Legalább az őszt befejezték
Sokan már ezt is eredménynek tartják, hisz az elmúlt évad őszi idényét csak késő tavasszal sikerült lezárni. A több hónapos kihagyás főleg a kisebb, falusi klubokat érintette hátrányosan, nem egy dobta be a törölközőt véglegesen. Amíg a Nagykürtösi és a Losonci járás magyar településeinek klubjai még úgy-ahogy tartják a frontot, s a foci közösségteremtő szerepe máig kitart, úgy tűnik, hogy Gömör végleg elesett. A járási bajnokságban összesen öt csapat maradt, közülük is csak kettő a déli végekről.
Amíg a hetvenes években jóval több mint 50 csapat működött csak a Rimaszombati járásban, de még a kilencvenes évek elején is meghaladta számuk a negyvenet, a 2021/22-es idényre alig maradt 10 működő csapat. A rimaszombatiak a harmadik, a tornaljaiak és ajnácskőiek a negyedik, míg a felediek, a nagybalogiak, a tiszolciak és a nyustyaiak az ötödik ligában vitézkednek egyre kevesebb elánnal, a hatodik ligában, vagyis a járási bajnokságban az új idényre öt csapat maradt.
Tavaly még tízen kezdték a bajnokságot, de év közben többen, így a murányiak és a rimaszécsiek is kiléptek a bajnokságból. Volt, ahol egyszerűen elfogyott a csapat, a hosszadalmas és kiszámíthatatlan vírusszünet sokak kedvét vette el a folytatástól, ahogy a nézők is elfogytak. Voltak települések, ahol az önkormányzat nem volt képes már támogatni a csapatot, s az sem mellékes, hogy a többnyire már romák lakta falvakban elfogyott a kitartás is az eleinte nagyon lelkes fiatalokból.
Erre a sorsra jutott a rimaszécsi, a nemesradnóti vagy az uzapanyiti alakulat is, a déli csapatok közül mindössze az osgyániak és a sajószentkirályiak maradtak. Előbbiek megnyerték ugyan tavaly a selejtezőt a nagybalogiakkal szemben, de nem éltek a jogukkal, s maradtak a járási bajnokságban. A játékosok egy része levezetésként rúgja még a lasztit, s nekik a járási liga is megfelel már erre a célra. Az ötcsapatos mezőny hét fordulót játszott le az ősszel, s nagyon szoros versenyben a 13 pontos jolsvaiak várnak arra, lesz-e tavasszal folytatás. A két magyarlakta település csapata zárja a mezőnyt, a sajószentkirályiak 9, az osgyániak 7 pontot szereztek. Jobban állnak e tekintetben a Losonci és a Nagykürtösi járásban, előbbiben 15, utóbbiban 14 csapat indult csatába a helyezésekért, s amíg a Losonci járásban csak a fülekpüspökiek képviselik a magyar színeket, addig a Nagykürtösiben a zsélyiek, kőkesziek és a nényeiek is vitézkednek. S a sok negatív történés között egy pozitív hír. Több éves kihagyás után újjáalakult a rózsasszállási (Ružiná) csapat, az egykor második ligás együttes több egykorvolt első ligás focista (mint pl. Marek Penksa) irányításával szeretne minél feljebb jutni ismét. Az őszt két pont lemaradással a vámosfalviak (Mýtna) mögött a második helyen zárták, s ha a vírus engedi, tavasszal esélyük lehet a feljebb lépésre.
Az ötödik ligában 14 csapat vette fel a versenyt (tavaly a klenóciak léptek ki menet közben), s az ősz egyik fontos eredménye, hogy mind be is fejezte azt. A Rimaszombati járást mindössze három csapat, a tiszolciak, a felediek és a nagybalogiak képviselik, mindhárom csapatban nem egy, az aktív focitól lassan búcsúzó játékos (a nagybalogiak csapatkapitánya az egykor DAC-ban vitézkedő Domík Attila), vagy olyanok, akik valamikor Rimaszombatban kezdték, de munkájuk mellett nem tudtak eleget tenni a profi edzéskörülményeknek.
