Zsére
A község a Zoboralján, a Tribecs-hegység (Razgyel-hegycsoport) déli oldalán, a Zsibrice-hegy (619 m), a Piliske-hegy (469 m) és a Gímes-hegy (375 m) közötti medencében, a Zsére-szoros (Szulickai-szoros) keleti oldalán, az 1938-ban megnyitott Sarlókajsza-Aranyosmarót vasútvonal mentén (megállóhely, személyforgalom 2003 óta nincs) fekszik. A közúti közlekedés szempontjából zsáktelepülésnek számít, a Kolonról ide vezető, a község határát érintő 65-ös főútról leágazó 3 km-es mellékúton közelíthető meg. Területének jelentős részét erdő borítja. Délkeletről Kolon, délről Alsócsitár, délnyugatról Podhorany (Menyhe katasztere), északnyugatról Béd, északkeletről pedig Gímes községekkel határos.
A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig az Aranyosmaróti járáshoz, 1960-tól újra a Nyitrai járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Nyitra megye, Aranyosmaróti járás). Területe (15,56 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
A község a szlovák-magyar nyelvhatáron, a zoboraljai magyar nyelvsziget északi részén fekszik, a 20. század elején még szinte teljesen magyar lakossága napjainkban erősen asszimilálódik és 2001-2011 között relatív kisebbségbe került. 1910-ben 1686, 1921-ben 1664, 1939-ben pedig 1952, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között a lakosságszám 8,3 %-al nőtt (1251 főről 1355-re), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya megduplázódott (24,1 %-ról 49,4 %-ra) a rendszerváltás után felgyorsuló asszimiláció révén, a magyar nemzetiségűek aránya 75,3 %-ról 46,9 %-ra csökkent. A romák aránya 5,3 %. A lakosság túlnyomó többsége (88,4 %) római katolikus vallású.
A történeti feljegyzések szerint Marcus Aurelius római császár korában az egyik légió itt sáncolta el magát és harcolt a markomannok ellen. A honfoglalás után főképp mezőgazdasággal foglalkozó település már a korai időszaktól a zoborhegyi apátság birtokaként volt ismert, majd a 15. század végétől a zobordarázsi uradalom része lett, illetve a nyitrai püspök alá tartozott. 1626-ban 62 adózója volt. 1751-ben 118 volt a háztartások száma. 1787-ben 124 házában 792 lakos élt. 1828-ban 112 háza és 781 lakosa volt. A mezőgazdaság mellett később mészégetéssel foglalkoztak lakói, több ehhez használatos kemence is működött itt. 1790-ben lakói fellázadtak az úrbéri terhek ellen. Két tantermes iskolaépülete 1901-ben épült, melyet 1968-ban új épület váltott fel, mely az óvodának is otthont ad. A trianoni békeszerződésig területe Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938-ban megépült a vasútvonal, 1939-45 között a Szlovák Államhoz csatolták. A falu fölött emelkedő Előhegyen 1957-59-ben hatalmas külszíni mészkőbányát nyitottak. 1971-ben vegyes énekkar alakult Simek Viktor vezetésével.
A község magyar alapiskoláját 2008-ban összevonták a szlovákkal, azóta egyetlen osztályban folyik csak magyar oktatás, az óvoda szlovák nyelvű. Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1939-ben épült a korábbi, 1734-ben barokk stílusban épített templom helyett. Tájháza 1972-ben létesült. Határában külszíni mészkőbányászat folyik.
