Ajnácskő

A község az Ajnácskői-hegység középső részén, a Gortva-patak vulkáni kúpokkal körülvett völgyében fekszik, Fülektől 14 km-re délkeletre; Feledtől 19 km-re, Rimaszombattól pedig 31 km-re délnyugatra. Területének több mint felét erdő borítja, egy része a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet része. A falutól nyugatra a község határa a Pogányvár 570 méterig magasodó fennsíkjáig terjed, keletre több különálló vulkáni kúp sorakozik (Hegyes-kő, Zabodakő, Szár-kő), legmagasabb közülük a Ragács (537 m). A falutól északra fekvő, részben a községhez tartozó Gortva-völgyben halad a Füleket Sajószentkirállyal összekötő 571-es főút és a Fülek-Bánréve vasútvonal (megállóhely a téglagyárnál). A falu az 571-es útról a vasútállomás közelében leágazó, Almágyra (4 km) vezető mellékúton közelíthető meg. Nyugatról Sőreg, északról Balogfala, északkeletről Kerekgede, keletről Détér, délkeletről Almágy, délnyugatról Óbást községekkel határos. Délnyugati határa Gömör-Kishont és Nógrád vármegyék történelmi határát alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1949 után 44,9 %-al gyarapodott (17,71 km²-ről 25,67 km²) a korábban Sőreghez tartozó Gortvapuszta Ajnácskőhöz csatolásával.

1910-ben 830, 1921-ben 1024, 1938-ban pedig 1146, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovák nemzetiségűek aránya 1921-ben 11,2 % volt. Népességének maximumát (1438 fő) 1970-ben érte el, az elkövetkező két évtizedben 16,5 %-os csökkenés (1991-re 1200 főre a lakosságszám) figyelhető meg. Népességszáma az 1991-2011 közötti időszakban stabillan alakult, a szlovákok aránya ez idő alatt 9,8 %-ról 15,3 %-ra nőtt, a túlnyomó többség (81,5 %) ma is magyar nemzetiségű. A lakosság 13,9 %-a a roma etnikumhoz tartozik, a roma nemzetiségűek aránya 2,2 %. A túlnyomó többség (93,6 %) római katolikus vallású. Ajnácskőnek négy településrésze van, 2011-ben a lakosság négyötöde (961 fő) élt Ajnácskő faluban, 8,7 %-a Csevicepusztán (104 fő), 5,4 %-a Gortvapusztán (65 fő), 5,3 %-a pedig Téglagyár településrészen (63 fő).

A tatárjárás ideje alatt építették várát, mely nagy jelentőséggel bírt. Csák Máté hatalmának gyengülésekor Károly Róbert elkobozza a várat és a Szécsényi családnak adományozza. 1424-ben Luxemburgi Zsigmond száműzte az akkori birtokost és feleségének, Cillei Borbálának adományozta. Zsigmond halála után egy ideig huszita megszállás alá került, majd a Palóczy család kezébe kerül a birtok. Később Bebek Ferenc, a Kubinyiak és a Feledyek is megszerzik maguknak. A törökök három alkalommal is elfoglalták a várat (az 1540-es években, 1566-1593 között, 1645-1649 között). Amikor 1649-ben Fekete György visszafoglalta a várat, a törökök felrobbantották védműveit és ostrom nélkül elmenekültek. Bár helyreállították, 1703-ban egy tűzvészben ismét elpusztult. 1709-ben gróf Bercsényi Miklós fővezér rövid ideig megszállt benne, és a vár udvarán végeztette ki a hazaáruló Szegedi Ignácot. 1744-ben még bebútorozott termeiben laktak a Vay lányok, akik Vécseyek után a vár felének örökösei voltak. A 18. század második felében teljesen elpusztult, ennek körülményeiről azonban nem számolnak be források. A falut 1255-ben Kues, 1344-ben Aynaskw, 1427-ben Aynaskewalya, 1565-ben Hayanchkeallya néven szerepel az írott forrásokban. A vár tartozéka volt, lakói kezdetben földművesek, pásztorok voltak. Parokiális egyházát 1355-ben említik először, a középkorban tekintélyes faluvá fejlődött, hegyes és nehezen művelhető határa ellenére. Később több nemesi család birtoka (Lorántfy-, Vay-, Vécsey-, Kemény-családok). A török uralom alatt elnéptelenedett, 1563-ra teljesen elpusztásodott. A 17. században már mint majorság települt újjá, lakói az uraság alkalmazottjai, kézművesei és szolgái voltak, csaknem kizárólag magyarok. Középkori egyháza a török háborúk során megszűnt, 1766-ban Egyházasbást leányegyházaként szerepel. 1773-ban 13 zsellércsalád és néhány uradalmi kézműves lakta. 1828-ban 84 házában 375 lakos élt. A 19. század végén téglagyár létesült a községben, a környező, vulkanikus eredetű hegyekben számos kőbányát nyitottak. 1872-ben megépült a Fülek-Bánréve vasútvonal, melynek egyik állomása Ajnácskő határában létesült. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után új téglagyár és péküzem is létesült a községben, a korábban Sőreghez tartozó Gortvapusztát Ajnácskőhöz csatolták. Az Ajnácskőhöz tartozó Gortvapuszta, az egykori Gortva falu a 11. században alakult, egyike volt a Gortva-völgy első településeinek, a bolondóci magyar várjobbágyság alapította. 1240-ben Bánk bán elkobzott birtokaként a Türje-nembeli Gecse comes birtoka, később a Gortvay-családé, mely innen vette nevét. A középkorban egyházas hely volt, a Mindenszenteknek szentelt templommal. Az első török betörések során, a 16. század derekán pusztult el, 1554-ben említik utoljára a lakott helyek között. 1790-ben még említik templomának maradványait („Pusztatemplom“).

Ajnácskő magyar tannyelvű 1-4 osztályos általános iskolával és óvodával rendelkezik. A falu fölé magasodó 335 méter magas bazaltsziklán, a Várhegyen láthatóak a 18. században elpusztult vár romjai. A Várhegy melegkedvelő flórája mellett a község határában az 578 m magas Pogányvár bazaltkrátere és az 537 m magas Ragács bazaltfennsík 1964 óta természetvédelmi terület. Római katolikus temploma 1992-1994 között, a klasszicista stílusú Kubinyi-kúria 1810-1820 között épült. Csevicepusztán kénes-savanyú gyógyhatású ásványvízforrások fakadnak, a 20. század elején gyógyfürdő is működött itt. A 19. század óta ismert Csontos-árok későharmadkori emlősök leggazdagabb szlovákiai lelőhelye (1867-ben írták le először az itt fellelt maradványokat).