Ép lélekkel és őszinte szívvel körbefutni a Balatont - KÉPEKKEL
Futás közben egy kicsit magunkba szállhatunk, átgondolhatjuk, hogy merre tartunk az életben, és mi adhat motivációt az út folytatásához. Így tettem én is, amikor újra nekivágtam az Ultrabalatonnak.
![ultrabalaton](https://ma7media.storage.googleapis.com/sites/default/files/styles/freeform_large_9_2x/s3/2022-05/img-4684.jpg?itok=XMOrWoKZ)
Tisztázzuk az elején, nem egyedül futottam végig a 211 km-es távot, hanem a Gyorsvizit nevű csapatommal, amelynek ezúton is köszönöm, hogy velük tarthattam. Tavaly októberben vettem rész először ezen az eseményen, és idén másodszor is hozzásegítettem csapatomat a körverseny teljesítéséhez. Természetesen stafétafutásról beszélünk, a tízfős csapatban egymást váltottuk.
Talán az eredmény másodlagos is ebben az esetben, de fantasztikus idő alatt sikerült megtenni a távot. Mintegy 20 órát vett igénybe a körút lefutása. Én 25-km-t ígértem meg a csapatomnak.
Az első nyolc kilométeremet délután futottam. A tűző nap elég sok energiát kivett belőlem, de haladtam tovább. Jó volt látni a többi versenytársamat, de egy szakaszon egyedül haladtam, s akkor bizony kellett valami plusz energia, amely továbblendített ezen a ponton. Ekkor verset költöttem magamban, s olyan energiákat mozgósított bennem, hogy a váltóponthoz érkezve újult energiával tudtam továbbadni az órát.
Egy kellemes pihenő után jöhetett a reggeli futásom. Vagyis az a gyilkos kilenc kilométer. Kipihenve, újult energiákkal vágtam neki a távnak. Tudtam, hogy lassabb tempót kell felvennem, mert bírni kell végig. Az első kilométereknél jól jött a tempós zene, de az ötödik kilométer után kezdtem érezni a fáradtságot. Elvégre már húsz kilométer bennem volt.
Arra gondoltam, hogy az utolsó két kilométert több ok miatt is ki kell bírnom. Egyrészt, mert számít rám a csapat. Másrészt, meg kell mutatnom magamnak, hogy végigcsinálom, hiszen megígértem. A szívemhez közel állókra is gondoltam, hogy értük is futok, de arra is gondoltam, hogy ez a verseny egy nagyobb célt is szolgál, hiszen a nevezési díjunkat felajánlhatjuk a rászoruló gyerekek megsegítésére. Mire mindezt végigpörgettem az agyamban, be is értem a célba.
Hát, ezek a dolgok adhatnak erőt egy olyan amatőr futónak, mint amilyen én vagyok. Az igaz, hogy minden a fejben dől el, de kell hozzá a jó szív is, amely előre viszi az embert. Mindenkinek kívánom, hogy élje át ezt az élményt!
Megjelent a Magyar7 2022/19. számában.
![img-4685](https://ma7media.storage.googleapis.com/sites/default/files/styles/nagykep_large/s3/2022-05/img-4685.jpg?itok=d4N1rYw5)