Ép lélekkel és őszinte szívvel körbefutni a Balatont - KÉPEKKEL
Futás közben egy kicsit magunkba szállhatunk, átgondolhatjuk, hogy merre tartunk az életben, és mi adhat motivációt az út folytatásához. Így tettem én is, amikor újra nekivágtam az Ultrabalatonnak.
Tisztázzuk az elején, nem egyedül futottam végig a 211 km-es távot, hanem a Gyorsvizit nevű csapatommal, amelynek ezúton is köszönöm, hogy velük tarthattam. Tavaly októberben vettem rész először ezen az eseményen, és idén másodszor is hozzásegítettem csapatomat a körverseny teljesítéséhez. Természetesen stafétafutásról beszélünk, a tízfős csapatban egymást váltottuk.
Talán az eredmény másodlagos is ebben az esetben, de fantasztikus idő alatt sikerült megtenni a távot. Mintegy 20 órát vett igénybe a körút lefutása. Én 25-km-t ígértem meg a csapatomnak.
Az első nyolc kilométeremet délután futottam. A tűző nap elég sok energiát kivett belőlem, de haladtam tovább. Jó volt látni a többi versenytársamat, de egy szakaszon egyedül haladtam, s akkor bizony kellett valami plusz energia, amely továbblendített ezen a ponton. Ekkor verset költöttem magamban, s olyan energiákat mozgósított bennem, hogy a váltóponthoz érkezve újult energiával tudtam továbbadni az órát.
Egy kellemes pihenő után jöhetett a reggeli futásom. Vagyis az a gyilkos kilenc kilométer. Kipihenve, újult energiákkal vágtam neki a távnak. Tudtam, hogy lassabb tempót kell felvennem, mert bírni kell végig. Az első kilométereknél jól jött a tempós zene, de az ötödik kilométer után kezdtem érezni a fáradtságot. Elvégre már húsz kilométer bennem volt.
Arra gondoltam, hogy az utolsó két kilométert több ok miatt is ki kell bírnom. Egyrészt, mert számít rám a csapat. Másrészt, meg kell mutatnom magamnak, hogy végigcsinálom, hiszen megígértem. A szívemhez közel állókra is gondoltam, hogy értük is futok, de arra is gondoltam, hogy ez a verseny egy nagyobb célt is szolgál, hiszen a nevezési díjunkat felajánlhatjuk a rászoruló gyerekek megsegítésére. Mire mindezt végigpörgettem az agyamban, be is értem a célba.
Hát, ezek a dolgok adhatnak erőt egy olyan amatőr futónak, mint amilyen én vagyok. Az igaz, hogy minden a fejben dől el, de kell hozzá a jó szív is, amely előre viszi az embert. Mindenkinek kívánom, hogy élje át ezt az élményt!
Megjelent a Magyar7 2022/19. számában.
