Mi a gond (és meddig még) a magyar trikolórral?
Nagyon szeretem a sportot, azon belül pedig nekem is a foci az első. Felvidéki magyarként sokunknak teljesen természetes, hogy eljárunk a DAC hazai mérkőzéseire is. Most, hogy végre igazi otthona is van a csapatnak, még inkább vonzó a családdal, barátokkal egy-egy mérkőzés a MOL-Arénában. Néha persze előfordul (mint pl. most a hétvégén is), hogy az eredmény nem a szánk íze szerint alakul, hiszen megszoktuk már (ezt is!), hogy kedvenc csapatunk mindig 12 tagú ellenféllel mérkőzik idehaza is, mások otthonában meg pláne!
Nem a szombati vereség fáj sokunknak a legjobban, még akkor sem, ha lélekben most valóban mindenki egy nagy futballünnepre készült, hiszen végre elkészült az új stadionunk, amely felveszi a versenyt Európa legtöbb csapatának arénájával. A „gondunk” sajnos állandósult, évek óta sokunkat nyomaszt! De most, az új stadionunkban talán még fájóbb nekünk, Felvidék magyar adófizető állampolgárainak és nekünk, néhányunknak is, akiknek már állampolgárságunk sincs, ebben a fene-nagy demokráciában! Talán kitalálták: a MAGYAR NEMZETI SZÍNEK, a LOBOGÓ, a SÁL, a PIROS-FEHÉR-ZÖLD – egyeseknek ez a gond! Zavarja az „érzékenységüket” de annyira, hogy gyorsan törvényt is alkottak hozzá! Tetszenek ezt érteni?
Nem voltam még mérkőzésen, ahová ne úgy csempésztem volna be a zászlót, sálat a kabát, vagy a póló alatt, mint valami bűnöző! Megtettem eddig és ugyanígy ezután is be fogom „lopni”, mert úgy az igazi a Himnusz, a Nélküled, vagy éppenséggel a Székely Himnusz, hangosan, büszkén, a MI szimbólumainkkal a kézben, amely egyébként nem is Magyarország hivatalos zászlaja! Persze értem én, hogy tolvajnak a templomban talán nehéz a lét, de aki lopott, az viselje el a következményeit! Értem én, hogy a kisebbségi komplexusok fölött felülkerekedni nem egyszerű történet, de miért annak fájjon ez, aki történetesen a tolvajlás kárvallottja?!
Kérdezem tehát az illetékes politikusokat – párthovatartozásuktól függetlenül –, hogy még mit és meddig tűrjük el, hogy a saját szülőföldünkön másodrangúként kezeljenek. Mikor jön el az ő számukra is az a perc, amikor felháborodnak, és kikérik maguknak – magunknak – hogy eddig, és nem tovább? Többször, többen közülük megfordultak már a DAC mérkőzésein (leginkább valamilyen választások előtt, hogy jól láthatók legyenek, mert ugye kell a szavazat!). Meddig ácsingóznak még a szavazatainkra úgy (pont az enyémre például már biztosan nem!), hogy nem csinálnak viszonzásul érte semmit! Nem hogy autonómia nincs a szókincsükben, de még egy ilyen piti dologra sem futja a drága idejükből, mint ami eme írás lényege! Hogy létezik az, hogy ők ezt nem látják, vagy netán nem tudnak róla, hogy ebben az egyébként is lopott országban még ez is „törvény”?! Nekik miért nem sértő, miért nem fáj, hogy „idegen ország zászlaja” itt, a MOL-Arénában is TILOS! Vajon ki itt az idegen? Ugye nem kell, ecseteljem, hogy ha történetesen Zimbabwe zászlaját lengetném a B-középben, a kutyát sem zavarná! Miért történhet meg az, hogy a stadionbéli rend fenntartására felfogadott akárkik magyarul mondják a szemembe, hogy ne lengessem a piros-fehér-zöldet, rosszabb esetben egyszerűen a hátam mögé sunnyogva kikapja a nyakamból, a kezemből!
A másik oldalon viszont a magyarok folyamatos gyalázása a „vendégek” részéről („bi a bi, a bi maďara do hlavy”) valahogy nem jut el az „érzékeny” fülekig, nem még hogy büntetést is érjen esetleg a labdarúgó szövetségben!
Felszólítom hát mindazokat, akik magyarul beszélnek és politikából élnek, hogy tegyék meg lépéseiket annak érdekében, hogy akiknek a szavazataira 4-5 évenként ácsingóznak, mehessenek futballmérkőzésekre, (vagy bárhová máshová is), akár talpig piros-fehér-zöldbe öltözve is! A miértekre végtelenül egyszerű a válaszom: mert mi, magyarok nemcsak a Csallóköz fővárosában, de bárhol máshol is a Kárpát-medencében ITTHON - OTTHON VAGYUNK, ha tetszik ez valakiknek, ha nem! Ha nem büdösek az adócentjeink, viseljék el az „érzékenyek”, hogy mi már nagyon régóta és még nagyon sokáig itt leszünk! Nem a DAC szurkolóknál kell „bűnjeleket” keresgélni hajnali órákban – ráadásul egy barátságos mérkőzés után, hanem azoknál, akiknek soha semennyi nem elég, akik igazi maffiózókkal tartanak fenn kapcsolatokat a még nagyobb vagyonok elérése érdekében! Őket nem a stadionokban kell keresni.
Fehér István
