Az UFC-beli szereplés lebeg a komáromi MMA-edző szeme előtt
Azok a hallgatók, akik a Selye János Egyetem Gazdaságtudományi Karán szaporázzák a lépteiket, hogy beérjenek az órára, nem is biztos, hogy tudják, a betonkerítés túloldalán áll az MMA komáromi szentélye, a Wolf Fight Club.
Farkas Pétert valószínűleg keveseknek kell bemutatni Komáromban, legfeljebb azt kell tisztázni, hogy nem az azonos nevű, szintén városképi jelentőségű zenészről van szó. Farkas Péter 32 éve foglalkozik küzdősportokkal, négy éve vezeti saját MMA-klubját. Tavaly az első tanítványa, a madari Papp Lajos felküzdötte magát a profik közé, és a ma (feltéve, ha ön ezt az interjút február 11-én olvassa) is ringbe száll egy neveltje egy pozsonyi gálán, még az amatőrök között, de jó eséllyel ő is hamarosan profivá vállhat.
A három évtizedes út állomásairól, a klub jelenéről és terveiről a ketrec mellett beszélgettünk.
Kezdjük talán egy terminológiai tisztázással, ketrecharc, MMA, K-1, a közbeszédben gyakran összemosódik. Tegyünk rendet.
A K-1 ringben zajlik, nincs földrevitel, a versenyzők bokszkesztyűt viselnek. Az MMA kevert harcművészet, innen a rövidítés is, mixed martial arts. Tehát ez nem egy küzdősport, ez egy szabályrendszer. A küzdelem ketrecben zajlik, a sportolók az ujjakat szabadon hagyó, könnyű kesztyűt viselnek.
Te mikor kezdtél küzdősportokkal foglalkozni?
Én kyokushin karatéval kezdtem.
Ezt a karate számtalan irányzata közül a legkeményebbnek mondják.
Igen, ez egy full kontakt sport, erőkaratenak is mondják. Fejre nincs ütés, testre viszont lehet támadni, védőfelszerelés nélkül. Amikor ezt az irányzatot Ójama Maszutacu kifejlesztette, az volt a cél, hogy a felek minél intenzívebben tudjanak küzdeni egymással. A bajnokságokon ebben a sportban nincs súlycsoport. Ójama ezt azzal indokolta, hogy győzzön mindig a legerősebb.
De akkor egy 120 kilós versenyzőnek azért több az esélye, nem?
Nem mondanám. Ha a könnyebb versenyző technikás, körbeugrálja, bevisz találatokat... Ez a karate abban az időben nálunk még nem örvendett nagy népszerűségnek. Én is Dél-Komáromban edzettem Bodó Zoltán vezetésével, mert nálunk akkoriban inkább csak a bemutatózásra helyezték a hangsúlyt, küzdelem nem volt, vagy kevés. Itt kevés verseny volt, a legjobb eredményem második helyezés a szlovák bajnokságon.
Ezt követően kempózni kezdtél, a szintén több küzdősportban is jeleskedő Szayka Róbert vezetésével. Miért váltottál?
1993-ban nemcsak Szlovákia alakult meg, hanem az UFC is. Akkor még nem volt internet, újságokon keresztül viszonylag kevés információ jutott el hozzánk. Az akkortájt itt űzhető sportok közül a kempo állt legközelebb az MMA-hoz, mert ott már volt földre vitel is, szemben a kyokushinnal. Robival Magyarországon versenyeztünk, mert ez az irányzat nem volt elterjedve Szlovákiában. Itt középsúlyban háromszoros magyar bajnok vagyok, nehézsúlyban pedig kétszeres bajnok.
Emellett más küzdősportokkal is próbálkoztál?
Igen. Bokszoltam, birkóztam, illetve brazil jiu-jitsuztam. Ez utóbbit a legintelligensebb küzdősportnak tartom, olyan ez, mint a küzdősportok sakkja. Mára ez lett a kedvencem. A no gi irányzatát lehet nálam gyakorolni, mert az áll közelebb az MMA-hoz.
Akkor a harcművészetek megvoltak, csak keverni kellett?
Egy budapesti gálán találkoztam Ilja Skondričcsal, akit a szlovák MMA atyjának tartanak. Hozzá kezdtem feljárni Pozsonyba 2007-től, és nála edzettem, ott sajátítottam el az MMA alapjait, és nála kezdtem versenyezni, immár ketrecben.
Akkoriban milyen volt a sportág megítélése?
Messze nem volt olyan népszerű, mint napjainkban. Szlovákiában most nagyon népszerű a ketrecharc, olykor havi két verseny is van, abban az időben évi egy volt. Emiatt nekem is csak 5-6 meccsem volt, egyet vesztettem el, a többit megnyertem. Ma az amatőr liga, a MAMMAL mellett négy hazai szervezet is van, az Oktagon, Fabriq, az RFA, és a Titan Fight Night.
Innen már egyenes út vezetett a klubalakításhoz?
