A világ legjobbjai harcolnak a jégen
All-Star Game helyett 4 Nations Face-Off, vagyis jégkorong, Észak-Amerika, NHL. Február 12-től 20-ig Montrélban és Bostonban hét mérkőzést játszanak a világ legjobb hokisai, hogy amolyan minitorna keretében kiderítsék, melyik hokinemzet rendelkezik a legütőképesebb válogatottal. A házigazda Amerikai Egyesült Államok és Kanada mellett Finnország és Svédország vesz részt a viadalon.
És máris beleköthetünk a tornába, amelyre mindössze négy válogatottat hívtak meg az NHL mindenható urai, mert felmerül az egyszerű kérdés: miért pont négyet, és miért pont ezt a négy gárdát? A nagyurak kihagyták Csehországot és Oroszországot, és ha abból indultak ki, hogy melyik ország rendelkezik elég játékossal ahhoz, hogy kizárólag az NHL-ben szereplőkből állhassanak össze a keretek, akkor bizony hat nemzet tornáját kellett volna rendezni. Az oroszokat persze a háború miatt könnyű volt kihagyni, miközben a 2023-2024-es idényben 66 orosz jégkorongozó játszott az NHL-ben, ezzel a kanadaiak (434), az amerikaiak (288) és a svédek (101) mögött a negyedik legtöbb játékossal rendelkeztek a világ legerősebb jégkorongligájában. A finnek 48, a csehek 32 játékossal követték az oroszokat, tehát ez a hatos ténylegesen ki tudott volna állítani egy 23 főből álló keretet, kizárólag az NHL-ből összeverbuválva. A szlovákok 11, a svájciak 10, a németek 8, a dánok 6 NHL-esből meríthettek volna.
Gyaníthatóan üzleti érdekek álltak a háttérben, a cseh piac talán kevésbé érdekes és vonzó, mint a finn vagy a svéd. Mindenesetre a 4 Nations Face-Offot azért találták ki, hogy ideiglenesen az All-Star Game helyébe lépjen, és egy nagyobb, ismertebb tornát hozzon vissza a hokirajongók emlékezetébe.
Melyik tornát? Természetesen a World Cup of Hockey-t, vagyis a világkupát, amelyet 1996 és 2016 között mindössze háromszor rendeztek meg (1996, 2004, 2016), és hogy kicsit még bonyolultabbá tegyük, a World Cup of Hockey a Canada Cup (Kanada-kupa) helyébe lépett. Ez utóbbinak 1976 és 1991 között öt kiadása volt, és ha még ez is kevésnek tűnik, 1972-ben és 1974-ben Summit Series néven Kanada és a Szovjetunió több egymást követő mérkőzésen összemérte az erejét.
Múlt tehát van, és az is biztosnak tűnik, hogy jövő is lesz. Gary Bettman, az NHL főmindenese tavaly februárban arról beszélt, hogy 2026-ban és 2030-ban ott lesznek az NHL sztárjai a téli olimpiai játékokon – 2018-ban és 2022-ben hiányoztak –, és 2028-ban és 2032-ban ismét rendeznek World Cup of Hockey-t, és az a terv, hogy minden negyedik évben lebonyolíthassák a tornát.
A 4 Nations Face-Off (4 Nemzet Tornája) miatt értelemszerűen leáll az NHL, a figyelem Montréalra és Bostonra terelődik. A négy válogatott körmérkőzéses tornát játszik, majd hat találkozó után az első és a második helyezett egy döntő csatában is megküzd egymással.
Február 12-én a montréali Bell Centre-ben Kanada-Svédország összecsapással kezdődik a viadal, másnap az Egyesült Államok Finnországgal csap össze, szintén Montrélban. Február 15-én két meccs is lesz a kanadai metropoliszban: először Finnország-Svédország, majd Egyesült Államok-Kanada. A 17-i harmadik forduló mérkőzéseinek már Boston ad otthont. A TD Gardenben Kanada-Finnország és Svédország-Egyesült Államok párharcokra kerítenek sort, a 20-i döntőt pedig szintén Bostonban játsszák le. A rendes játékidőben aratott győzelemért 3 pont jár, az elszenvedett vereségért semmi, a hosszabbításban szerzett diadal 2 pontot ér, a vesztes gárda 1 pontot kap. A hosszabbítás tíz perc ráadást jelent, ami 3 a 3 ellen zajlik, kivéve a finálét, ami 5 az 5 ellen megy végig, és a hosszabbítás bármeddig eltarthat, mivel nincsenek büntetők. A kanadai válogatott szövetségi kapitánya Jon Cooper lesz, az amerikai csapatot Mike Sullivan, a svédet Sam Hallam irányítja, a finnek élén Antti Pennanen áll. A csapatkapitányok Sidney Crosby (Kanada), Auston Matthews (USA), Victor Hedman (Svédország) és Sebastian Aho (Finnország) lesznek.