A tiszolciak nemrég még a IV. ligában vitézkedtek, a felediek viszont évek óta az V. liga élmezőnyében tanyáznak, a helyiek szeretik a focit (a Szlovák Kupa második fordulóban a besztercebányaiak elleni mérkőzést 400 néző látta), de tudják, addig érdemes nyújtózkodni, amíg az a bizonyos takaró ér. Egy-egy rangadóra szerte a környékről érkeznek szurkolók, hisz a Rimaszombat-Medvesalja vonalon immár mindössze Feleden és Ajnácskőn van futballcsapat. A nagybalogiak elveszítették ugyan az osztályozó mérkőzést az osgyániakkal szemben, de mivel utóbbiak nem éltek a feljutás lehetőségével, így vállalták az indulást még úgy is, hogy pár éve megtapasztalhatták, hogy hiába a lelkesedés, megfelelő káder nélkül nem egyszerű egy bajnokságot végigjátszani. Lapunk munkatársa, Virsinszky Tamás három évadon volt a csapat játékosa, s még emlékszik az Ajnácskőn kapott 20 vagy a Málnapatakon (Málinec) kapott 16 gólra, amely morálisan sem tett jót a csapatnak. „Annak idején rendszeresen futballoztam szülőfalumban Helembán, majd Párkányban, s a környező falvakban, Garamkövesden és Kéménden is. Amikor Rimaszombatba kerültem, baráti hívásra vállaltam Nagybalogon a játékot, de mivel legtöbbször tartalék voltam, s hónapokig nem léptem pályára, feladtam. Családos ember lévén nem tehettem meg, hogy minden vasárnap délutánt távol töltsem a szeretteimtől, főleg úgy, hogy még játéklehetőséget sem kaptam.” Virsinszky Tamás elmondja azt is, hogy nem sokkal jobb a helyzet szülőfaluja környákén sem, olyan falvakban nincsenek már focicsapatok, mint Helemba, Kéménd, Kicsind, Leléd, Bajta, Ebed vagy Nána.
Nos, a nagybalogiak újfent belevágtak, a játékosedzőjük egyben a település polgármestere is, s a már említett Domík mellett az alapjátékosok közé tartozik a több csapatot is megjárt Csízi Zoltán kapus vagy a Pál testvérek, Gábor és Tamás is. Amíg szüleik és nagyszüleik a Csemadokban tartják a lelket évtizedek óta a faluban, ők a futballpályán vitézkednek. De a játékosok mellett említsük meg a csapat lelkének számító Kovács Gyulát vagy Brindza Gábort, akiknek a fanatizmusa nélkül már rég nem lenne csapat Nagybalogon.
Az ősz ugyan nem úgy indult, ahogy tervezték, beleszaladtak több méretes zakóba, így az utolsó fordulóban Csábon kaptak egy hetest, s így 13 forduló után két győzelemmel, egy döntetlennel s tíz vereséggel a hátuk mögött hét ponttal az utolsó helyen szerénykednek úgy, hogy ők lőtték a legkevesebb (10), s kapták a legtöbb gólt (48). Velük ellentétben az utolsó fordulóig versenyben voltak a bajnoki címért a nyáron megerősödött ragyolciak, akinek vezetőedzői posztját az egykor Füleken és Tajtin is vitézkedő Mihályi Sándor vette át, aki 43 évesen akár maga is pályára lép, ha úgy látja jónak.
Az utolsó előtti fordulóban hazai pályán, több mint 200 néző előtt fogadták a listavezető nagykürtösieket, s bár sokáig 2:0 arányú vesztésre álltak, az utolsó pillanatokban sikerült megmenteniük legalább az egy pontot, így továbbra is nyílt a verseny a két csapat között a feljutást illetően (a nagykürtösiek három pontos előnnyel vezetik a tabellát). A ragyolciak egyedüli veretlen csapatként várják a folytatást, s amíg a nagybalogiak lőtték a legkevesebb s kapták a legtöbb gólt, a ragyolciak kaptzák a legkevesebb gólt (9), s a rúgott gólok tekintetében (40) csak egy góllal állnak rosszabbul a nagykürtösieknél. A Nagykürtösi járás magyar érdekeltségű csapatai közül az óváriak, az ipolynyékiek és a csábiak a középmezőnyben vitézkednek, csak az újonc ipolybalogiak állnak a tabella hátsó régióiban, négy ponntal előzve meg az utolsó nagybalogiakat.
