptak egy gólt sem.

Ez a felfogás a 2010-es világbajnokságon is bevált: Dél-Afrikában négy 1–0-ás siker vezetett a spanyol aranyéremhez a K. O.-szakaszban. Akkor azonban már Vicente del Bosque ült a kispadon. Ezután pedig jött a 2012-es Eb-címvédés.

Négy év három nagy torna megnyerése, ilyet sem azelőtt, sem azután nem csinált még egy ország sem. Vajon valaha fog?

Graham Hunter: Spanyol korszak címmel írt egy nagyszerű könyvet e páratlan sikersorozatról. A könyv egyik nagy erénye a sok-sok idézet, amit játékostól, edzőtől egyaránt hoz. Aragonés fantasztikusan tudta a játékosait megnyugtatni egy-egy fontos meccs előtt. A döntő előtt, odament a játékoskijáróban Michael Ballackhoz „Sok szerencsét Wallace.” mondta neki, majd rákacsintott a játékosaira.

Hogy jobban megértsük, idézzük fel a döntő előtti este csapatmegbeszélését. Joan Capdevilla szavai következnek:

A spanyol spílerek szerint hihetetlen jó volt a feszültségoldásban a kapitány. Következőt tanácsolta a játékosainak, a bírókat szólítsák a keresztnevükön, nagyon jól esik majd nekik, amikor eszükbe jut, hogy ezek a nagy sztárok tudják a nevüket. A döntőben egyébként így álltak fel a felek: Casillas―Ramos, Puyol, Marchena, Capdevila―Senna―Iniesta, Xavi, Fabregas (Alonso), Silva (Cazorla)―Torres (Güiza). A németek Lehmann―Friedrich, Mertesacker, Metzelder, Lahm (Jansen)―Frings, Hitzlsperger (Kuranyi)―Schweinsteiger, Ballack, Podolski―Klose (Gomez) összeállításban játszottak.  

A döntőt Fernando Torres góljával a spanyolok nyerték, a győzelem után hatalmas ünneplés vette kezdetét. Carlos Marchena és Raúl Albiol egy rendőrautóban érkezett meg a szállásra, a rendőrök ruhájában.

Marcos Senna úgy berúgott, hogy négy riportert látott kettő helyett. A németek Joachim Löw vezetésével egyre látványosabb, és egyre eredményesebb focit produkáltak, aminek 2014-ben Brazíliában meg is lett a gyümölcse.