Óriási bravúr lenne bennmaradni, ám sokkal nagyobb, merészebb távlatban kell gondolkodni
A jégkorong-kedvelőknek talán nem kell hangsúlyozni, hogy pénteken kezdetét vette a jégkorong-világbajnokság Svédországban és Dániában. Nekünk, magyar szurkolóknak pedig különösen örömteli ez az esemény, hiszen a magyar jégkorong-válogatott is részt vesz a tornán. Az esélylatolgatás előtt ilyenkor sokan felteszik a kérdést: vajon most már végre sikerül bennmaradni, vagy megint csak egy évre váltunk bérletet? Érdemes a nagyobb képet nézni.
A tavalyi, bolzanói Divízió 1/A-s világbajnokságon történt meg először, hogy a magyar válogatott a kiesést követően már a következő évben kiharcolta a feljutást, ráadásul az első helyről. Ilyen legutóbb 2008-ban, Szapporóban történt, bár akkor még két egyenrangú csoport volt a második vonalban. Később jött a 2015-ös krakkói csoda, majd 2022-ben Ljubljana, ismét egy feljutás. Addig úgy tűnt, hét évente jön a magyar bravúr. Bolzanóban azonban ez a folyamat megtört, és aki visszaemlékszik arra a világbajnokságra, tudja: a csapat különböző lelki állapotokat, mélységeket és hullámvölgyeket élt meg (elég csak a Románia elleni vereségre vagy az edző „lebohócozására” gondolni). Ugyanakkor lehet, hogy pont ezek kellettek ahhoz, hogy a csapat az utolsó két meccsére összerázódjon, és legyőzze Olaszországot, valamint Szlovéniát.
Akárhogy is volt, a lényegen nem változtat:
két év után újra a világelitben a magyar válogatott.
Adódik a kérdés: mi a következő lépcsőfok? Mindenképpen kiharcolni a történelmi bennmaradást?
Amikor tavaly az Érsekújvárt és Németországot is megjárt, tapasztalt magyar edzőt, Majoross Gergelyt választották szövetségi kapitánynak, az egyértelmű jelzés volt: a magyar válogatott hosszú távra tervez. A vezetőség stratégiában gondolkodik, ami azt jelenti, hogy a válogatott akkor tud fejlődni, ha minél több A-csoportos csapattal méri össze az erejét.
Óriási lehetőség, hogy most az A-csoportban szerepelhet a válogatott, hiszen minimum hét mérkőzést biztosan játszik.
Ha pedig hozzávesszük a felkészülési meccseket és a pozsonyi olimpiai selejtezőt, akkor ez a szám még nagyobb. Az elmúlt időszakban tehát jobbnál jobb csapatokkal készült a válogatott, ami mindenképpen a fejlődés és tanulás része.
Ha végignézünk a magyar válogatott ellenfelein a B csoportban (Németország, Egyesült Államok, Kazahsztán, Csehország, Dánia, Svájc, Norvégia), sokakban felmerül: hogy lesz ebből bennmaradás? Vagy csak a kazah és norvég meccsre kell koncentrálni, és ha azokat sikerül behúzni, akkor talán szerencsés csillagállás mellett sikerülhet a bravúr?
Én is azok közé a szurkolók közé tartozom, akik nagyon boldogok lennének,
ha története során először sikerülne a magyar válogatottnak bennmaradni a világelitben.
A szövetségi kapitánnyal készített interjú során azonban rájöttem: sokkal nagyobb képet kell nézni, és nem szabad csalódni, ha ez idén mégsem valósul meg.
Ez egy fejlődési folyamat, és erre a világbajnokságra lehetőségként, tanulási lehetőségként kell tekinteni, mert ez alapozhatja meg a minőségi magyar jégkorong hosszú távú jövőjét. Majoross Gergely többször is hangsúlyozta: célja, hogy a magyar válogatott hosszú távon egy sokkal színvonalasabb csapattá váljon. Ehhez pedig az kell, hogy minden mérkőzésbe kőkeményen beleálljon a csapat, és megragadja a lehetőséget, mert bizony bármi megtörténhet.
Miért ne sikerülhetne pontot szerezni vagy akár győzni egy sokkal erősebb ellenfél ellen?
Ez a múltban is sikerült: a 2016-os szentpétervári világbajnokságon 5:2-re legyőztük a fehéroroszokat, 2023-ban pedig hosszabbításban a franciákat. A magyar válogatott már többször is bebizonyította, hogy képes meglepni a nála jóval erősebb ellenfeleket.
Ehhez azonban nem csak azokra a meccsekre kell koncentrálni, ahol papíron van esély, hanem minden mérkőzést úgy kell felfogni, hogy akár győzelemmel is végződhet. Persze benne van a pakliban egy nagyarányú vereség is, de ez ezzel jár.
A bravúrhoz fegyelmezett játék, a hibák minimalizálása és egy nagyon sokat dolgozó, agresszív, a korongot mindenhol támogató csapat kell.
Ez lehet a kulcs az eredményességhez, és a bennmaradáshoz is.
Úgy kell erre az utazásra tekinteni, mint egy különleges lehetőségre.
Élvezni kell, hogy a világ legjobbjaival mérkőzhet meg a magyar csapat, így könnyebb lesz feldolgozni az esetleges vereségeket, és még felszabadultabban lehet örülni az esetleges pontoknak, győzelmeknek.
Ezzel a felfogással könnyebben megérthető a magyar jégkorong stratégiája is: a cél, hogy a válogatott 5-10 éven belül stabil tagja legyen az A-csoportnak, vagy akár a legjobb nyolcnak. És erre valóban megvannak a biztató jelek: a csapat jelentős része fiatal, nekik ez lehet a generációs küldetésük.
Nagy kihívás előtt tehát a magyar válogatott. Az A-csoportos világbajnokság pedig egy hatalmas ajándék minden magyar jégkorong-kedvelőnek. Jó az irány, jó kezekben van a csapat, már csak a kezdő korongbedobást kell megvárni, és indulhat a világbajnokság!
