Buchinger: Nem fog végigmenni az öt menet
Szombaton a bősi Buchinger "Buki" Ivánnak a belga Losene Keitával szemben kell megvédenie bajnoki címét a világ legmagányosabb helyén: a ketrecben.
Az elsősorban cseh-szlovák érdekeltségű Oktagon MMA ketrecharcos szervezet szombaton szintet lép: eddig elsősorban Csehországban, illetve tizenegy alkalommal Szlovákiában szerveztek meccseket. Most sikerült betörni Németországba, a gálát ezúttal Frankfurtban rendezik meg.
Az est főmérkőzése a csallóközi címvédő, és belga kihívójának küzdelme lesz. Buchinger Iván profi pályafutása során 46 mérkőzést vívott, ebből 39-et megnyert, és mindössze hetet veszített. Győzelmei közül kilenc alkalommal győzött kiütéssel, hatszor bírói döntéssel, 24 alkalommal pedig submissionnal nyert, azaz a talajon, földharcban kényszerítette feladásra ellenfelét. Birkózó előélete miatt Buchinger félelmetes a talajon. Vesztes meccsein elsősorban az állóharcot preferáló versenyzőktől kapott ki.
Birkózóként kezdte pályafutását, mint olyan sokan az MMA-ban. Hogy került a tornacsarnokba?
Gyermekkoromban, öt-hat évesen édesapám elhordott birkózóedzésekre, de nem nagyon szerettem.
Miért?
Kisebb voltam, és amikor a dobásokat gyakoroltuk, ha rosszul estem, az fájt. Olyan durvának láttam akkor ezt a sportot. Fociztam is, abban is jó voltam. Apukám javasolta, hogy járjak focira és birkózásra is, aztán majd később döntünk valamelyik mellett. Aztán a birkózás maradt.
Abban az időben intenzív klubélet volt Bősön.
Így van. Akkoriban szinte mindenki birkózó volt. Sokan voltunk a klubban, fiatalok és idősebbek egyaránt. Minden hétvégén versenyekre jártunk. Elég korán jöttek is az eredmények. 8-9 éves koromban már nyertem versenyeket. Többszörös szlovák bajnok vagyok, szabad és kötött fogásban is.
A birkózást már az ókori görögök is művelték. Ez egy több ezer éves kultúrával és szabályrendszerrel rendelkező sportág. Az MMA ehhez képest viszonylag új keletű, a kultúrája és a szabályrendszere is más. Ön 22 éves korában kezdett MMA-val foglalkozni. Fejben hogy ment az átállás?
Barátom, Végh Attila mutatott – videókazettán – egy UFC meccset. Én ezt megláttam, meglepetten néztem, hogy van ilyen sport, és eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Ebben az időben különböző okokból megszűnt a birkózóklub Bősön. Nem volt hol edzenünk, nem volt tornaterem. A helyi focipályára jártunk ki edzeni. Nem volt edzőm, mindent csak intuitív módon csináltunk, magunktól. Eleinte nehéz volt az átállás. A birkózásban, ha ez ember elég erős volt, földre vitte az ellenfelét, megpörgette, és már vége is volt a meccsnek. Itt több mindenre kellett figyelni. Végh Attila, Nagy Marián elég korán elkezdtek meccsekre járni. Én azért kivártam, ismerkedtem a közeggel. Nagy Marián is sokat foglalkozott velem. Ő olyan súlyban volt akkor, mint én, 70-72 kg körül. Vele edzettem, ez hozta meg aztán az áttörést, hogy én is elinduljak versenyeken.
Gondolom, a földharc birkózó múltja miatt jól ment, de mi volt a helyzet az ökölvívással és a lábmunkával?
