Nem szerencsével szeretnénk bennmaradni - interjú Majoross Gergellyel

Mennyiben érzi másnak ezt a szerepet most, mint 2019-ben, amikor Jarmo Tolvanen helyett ugrott be? Mit tanult akkor, amit most kamatoztatni tud?

Az egészen más helyzet volt, mondhatni kényszermegoldás, hiszen az akkori szövetségi kapitány, Jarmo Tolvanen lebetegedett, és így kellett beugróként megoldanom ezt a feladatot. Most azonban az egész program, a gondolkodásmód, a csapat kultúrája úgy épül fel, ahogy én elterveztem. Nyilván ez sokkal nagyobb lehetőség és felelősség, amit nagyon élvezek. Sok tényező játszik szerepet, de igyekszem a vezetőséggel közösen olyan döntéseket hozni, amelyek az egész magyar jégkorongot a helyes irányba viszik.

Hosszú idő után az ön személyében ismét magyar nemzetiségű a szövetségi kapitány. Miben más egy nemzeti válogatottat vezetni, mint egy klubcsapatot Németországban vagy Érsekújvárban?

24 évig külföldi szövetségi kapitányok álltak a magyar jégkorong élén. Azt gondolom, hogy ez most jó irány. Más országok tapasztalataiból kiindulva elmondható, hogy a hazai szövetségi kapitányok által irányított válogatottak általában sikeresebbek, erről egy érdekes tanulmányt is olvastam, amely ezt alátámasztja.

Ez sokkal szűkebb időintervallum, de nagyobb feladat az, ha az egész magyar hoki jövőjével kapcsolatban kikérik a véleményemet a különböző fórumokon, bizottságokban, utánpótlásban. Más kihívás ez, és az időbeosztás is, hiszen alapvetően irodai munkát végzek a hétköznapokon, nem utazom a klubcsapatokkal és nem tartok edzéseket.

Amikor az érsekújváriakat edzette, 2022-ben a hónap edzőjének is megválasztották Szlovákiában, ráadásul az alapszakaszt a csapatnak sikerült megnyernie. Milyen tapasztalatokat hozott el onnan?

Ha a Mac Budapest csapatát is idevesszük, amely a Szlovák Extraligában szerepelt, összesen öt szezont dolgoztam Szlovákiában, és nagyon szerettem, mert a szlovák ligában nagyon sokat lehetett tanulni. Ez nagyon jó potenciállal rendelkező bajnokság, és ennek megfelelően sokat tanultam akár az ellenfelek edzőitől, vagy a saját játékosaimtól, akik rengeteg kihívás elé állítottak.

Bennmaradni azonban még nem sikerült. Hároméves szerződést írtam alá, így nekem megadatik, hogy ne csak azzal foglalkozzam, bennmaradunk-e vagy sem. Természetesen óriási dolog lenne, de alapvetően a nagyobb képet kell néznem, hogy milyen vízióink vannak saját magunkkal szemben 4-5 éves távlatban.

A pozsonyi olimpiai selejtezőt követően azt nyilatkozta, hogy ilyen nehéz mérkőzésekre van szüksége a magyar válogatottnak. Nehéz tornán szerepelt a csapat. Mi volt a legfőbb tanulsága ennek a tornának szakmailag és mentálisan?

Én nagyon boldog voltam azzal, amit ott mutattunk. Már akkor is nagyon sok fiatal volt a csapatban, hiszen több meghatározó idősebb játékos kiesett a keretből. Most a sérülések miatt kell sok meghatározó kulcsjátékost nélkülöznünk. Azon a tornán alakult ki bennem először az a kép, hogy nem lesz probléma, mert ezek a fiatal srácok tudnak ezen a szinten játszani. Pozsonyban többé-kevésbé három kiváló meccset tudtunk játszani. Ugyanakkor mindegyik bosszant valamiért, de összességében, amit láttunk, az tetszett. Ez egy óriási tanulási és fejlődési lehetőség volt számunkra.

Mentálisan egészen más hatása van annak, amikor Kanadával, Csehországgal, vagy más topcsapattal találja magát szemben az ember, mint amikor Olaszországgal, vagy Ukrajnával játszik. Ez azért fontos, mert a játékosaink rájönnek, valamelyest ők is helyt tud állni, ez ad egyfajta magabiztosságot a velünk hasonló szinten lévő ellenfelekkel szemben.

Körülbelül egy hónapja kezdődött meg a felkészülési sorozat, és ahogy említette, a magyar válogatott tudatosan erősebb ellenfelekkel készül. Mely területeken látta a legnagyobb előrelépést, és hol van még munka?