Nem, kanyargós. A gútai K-1 klubba hívtak meg, hogy tartsak brazil jiu-jitsu edzéseket, illetve képezzem őket a földharcban. Nagyon tetszett nekik, először heti egy alkalommal jártam le, aztán heti több, aztán pár hónap múlva azon kaptam magam, hogy én vagyok az edző. Ezt követően alakultak át MMA klubbá. De abban az időben Pozsonyban volt cégem, problematikus volt lejárni hetente többször Gútára, így ez a klub megszűnt. Ezt követően Komáromban, az egyik edzőterembe jártam gyakorolni a barátaimmal. Először csak egy-két ember jött le, pár hét múlva már tízen-tizenöten voltunk, nem fértünk el. Ekkor döntöttem a klubalapítás mellett. Először a Wigwam alagsorában volt egy 120 négyzetméteres edzőtermünk, amit már sportágspecifikusan rendeztem be. De ezt is kinőttük, ekkor tettük át székhelyünket az egykori birkózócsarnokba. Az épület elég rossz állapotban volt, hajléktalanok vertek tanyát benne, társadalmi munkában újítottuk fel.
Ez itt már elég sportágspecifikus, ahogy elnézem.
Igen, itt már csak a tatamink 100 négyzetméter, van egy rész erőnléti edzésre, és, amire nagyon büszke vagyok, van egy nagy, 7,5 méteres ketrecünk, így valós körülmények között tudunk gyakorolni. A következő klub, akinek ketrece van, Pozsonyban van. Igyekszünk jó kapcsolatot kialakítani más klubokkal, sokat utazunk gyakorolni másokhoz, és hozzánk is sokan járnak. Aki ide belép, jöjjön bárhonnan, megjegyzi, hogy nagyon jó az aurája ennek az épületnek. Talán azért, mert a falak az izzadságot magukba szívták. De az izzadsággal a teremben a véred spórolod a ketrecben.
Milyen edzésekre van lehetőség a klubban?
Külön foglalkozom azokkal, akik csak hobbiból MMA-znak, és külön a versenyzőkkel. Járnak le gyerekek is, velük nem MMA-zunk, játékos formában igyekszünk elsajátítani a sportágspecifikus mozgásokat. És vannak kimondottan női önvédelmi kurzusok is. Sajnos, ez egyre aktuálisabb napjainkban. A hölgyek itt magabiztosságra tesznek szert, és megtanulják magukat puszta kézzel, illetve olyan egyszerű eszközökkel, mint a női kézitáska szíja stb. megvédeni. Kevesen gondolnák, hogy egy ruhadarabbal, vagy egy retikül pántjával meg lehet fojtani a támadót, csak tudni kell, mit kell tenni.
Mennyi sportoló edz nálad?
Mindig az volt a filozófiám, hogy inkább legyen öt oroszlánom, mint ötven birkám. Most kb. 30 sportolóval foglalkozom, természetesen van fluktuáció, mert nem mindenki bírja a kemény edzéseket, de akinek bejön, az általában hoz további embereket is. Közülük nyolcan aktív versenyzők.
Tavaly pedig komoly előrelépés történt, a Wolf Fight Club első versenyzője, Papp Lajos profi szerződést írt alá az RFA-val. Milyen utat járt be sportolóként?
Lajosnak van egy nagyon komoly birkózómúltja. Kötöttfogásban versenyzett. Mindig nagyon örülök, amikor valaki olyan jön, akinek van sportmúltja, nem, a nulláról indul. Bár a sportmúlt nem feltétel. Lajos erős és technikás versenyző volt, nagyon jól birkózott, a földön baromi erős volt, de nem tudott ütni, nem tudott rúgni, ezeket meg kellett tanulnia. De sikerült mentálisan úgy átállítani, hogy már állásból igyekszik lerendezni az ellenfeleit, integrálta a küzdelembe a könyökmunkát, jól dolgozik a falnál, talajra csak akkor megy, ha ez szükséges, és ő lesz fölényben. Nagyon sok munka van benne, de nagyon sok reményt is látok benne.
Az kívülről, nem hozzáértőként is látszik, hogy a mentális átállás sikeres volt nála. Állásban is jól megy neki.
Igen, ahogy ő is elmondta az interjúban, ellenfelei arra számítanak, hogy birkózó, és a talajharcot fogja erőltetni. De ő nagyon erős, és jól érzi magát állásban is. Tulajdonképpen a mai MMA-soknak 4-5 küzdősportot kell tudniuk, legalább 80 százalékos szinten. Az UFC egyik első híressége, Rorion Gracie, ki merem jelenteni, se ütni, se rúgni nem tudott. A brazil jiu-jitsu volt az erőssége, levitte az ellenfeleit a földre, és ott "lekopogtatta". Ma már ez nem lenne elég.
Papp Lajos edzésmunkája most hogy fog átalakulni profiként?
Szerencsére ő még tanul, végzős, így van ideje kétfázisú edzésekre, ami profi szinten elengedhetetlen. Szeretném, ha nagyobb klubokban is edzene, ahol vannak az ő súlycsoportjából, mert a könnyebb sportolók nem jelentenek terhelést. Pozsonyi, budapesti, megfelelő súlycsoportú edzőpartnerek, napi két edzés, megfelelő étkezés, megfelelő regeneráció.
Mikor várható az ő címmérkőzése az RFA-ban?
Az edzőjeként úgy gondolom, hogy az RFA egy ugródeszka. Erős, fejlődőképes versenyzőik vannak. De vannak náluk nagyobb szervezetek is, például a lengyel KSW, amely már felfigyelt Lajosra, de szerintem az még korai lenne neki. Egy-két év intenzív munkájával viszont be tudjuk dolgozni oda magunkat, és onnan már csak egy lépés az UFC.