Eleinte ezt is magunktól gyakoroltuk, az akkor hozzáférhető UFC videókazetták alapján. Az akkoriban népszerű kick-boxos akciófilmek is nagy hatással voltak rám. Az első meccseimre még így készültem. Az eredmények ennek ellenére nem maradtak el, mert bár akkor még nem voltam annyira technikás, de erős voltam. Később a galántai Kovács "Tomikid" Tamás foglalkozott velem ökölvívásból. Mindezt munka mellett. Építkezésen dolgoztam, később a Metransban. Csak amikor később, 26 éves koromban kikerültem Németországba, profi lettem, és már nemcsak munka mellett MMA-ztam, ott volt már külön edző az állóharcra, a lábtechnikákra és a földharcra is. Ez akkor nagyon sokat jelentett technikai fejlődésemben.
Viszonylag gyorsan szembe találta magát a sportág egyik, mérkőzéseiről és balhéiról is ismert legendájával, Conor McGregorral. Már 2012-ben megküzdöttek egymással. Hogy sikerült ezt elérnie?
Akkoriban az MMA még nem volt annyira ismert, mint napjainkban. Elkezdtem versenyekre járni. Elmentem egy amatőr magyar bajnokságra, és az akkori bajnokot megvertem. Ahogy egyre több mérkőzést nyertem, Magyarországon, Ausztriában, Lengyelországban és idehaza is, felfigyeltek rám. Egyre jobb ellenfeleket kaptam. Megkerestek a Cage Warriors szervezettől, ami abban az időben egy elég jó európai szervezet volt. Szerveztek egy meccset, azt megnyertem, és mindjárt szerződést kínáltak, és egy meccs lehetőségét Conorral. De már előtte is jó ellenfeleket kaptam. A Hell Cage vagy a Heroe’s Gate ma már senkinek nem mondanak semmit, de ezek az akkori, formálódó MMA-világ fontos szervezetei voltak.
Tudta, ki az ellenfele?
Utánanéztem az akkor elérhető videókon. Láttam, hogy fordított állású, jól tud bokszolni, de birkózni nem. A földön nem tud semmit, mondom, én ezt megverem, ezzel a lendülettel álltam neki.
Ehhez képest az ír az első menetben befejezte a mérkőzést...
Igen. Akkor az még munka melletti, edző nélküli időszakom volt. Senki nem készített fel, hogyan kellene egy ilyen stílusú harcossal megküzdenem. Azóta sok meccsem volt már, de nem találkoztam hozzá foghatóval. Ő nagyon sokat tett a sportág elismertségéért. Az biztos, ha ő nem lenne, az MMA sem lenne ott, ahol most van. Ő nagyon jó bunyós, és nagyon jó színész is.
Ez hipotetikus kérdés, de így, tíz év elteltével kiállna újra McGregorral?
Tíz év alatt én is fejlődtem, ő is fejlődött. Nem állnék ki vele, mert nekem a harcstílusa nem fekszik. Valószínűleg ugyanúgy megverne, mint akkor. Miután engem legyőzött, vitték is az UFC-be, ahol 66 kg-ban és 70-ben is bajnok lett. Előtte ez senkinek nem sikerült.
McGregor inkább erős, vagy inkább technikás?
Mindkettő.
Rajta kívül többségében orosz sportolók fogtak ki önön. Az ő felkészítésükben, harci stílusukban van valami rendkívüli? Hisz globálisan is jó eredményeket érnek el.
Az orosz MMA-sok edzésmunkája sokkal keményebb. Kis túlzással megölik egymást az edzéseken, mindent beleadnak. Többségében azok tudtak legyőzni, akik az állóharcot preferálják, és menekülnek a birkózás elől. De csak a nemzetiség alapján én nem tennék különbséget.
Az oroszok, azok oroszok, én meg bősi vagyok, és én is megvertem őket. Ez az MMA...
Hogy került az Oktagon MMA szervezethez?
