Ismét a legjobbak között

Ez azért is számít különlegesen nagy sportteljesítménynek, mert a csodára nem kellett hét évet várni. Korábban hétévente jutott fel a válogatott a világelitbe, 2008 Szapporo, 2015 Krakkó; a 2022 ljubjanai siker után tavaly kiesett, de idén negyedszer jutott fel az A-csoportba, a világ legjobb 16 csapata közé a magyar férfi jégkorong-válogatott. 

Te jó ég, micsoda világbajnokságon vagyunk túl! Volt itt minden: dráma, katarzis, botrány, és végül hatalmas bravúr, amelyet a magyar válogatott ért el azzal, hogy ebben a kategóriában először sikerült megnyernie a világbajnokságot. Ez volt az első tétmérkőzésen aratott győzelem a nagyobb játékerőt képviselő Szlovénia felett. De nézzünk mindent sorjában. 

Rögtön az első nap meglepetést hozott, hiszen Dél-Korea 4–2-re legyőzte a favoritnak számító Szlovéniát. Ez megkavarta az állóvizet, ezért is volt fontos a Japán elleni siker a nyitómérkőzésen. Dél-Koreát 6–2-re győztük le, ezzel pedig megnyugodhattunk, hogy a csapat szépen lassan halad a feljutásért. Talán túlságosan is hátradőltek a fiúk, hiszen a székelyekből álló román válogatottól 2–1-re kikaptak a folytatásban. Egy szóval sem szeretném lebecsülni a székely hokisokat, akik egyébként Dél-Koreát és Japánt is legyőzték később, de azon a meccsen valami nagyon nem sikerült. A magyarok játékából hiányzott a szív és a lélek, illetve az alázat is. Itt ugyanis nemcsak arról volt szó, hogy a fiúk alábecsülték volna Romániát, a csapat belső egysége is megbomlott. Mint ismeretes, az egyik támadó játékos, Galló Vilmos egy interjúban lebohócozta Don MacAdam edzőt, aki a külföldön játszó csatárt nem játszatta emberelőnyökben, és az utolsó sorba került. Egy szó, mint száz, ez a látványos botrány felnagyította a csapaton belüli problémákat, melyeket egyébként az öltözőkben szokás megbeszélni. 

De talán ez a vereség, illetve kudarc kellett ahhoz, hogy a csapat kijózanodjon, és megmutassa, képes újra egységgé kovácsolódni, tovább küzdeni a feljutásért a hátralévő két meccsen, az olaszok és a szlovénok ellen. Előbb jött a parádés olaszok elleni találkozó, amely parázs hangulatúra sikeredett, hiszen a hazaiak keményen beleálltak a csatába.

Egy fordulatos, kiélezett meccsen a rendes játékidős döntetlent követően végül hosszabbításban 3–2-re sikerült megverni Olaszországot. Ez azt jelentette, hogy az utolsó mérkőzésre még nyitott volt a másik feljutó bérlete az A csoportban, hiszen a szlovénok a japánok elleni győzelmet követően már feljutottak. 

Másnap az olaszok 8–1-re verték Dél-Koreát, így az esti szlovén–magyar meccs előtt már csak az volt a kérdés, Szlovénia mellett Magyarország vagy Olaszország jut-e fel a világelitbe. A győzelmi kényszerrel, a hatalmas küzdeni akarással, a szívvel és lélekkel „teletűzdelt” játékkal, a kiváló csapategységgel, csatáraink eredményes támadásaival és a magyar hálóőr, Bálizs Bence földöntúli bravúrjaival végül 2–1-re győztük le először tétmérkőzésen Szlovéniát, és jutottunk vissza a világelitbe. 

Ezek után mit is kívánhat egy vérbeli, örömmámoros magyar jégkorong szurkoló? Természetesen állandó helyet az elitben és további sikereket. És mit érez egy vérbeli, örömmámoros magyar jégkorong szurkoló? Elsősorban büszkeséget, mert 2008 Szapporo, 2015 Krakkó, 2022 Ljubljana és 2024 Bolzáno után a magyar jégkorong történelmi csodái továbbíródnak. Ki tudja, egyszer talán megélünk majd egy bennmaradást, vagy egy negyeddöntőbe jutást is az élvonalban, esetleg dobogós helyezést… Lehet, ezek most teljesen elképzelhetetlennek tűnnek, de merjünk csak nyugodtan álmodni, mert a mostani siker is a néhány évvel ezelőtti nagy álmokból született. Én ebből az álomból nem szeretnék soha felébredni. Mindörökké hajrá magyar jégkorong!

Megjelent a Magyar7 2024/19.számában.