A legsikeresebb magyar Eb-szereplés
Van még feljebb? Mert a magyar férfi kézilabda-válogatott az ötödik helyen végzett a németországi Európa-bajnokságon. Ennél jobb eredményt sosem ért el Magyarország kontinensviadalon, és aligha számított bárki is ilyen remek szereplésre. Jöhet a márciusi olimpiai kvalifikációs torna, majd a világbajnoki selejtező.
Vajon úgy igazán, hányan bíztak abban, hogy a magyar férfi kézilabda-válogatott sikeresen veszi az első akadályokat a németországi Eb-n, magyarán továbbjut a C csoportból? Lehet hivatkozni a bíráskodásra, mondván, lejtett a pálya, gyakran tévedtek a játékvezetők, és igen, időnként eléggé látványosan lejt a pálya, ahogy jókora hibákba is beleszaladnak a játékvezetők, sőt, az is elképzelhető – miért ne? –, hogy egy egész tornán előnyt élvez(nek) bizonyos csapat(ok). A 2024-es Európa-bajnokságon is láthattunk mindent, de azt állítani, hogy Chema Rodríguez csapata úgy evickélt el a legjobbak közé, hogy állandóan előnyt élvezett volna a játékvezetőknél és csak a szerencsén múlt a siker, na, ez nem igaz.
A magyar válogatott úgy jutott tovább a müncheni csoportból, hogy pontot sem veszített.
Montenegrót 26–24-re, Szerbiát 28–27-re, majd Izlandot 33–25-re győzte le, és miközben Bánhidiék három győzelmet arattak, a többiek együtt nem nyertek háromszor, mert Izland 3 ponttal lépett tovább, Montenegró 2, Szerbia pedig 1 pontot szerzett.
A hat mérkőzésből három egygólos különbséggel ért véget, egyik kétgólossal, született egy döntetlen is, az utolsó összecsapáson meg alaposan elvertük az izlandiakat – a tét nélküli meccsen. Ekkor már sejthető volt, ebből nem lesz leégés, tulajdonképpen jó torna kerekedhet a végére. Irány Köln, a középdöntő I. csoportja, további négy találkozó, köztük három olyan csapattal, amelyeket ritkán győz le a magyar válogatott.
Az elődöntő valószínűleg rögtön az első mérkőzésen elúszott, Ausztria ellen, pedig ezt a meccset hozni kellett volna.
A tuniszi születésű ukrán, Nikola Bilyk – és persze a többi osztrák – kifogott a mieinken, egygólos, 30–29-es vereség lett belőle. A középdöntő után könnyedén számolgathattunk, ha itt megvan a győzelem, akkor 4 pont helyett 6-ot szerez Magyarország, ami második helyet jelentett volna, elődöntőt Dánia ellen.
Ezután 29–26-ra legyőztük a horvátokat, a németek viszont 35–28-ra átgázoltak rajtunk, zárásként a franciáktól csak 35–32-re kaptunk ki.
Ezzel a veretlen, 10 pontos franciák, valamint az 5 pontos németek mögött a harmadik helyen végeztünk, az osztrákokkal és az izlandiakkal együtt pontazonosságban. Január 26-án Szlovénia volt az ellenfél az ötödik helyért játszott mérkőzésen, mi nyertünk, 23–22-re. Soha ilyen előkelő pozícióban nem zártunk Eb-t, az 1998-as olaszországi tornán elért hatodik hely volt az eddigi csúcs.
A tavalyi vb-n megszerzett nyolcadik hely után a megfiatalított válogatott történelmi sikert ért el. Az Eb három legjobb alakulata (dán, francia, svéd) azonban vitathatatlanul egy fokkal a mezőny előtt jár. A mieinkre március 14. és 17. között olimpiai selejtező vár, Norvégia, Portugália és Tunézia lesz az ellenfél, az első két helyezett jegyet vált a játékokra, májusban pedig vb-selejtező a Finnország–Litvánia párosítás győztesével, de az már 2025-ről szól.
Megjelent a Magyar7 hetilap 5. számában.
