Kanada ismét felért a csúcsra, aranygól koronázta meg minden idők egyik legszínvonalasabb hokidöntőjét
Talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy minden idők egyik legszínvonalasabb és legemlékezetesebb jégkorong tornáját nyerte meg Kanada a Négy Nemzet Torna döntőjében, amikor fő riválisát, az Egyesült Államokat a világ egyik legjobb játékosának számító Connor McDavid aranygóljával, hosszabbításban 3-2-re múlta felül. Álmodni és elképzelni sem lehetett volna ennél izgalmasabb és parázsabb döntőt. Te jó ég, micsoda hokiünnep volt ez!
Míg Európában az átlagemberek az igazak álmát aludták, addig a hokiőrültek, köztük én is, egy percre sem tudtunk volna elszakadni a képernyő elől, mert nem mindennap lát az ember egy NHL-es sztárokkal teletűzdelt csapatokat nemzeti mezben.
Bostonban tehát a világ két legjobbnak számító válogatottja vívott meg egymással a Négy Nemzet Tornájának döntőjében.
Már a csoportkör is egyértelművé tette, hogy ez a torna más lesz, hiszen a világ legjobb négy csapata: Kanada, az Egyesült Államok, Svédország és Finnország mérte össze erejét, kizárólag NHL-es játékosokkal.
A lebonyolítás a következőképpen zajlott:
mindenki játszott mindenkivel, a körmérkőzéseket követően pedig a két legjobb csapat döntőzött, az Egyesült Államok és Kanada.
Az Egyesült Államok 6-1-re gázolt át Finnországon.
Kanada hosszabbításban 4-3-ra győzött Svédország felett, majd 5-3-ra Finnország ellen, ezzel biztosítva a döntős helyét.
Az amerikaiak és a kanadaiak csoportköri találkozója is emlékezetes volt, Montrealban az első kilenc másodpercben három verekedés tört ki.
Ráadásul a mérkőzés elején a hazai szurkolók kifütyülték az amerikai himnuszt.
Azt a meccset egyébként az USA nyerte 3-1-re.
Február 20-án Bostonban, a TD Garden arénában természetesen telt ház volt, a kontinens egyik legfontosabb eseménye zajlott este nyolc órakor, Európában akkor az óra a hajnali kettőt ütötte.
Már a kezdőkorong bedobása előtt érezni lehetett a feszültséget a jégen és a lelátókon. Az egyik oldalon Connor McDavid, Nathan MacKinnon, Brad Marchand, illetve az élő legenda, és egyben a csapat kapitánya, Sydney Crosby, a másikon pedig Auston Matthews, Matthew Tkachuk, Jack Eichel és Adam Fox feszültek egymásnak.
A kanadaiak azonnal bekezdtek, és már az 5. percben vezetést szereztek: Nathan MacKinnon parádés szólója egy pontos fonákemeléssel ért véget, a játékszer a kapuban landolt, az amerikai kapus, Connor Hellebuyck tehetetlen volt, 0-1.
Az első harmad végén 1-1 állt az eredményjelzőn.
Az amerikaiak a középső harmadban fokozatosan átvették az irányítást, miközben a játék tempója egyre gyorsult.
A 34. percben már az amerikaiak vezettek, Auston Matthews lövése kipattant Binnigtonról, az érkező Jake Sanderson pedig lecsapott az üres korongra, amelyet könyörtelenül a kapuba bombázott, 2-1.
A kanadaiak próbáltak visszatámadni, de az amerikai védelem és a kapus Hellebuyck is állta a sarat.
A harmadik harmadban Kanadán volt a nyomás, hiszen ők futottak az eredményért. Továbbra is kiélezett játék zajlott a jégen, szemet gyönyörködtető volt látni a világklaszikusok csodálatos megmozdulásait. Csak az 54. percben tudtak a juharfalevelesek egyenlíteni.
Egy kanadai támadás során az amerikai védők nem vették észre az üresen száguldó Sam Bennettet, aki Mitchell Marner passzát tökéletesen vágta a kapu bal felső sarkába, 2-2.
A záró harmad vége felé mindkét csapat vigyázott arra, hogy ne kapjon gólt, hiszen egy hiba, és egy esetleges gól akár el is dönthette volna a mérkőzést. A rendes játékidő letelt, jöhetett a húsz perces hosszabbítás, az úgynevezett hirtelen halál, amelyik csapat betalál, az megnyeri a mérkőzést.
A ráadásban mindkét csapat előtt adódtak helyzetek. Matthew Boldy a hosszabbítás hatodik percében akár el is dönthette volna a mérkőzést, az amerikai nézők már szinte ünnepeltek, hiszen a korongot a szurkolói szemeikkel már bent látták, de Jordan Binnington kapus földöntúli bravúrral tudta védeni az óriási helyzetet. A kanadai kapust rendesen megizzasztották az amerikai támadók, hatalmas nyomás alá helyezték a vendégeket, Binnington káprázatos védéseinek köszönhetően tartotta a kanadai alakulat a 2-2-es eredményt.
A 67. percben egy sikeres kanadai buli elhozatalt követően McDavidhez került a korong, egy villámgyors mozdulattal kilépett a védők közül, és egy határozott erejű pontos találatával bevágta Hellebuyck mellett a játékszert, ezzel pedig eldöntötte a mérkőzést.
A kanadai játékosok egymásra vetették magukat, a szurkolók őrjöngtek, az amerikaiak pedig csalódottan nézték, ahogy fő riválisuk, és a csapat kapitánya, Sidney Crosby emeli magasba a torna győztesének járó trófeát, minden idők egyik legemlékezetesebb Amerika-Kanada tétmérkőzésén.
Érdekesség, hogy a két csapat ilyen színvonalon tétmérkőzést, döntőt a 2010-es vancouveri téli olimpián vívott egymással, ahol a végén szintén a kanadaiak örülhettek és győztek a ráadásban 3-2-re.
Akkor az aranygólt nem más lőtte, mint a jelenlegi kanadai csapat kapitánya, Sidney Crosby, aki ma már egy élő legendának számít. Azóta eltelt legalább tizenöt év, és felnőtt egy újabb tehetség, Connor McDavid, aki bár az Edmontonnal elvesztette a Stanley-kupa döntőt, most boldogan ünnepelhetett, hiszen ezen a történelmi jelentőségű mérkőzésen ő döntötte el és zárta le a találkozót.
A Négy Nemzet Tornája, és ez a döntő is bizonyította, miben rejlik a jégkorong varázsa: a szenvedélyes játék, és a szorgalom nemcsak a jégen, de az eredményen is visszatükröződik.
(Részlet Gazda Albert Az élet értelme című könyvéből.)