Több szervezetet is végigjártam. Oroszországban is eredményesen bunyóztam, aztán aláírtam az XFN-hez. Egy nagyon jó szerződést kötöttünk, aminek a rájuk eső részét ők nem tartották be. A szervezet becsődölt. Ezt követően jött a koronavírus, pangás volt, nem voltak versenyek, de aztán fokozatosan jöttek az új lehetőségek. A lengyel KSW MMA-tól kaptam egy megkeresést, viszont ott kikaptam. Végh Attilával egyeztetve döntöttünk úgy, hogy az Oktagonban folytatom.
Amikor leszerződtek, megfogalmaztak valamilyen elvárásokat?
Nem különösebben. A szerződés erre nem tér ki, csak az időtartam és a mérkőzésszám van kikötve.
Mennyire figyel ez a szervezet a versenyzőire, mennyire menedzseli őket?
Akiben látnak fantáziát, és akiről úgy érzik, hogy jobban el tudják adni, azokat jobban megfizetik. A szervező csapat nagyon profi. Amit az események szervezése, a marketing, a reklám terén elértek, azt egyesre értékelhetjük, a top európai szervezetekhez mérhető.
Az edzésmunkájára is befolyással vannak?
Nem. A saját csapatommal edzek, ebbe ők nem szólnak bele.
Tavaly ősszel egy sérülés nehezítette a felkészülését. Sikerült megfelelően felépülni belőle?
Artroszkópiás beavatkozást hajtottak végre a térdemen. Ezt egy hosszabb leállás, és rehabilitáció követte, de két hónap múlva már újra kezdtem edzeni, tavaszra sikerült teljesen felépülnöm.
Üzent is a promóterének a sajtóban, hogy miért hagyták ki a tavaszi gálából.
Utólag nézve ez talán egy félreértés lehetett. A műtét előtt én jeleztem az Oktagonnak, hogy csak április-május környékén tudok bunyózni, de szerencsére a vártnál sokkal hamarabb felépültem. Ők viszont addigra már leszervezték a köztes (interim) bajnoki meccset, így én három hónapra mérkőzés nélkül maradtam. Ami leginkább zavart, hogy én voltam a bajnok, és meg se kérdeztek, mi a véleményem erről az interim meccsről.
Az interim övet végül a belga Losen Keita nyerte meg. Ő 660. a nemzetközi világranglistán. Ön a Cage Warriors, az M-1 Global, az XFN szervezetek bajnoka, az Oktagonban két súlycsoportban is bajnok, a WKF-ben ötszörös világbajnok. Nem érdemelt volna magasabban jegyzett ellenfelet?
Ha az ember bajnok, mindenkit őt akarja megverni. Szerencsére nekem nem kell küzdenem a mérkőzésekért, mert mindenki velem akar bunyózni. Épp ezért úgymond nem szervezem a meccseimet, hanem elfogadom, aki jön. Keita elég nagy felhajtást csinált a meccs körül, most már nagyon sokan kíváncsiak rá. Az MMA-ban nem lehet senkit csak a világranglista-helyezése alapján megítélni, lehet valakinek csak azért alacsonyabb helyezése, mert kisebb szervezeteknél volt, vagy alacsonyabban jegyzett ellenfelei voltak. Amikor én kezdtem, senki nem tudott rólam semmit, lehet, hogy én voltam a hatszázadik, és megvertem az első százon belüli versenyzőket. Lehet, hogy ha Keitának lett volna még pár meccse, komolyabb ellenfelekkel, akkor már az első százon belül volna. Ha netán engem legyőzne, akkor hatalmasat lépne előre.
Hogyan készül Keita ellen?
Keita elsősorban állóharcos. Gyors, robbanékony, jó a szeme, gyorsan felméri a helyzetet, gyorsan elrepül a keze. Így az erőnléti edzések mellett elsősorban a földharcra koncentráltam, mert az az erősségem. Vigyázni kell vele, mert ha elsül a keze, akár ki is üthet, de ha egyszer leviszem a földre, akkor az biztos, hogy ott „le is kopogtatom”. Nem akarok jósolni, de szerintem nem játsszuk végig az öt menetet.
Az interjú rövidített változata a Magyar7 hetilap 22. számában jelent meg.
