Születésnap pofonokkal – tíz éves az MMA komáromi szentélye – KÉPEKKEL
Ha egy születésnapi bulin ütésváltás, netán rugdosás történik, azt mondjuk, eldurvult a buli. Kivéve, ha a résztvevők egyenesen ezért mentek oda.
Szombaton tűt nem lehetett leejteni a Wolf Fight Club edzőtermében. Az egykori komáromi birkózócsarnokot gyermekkorú, fiatal és felnőtt versenyzők töltötték meg, szüleikkel, barátaikkal, de ott voltak más klubok képviselői és a klub támogatói is. A kevert harcművészeteket Komáromban egyelőre egyedüliként képviselő intézmény fennállása első évtizedét ünnepelte.
A szigorú, fehérjegazdag étrendet követő sportolóknak ezúttal gulyást is tálaltak, volt szülinapi torta is, ahogy illik, de a fő hangsúly a küzdelmen volt. A nyilvános edzés során a családtagok és a résztvevők is betekinthettek az edzésmunkába, melyet a sportolók hétről hétre folytatnak Farkas Péter vezetésével. A fiatalok és az idősebbek egyaránt nagy rössel vetették bele magukat a küzdelembe, alkalmanként az edzőnek kellett őket visszafogottságra biztatni, de hát ez nem a sakk-kör, vagy a vitaklub, itt a kesztyűké a főszerep. Az edzést követően pedig a ketrecben is megmutathatták, mit tanultak. Farkas Péter a mérkőzés előtt intette őket: ezek barátságos mérkőzések, ám a ketrecben nincs barátság. De legalább felügyelet alatt voltak, a mérkőzéseket Varga Katalin nemzetközi MMA bíró vezette, akivel portálunkon korábban olvashattak interjút.
A családias hangulatú, szó szerint ütős ünnepséget követően Farkas Péterrel tekintettünk vissza a klub első évtizedére.
Hogyan indult a WFC?
Eleinte én nem akartam edzősködni, csak közösen edzettünk, akkor még a fallabdapályán. Aztán azt vettem észre, hogy egyre csak jönnek-jönnek az emberek, amikor már 10-15-en voltunk, akkor gondoltam arra, hogy kellene csinálni egy egyesületet. Én korábban karatéztam, kempóztam, ehhez hozzájött a birkózás, a jiu-jitsu, aztán egyszercsak kinőttük a termet.
Mikor költöztetek ide a birkózócsarnokba?
Hat éve, mert az első hely, ahol megnyitottunk, kicsinek bizonyult, de lassan ezt is kinőjük. Meg hát a régi terembe nem fért be a ketrec, és az egész más, ha a növendékek itt is tudnak edzeni, jobban átérzik a közeget.
Hány tagja van a klubnak?
Több mint száz tagunk van. Vannak hobbisták, akik magánedzésekre járnak, aztán délután indulnak a csoportos edzések, vannak gyerekek, fiatalok, felnőttek, lányok. Napi legkevesebb nyolc órát töltök itt.
A bemutató edzésen szép számmal láttam a gyengébb nem képviselőit is. Milyen a nők és az MMA kapcsolata?
Az kell mondjam, a hölgyek sokszor keményebben bunyóznak, mint a fiúk. Vannak fiatalok is, de az idősebbeket is megszólítja a ketrec. Én egyébként a hölgyeknek csak ajánlani tudom az MMA-t, önbizalmat ad, és meg fogja magát tudni védeni, ha utcán vagy szórakozóhelyen inzultálják.
Hogy tapasztalod, azok a bizonyos mai fiatalok mennyire kitartóak?
A fiatalok körében az MMA főleg az UFC sikeres kommunikációs politikájának köszönhetően nagyon népszerű. Mivel azonban a kevert harcművészet több sportág technikájából áll össze, ahhoz, hogy eredményeket lehessen elérni, sok időre van szükség. Mire az alapokat valaki úgy-ahogy megtanulja, az is legkevesebb egy év, inkább több. A mai fiatalok messze nem olyan kitartóak, mint a mi nemzedékünk volt. Gyorsan szeretnének nagy eredményeket elérni. Az MMA-ban ez nem lehetséges.
A klub zászlóshajója Papp Lajos, ő az első versenyződ, aki profi szerződést kapott. Most őt nem láttam itt a születésnapon, de november 13-án címmeccset vív. Hogyan készültök?
Ő most Erdélyben, Székelyudvarhelyen díszvendég egy MMA-gálán. De egyébként gőzerővel készülünk a székesfehérvári küzdelemre.
A súllyal kicsit bajlódunk, a fogyasztást nem szeretnénk az utolsó pillanatra hagyni, mert az fájdalmas. Lajos a WFC mellett Budapesten és Pozsonyban is edz, ahol vannak az ő súlycsoportjabeli versenyzők. Bízom benne, hogy sikerül elhoznunk az övet.
A második, profi szerződést kapott versenyződ Konyári Dániel, aki segédedzőként is dolgozik melletted, őt mikor láthatjuk?
Ő most egy korábbi sérülésből épül fel, bár már jól van, szeretném még egy ideig pihentetni, hogy utána száz százalékosan készülhessünk.
Egy évtizedet, melyben hétről hétre épülnek fel a folyamatok, nagyon nehéz röviden áttekinteni, de melyek azok a pillanatok, amelyeket kiemelnél?
Szívet melengető érzés volt, amikor hivatalosan is klubbá alakultunk és láttam, mekkora az érdeklődés, jöttek-jöttek a fiúk és sorban nyertük a versenyeket. Az is mérföldkő volt, mikor meglett az első női versenyzőnk. Varga Katalin személyében a klub egy nemzetközi bírót is kinevelt. És persze, amikor a fiúk megkapták az első profi szerződéseket. A klub folyamatosan fejlődik, mindig örömmel jövök ide, örömmel csinálom.
Mik a terveid a következő tíz évre?
Továbbra is népszerűsíteni szeretném a kevert harcművészetet, és minél több fiatalnak teret biztosítani, hogy kibontakoztathassák a képességeiket. Még fiatalnak érzem magam, 35 év küzdősport után, hála Istennek nincs komolyabb sérülésem, de tíz év múlva már valószínűleg nem én leszek az edző, meg kell találni az utánpótlást. De menedzserként segíteni szeretném a klubot.