S ahogy megyünk feljebb a bajnokságokban, úgy fogynak el a magyarlakta régiók csapatai. A IV. ligában a tótgyarmatiak, a tornaljaiak és az ajnácskőiek próbálják menteni a menthetőt, utóbbiaknál főleg az ifjúságra helyezték a hangsúlyt. „Az ajnácskői focicsapat nagy családja hat csapattal büszkélkedhet, amit méltán irigyelnek tőlünk riválisaink. A 2020/21 szezonban útjára indítottuk a legkisebbek, a 9 éven aluliak csapatát is. Ezzel párhuzamosan edzőtársammal a 11 éven aluliak csapatát is menedzseljük. Mindkét együttesben környékbeli települések fiatal focista-csemetéi kapnak lehetőséget. További két ifjúsági csapatunk van még, mégpedig a 15 éven aluliak, valamint a 19 éven aluliak csapata, de a felnőttcsapat mellett az öregfiúk csapata is működik” – dicsekedik az eredményekkel Tóth Tamás, a klub egyik mindenese. A bajnokságban már nem ment ilyen jól a csapatnak, a 13 mérkőzésen mindössze 15 pontot szereztek, ami csak a kilencedik helyre volt elég. A Piszár József vezetésével futballozó tornaljaiak ötven százalékos teljesítménnyel zártak, ami a hatodik helyre volt elég, s a legjobban a tótgyarmatiak állnak az ősz végeztével, akik kilenc ponttal lemaradva a listavezető selmecbányaiak mögött a negyedik helyen várják a tavaszt.
A harmadik ligában természetesen a régió három városi csapata, a rimaszombatiak, a fülekiek és a losonciak szerepelnek, s amíg a fülekiek és a losonciak stabilan a középmezőnyben szerepelnek évek óta, a rimaszombatiak a 2021/22-es évadban mélyrepülést vettek, ugyanis az első hét plusz egy forduló során pontot sem szereztek. Négy forduló után a csapat irányítását Tomás Boháciktól Miroslav Kéry, a losonciak egykori edzője vette át, de csak az őszi szezon véégén jöttek az eredmények, amikor a zsarnócaiakat (Žarnovica) és a csacaiakat is sikerült legyőzni, s Liptóselmecről (Liptovská Štiavnica) is elhoztak egy pontot, de ez a hét pont is csak a 14. helyre volt elég, s lemaradásuk az előttük álló liptóújváriakkal szemben továbbra is hat pont, bár a batyiaknak van még egy elmaradt mérkőzése Turócszentmártonban).
A losonciak a hatodik, míg a fülekiek a kilencedik helyen zárták az őszt, messze elmaradva az élmezőnytől. A fülekieknek az idén nem jött össza a Szlovák Kupa sem, amíg tavaly a harmadik fordulóban csak tizenegyesekkel maradtak alul a DAC-cal szemben, az idén a második fordulóban sima 4:0 arányú vereséget szenvedtek a második ligás kassaiaktól. Ezúttal a 900 néző sem segített. A kassaiak a következő fordulóban a losonciakat is búcsúztatták (5:2).
S a folytatás? Az, ahogy az előző években, most is teljesen bizonytalan. 2020 tavaszán egyáltalán nem folytatták, míg az idén is csak az elmaradt őszi fordulókat pótolták be, s az alapján hirdettek végeredményt. Közösségellenes világunkban a kultúrházak és focipályák bezárása gyógyíthatatlan csapást mért a közösségeinkre, s csak remélni tudjuk, hogy legalább azok, akik eddig kitartottak, továbbra sem adják fel, s tavasszal is felhangzik a bírói sípszó a pályákon.
