Közösségből születő energia
Már jó ideje részt veszek az Ultrabalaton futáson a futócsaládommal, a Gyorsvizit csapattal. Örülök, hogy ebbe a közegbe kerültem, hiszen minden évben együtt csináljuk végig, közösen szervezzük meg, és valódi csapatmunkával teljesítjük a távot. A teljesítmény mögött pedig mindig ott van valami, amit kívülről nem lehet lemérni.
Az eredmény ebben az esetben papíron másodlagos. A közösségi élmény számít. És mégis, mindenki hozzáteszi a magáét.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy a közösség gyakran többet hoz ki az emberből, mint a puszta egyéni ambíció.
Legalábbis én ezt tapasztaltam. De vajon tényleg számít az, hogy egymásért küzdünk?
Volt egy meglehetősen éles vitám egy testépítő barátommal. Ő nem egyszerűen nem érti a hosszútávfutást, lenézi. Szerinte ennek az egésznek nincs értelme és nem is vagyok erre ideális alkat. Szerinte az ilyen tevékenység nem teljesítmény.
Nem vagyunk profi futók. Nem edzőtáborokból jövünk, nincs mögöttünk elit felkészítés.
Mégis minden csapatban vannak húzóemberek, olyanok, akik tempót diktálnak, akik képesek többet adni, akik csendben példát mutatnak.
És vannak azok is, akik „csak” hozzák az elvárt eredményt, a saját ritmusukat, saját határaikat. És valójában ez a lényeg, nem ugyanannyit adunk, hanem mindannyian a saját maximumunkat. Kritizált amiatt is, hogy testesebb vagyok, és mégis futóversenyen indulok. Az ő szemében ez nem ideális. Nem elég hatékony, nem elég látványos, nem elég szabályos. És igen, abban van igazság, hogy a sportteljesítmény alapja a felkészültség. De a futás nem csak erről szól. Van egy pont, ahol a számok és a külső elvárások háttérbe szorulnak, és előjön valami más, mégpedig az, hogy ismered a saját testedet.
Én tudtam, mire vállalkozom. A kétszer öt kilométer nem volt több annál, amit ki tudok hozni magamból, de nem is volt kevesebb. Ez számít igazán, amit lehetett, azt megtettem.
Mert van az úgy, hogy verseny közben történik valami, amit kívülről nehéz megérteni. Amikor nemcsak magadért futsz, hanem másokért is. Amikor tudod, hogy utánad jön valaki. Számítanak rád. A te teljesítményed nem zárul le a váltópontnál, hanem tovább él a következő ember lépéseiben. Mint egy folyamatos körforgás ebben a 209 kilométeres balatoni körben, nemcsak magadért futsz, hanem azért is, hogy az utánad jövőnek könnyebb legyen.
És itt születik meg az a bizonyos plusz. Egy energia, ami nemcsak az izmokból jön, hanem a felelősségből. A közösségből. Abból, hogy nem akarsz csalódást okozni, és nem is akarsz megállni. És talán ez a válasz a kérdésre, mert igenis számít, hogy egymásért küzdünk. Mert ha nincs csapat, nincs közösség. Ha nincs közösség, nincs felelősség. És ha nincs felelősség, nincs ilyen teljesítmény sem.
Az idei időnk 18 óra 59 perc, a Gyorsvizit eddigi legjobb eredménye lett. Ez a közös munka gyümölcse. És a bizonyíték arra, hogy a közösségben valóban több van, mint amit elsőre látni lehet, de még jobb megtapasztalni az igazi összetartás erejét.