Mindenképpen biztató, hogy ezekhez a csapatokhoz közelebb tudtunk kerülni, de természetesen nem elsődleges az eredmény. Ugyanakkor azoktól a játékosoktól, akik felveszik a magyar válogatott mezét, elvárom, hogy mindent megtegyenek a győzelemért. Ebben az időszakban az első és legfontosabb célunk az volt, hogy növelni tudjuk az intenzitásunkat.

Több fiatal tehetség is bekerült a keretbe, köztük a mindössze 16 éves Szongoth Domán, aki Pozsonyban is remek teljesítményt nyújtott. Milyen szerepet szán a fiataloknak a világbajnokságon?

Az utánpótlás remek munkát végez, a srácok jó nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek, ők könnyen beilleszthetőek a rendszerbe. Ehhez persze kell egy olyan csapatkultúra, amelyben mindenki segíti a másikat, ennek köszönhetően pedig könnyebben tudnak gyökeret ereszteni a felnőtt válogatottban is. Ők lehetnek azok, akik átszakítanak fontos gátakat a további fiatal érkezőknek. Ha ugyanis jól szerepelnek, akkor több külföldi klub gondolkodik majd magyar játékosban. Ugyanez volt a helyzet Szlovákiában is, amikor egy évben volt négy draftolt játékos is, így vitte el például 2022-ben a Montreal Juraj Slavkovskýt. Különböző táborokat szervezünk a fiataloknak, igyekszem őket irányítgatni, segíteni.

Ugyanakkor több kulcsjátékos, mint Sofron István, Bartalis István, Sebők Balázs, Stipsicz Bence és Varga Balázs nem tud részt venni a világbajnokságon. Ez azért nem túl biztató.

A tapasztalatuk fog hiányozni, de a fiataloknak is van erénye: lendületesek, energikusak, gyorsak, gyorsan regenerálódnak, nekik nem probléma egymás után két mérkőzést is lejátszani. Lehetőséget adunk a fiataloknak is, bízunk benne, hogy ők élni fognak ezzel a lehetőséggel.

Elképesztően erős a csoport, ahol a válogatott szerepel. Sorrendben Németország, az Amerikai Egyesült Államok, Kazahsztán, Csehország, Dánia, Svájc és Norvégia az ellenfelek. Lesznek meccsek, melyekre kimondottan fókuszálni kell a bennmaradás érdekében?

Mi egy olyan csapatkultúrát próbálunk építeni, amelynek vannak bizonyos alapértékei. Ebbe pedig nem fér bele az, hogy mi elengedjünk egy mérkőzést. Mi a legjobbat akarjuk adni. A világbajnokságot Németországgal és az Amerikai Egyesült Államokkal kezdjük, két óriási lehetőség arra, hogy előbbre lépjünk, kiderüljön, miben vagyunk jók, hol vannak javítandó dolgok.

Én nem egy külföldi vagyok, aki ide jött karriert építeni, és ha van egy jó lehetőség, akkor továbbáll, nekem ez a szívügyem kiskorom óta. A mi hosszú távú küldetésünk a top nyolc. Nem idén, vagy ebben a szezonban, bár halkan jegyzem meg, hogy ez idén sem kizárt, de ennek a generációnak ez a küldetése. Korábban voltak generációk, amelyeknek az volt a küldetésük, hogy a C csoportban tartsák a válogatottat; voltak, akik a C-ből a B-be, aztán a B-ből az A-ba vitték. A mostani társaságnak az lehet a sikeres küldetése, hogy kettő, vagy tizenkét év múlva egy A-csoportos vb-n a top nyolcba vezesse Magyarországot. Ez nyilván még nagyon messze van, de ha ez tavaly Ausztriának egy meccs híján majdnem sikerült, akkor nekünk miért ne sikerülhetne tíz éven belül?

Ha ezt a világbajnokságot a csapat egy tanulási folyamat részeként éli meg, mit kellene a játékosoknak magukkal vinniük emberként és hokisként?

Kamatoztassák azt, amit a felkészülési mérkőzések során tanultak. Az emberelőnyökön és az emberhátrányokon mindenképpen rengeteget kell még fejlődni.

Mit üzenne a szurkolóknak, akik újra A-csoportos világbajnokságon láthatják a válogatottat?

Ez nem csak egy csapat, ez egy hatalmas jelentőségű zászlóshajó a magyar jégkorongban, amely óriási hatással van a hoki utánpótlás életére.

Én mindenkit arra biztatok, hogy látogassanak el a helyszínre, akik pedig nem tudnak, azok a televízió képernyője előtt figyeljék a tornát. Biztos vagyok benne, hogy nagy élmény lesz mindenki számára.

Megjelent a Magyar7 2025/18. számában.