Újra megnyílik a futók előtt Kőbánya mélye – VIDEÓ
Aki már járt lent a kőbányai pincerendszerben, azt az ott szerzett élmény nem ereszti el. Mintha egy oltár nélküli, ipari templomba lépne — kövek, falból kilógó kábelek, egykor funkcionális, rozsdaette konzolok, csend, párás levegő. A tátongó hiány, az innen kitermelt mészkő pedig Budapest belvárosában ékeskedik, legszebb épületeinkben.
A BBU sportiroda idén is megnyitja ezt a titkos – a nyilvános eseményeken kívül csak szervezett formában látogatható – színpadot: egy hónap múlva ismét lejönnek a futók. Magyarország legmélyebb futóversenyére november 8-án kerül sor.
A Halloween Run főversenye a félmaraton, de rövidebb versenyek és családi futamok is zajlanak — a formátum ismerős, mégis minden alkalommal más: három hét kilométeres kör, ebből körönként nagyjából 2,3 kilométer a föld alatt. Háromszor lejönni, háromszor visszatérni a fényre — a futás a ritmus, a pincerendszer pedig a hangszer, amely néha felsikolt. Ha a nyájas olvasó még nem látta a zongorázó csontvázat, és azt hinné, hogy ez csak a szerző bárgyú dramatizálási kísérlete, hát nem! Sikolyok igenis lesznek! Nézzük, mit ígérnek a szervezők:
Gyere, és éld át a babonák birodalmát! Engedd, hogy a villanó fények, a titokzatos effektek és a szerencse jelképei elvarázsoljanak, miközben felfedezed a pince misztikus alagútjait. Minden lépés egy új próba: hoz-e neked patkó, lóhere vagy a 13-as szám szerencsét – vagy épp ellenkezőleg?"
Szóval így. Ez a verseny nem a rekordokról szól. A pince félhomálya, a kanyargós járatok és a helyenként csúszós talaj más szabályokat diktálnak: koncentrációt, taktikát, és alázatot a pompás, posztindusztriális környezet iránt. (Aki persze ezt nem futva akarja megnézni, megteheti vezetett túra során is, melyből a szervezők, tekintettel a nagy érdeklődésre, hármat is indítanak, de érdemes idejében bejelentkezni, mert a helyek általában gyorsan elkelnek.)
Ami pedig a felszíni szakaszokat illeti: minőségi, rekortán futópályával bíró parkok, gyárterületek, lakóövezeti utcák váltakoznak. Az elhagyott gyárakat leszámítva a többi nem túl izgalmas, a pince nélkül valószínűleg csak a helyi futók jönnének el egy felszíni futásra. Itt a pincerendszer adja a verseny igazi ízét: tulajdonképpen ez egy "kultúrfutás", amely közben egy helytörténeti időutazás részesei is leszünk.
Aki már futott lent a kőbányai pincerendszerben, dobhártyájában magával viszi ezernyi láb nehéz, köves döngését a misztikus terekben, és a párás levegő ízét, meg persze a rengeteg felvert és benyelt port a tüdejében. De ha a futás közben egyszer megáll, hogy meghallgassa a falak susogását, rájön: ez a hely több, mint egy pálya.
