Vecseklő
A község az Ajnácskői-hegység (Cseres-hegység) déli részén, a Medves-fennsík keleti lábánál, a Medvesalján fekszik, Fülektől 24 km-re délkeletre, Feledtől 28 km-re délnyugatra, Salgótarjántól 24 km-re északkeletre. Mellékutak kötik össze a szomszédos Egyházasbásttal (1,5 km) és Tajtival (1,5 km). Maga a falu 290 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, határa nyugaton 460 méteres magasságot ér el. Északról Egyházasbást, délről Tajti, nyugatról Salgótarján határolja. Északi, keleti és déli határa Nógrád és Gömör-Kishont megyék történelmi határát alkotja. Nyugati határa államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Salgótarjáni járásához (1913-ig Füleki járásához) tartozott. Egyike volt a Medvesalja három Nógrádhoz tartozó falujának, a megye többi részéhez csak nyugati határszakaszán kapcsolódott. Csehszlovákiához csatolása után a Feledi járáshoz csatolták, 1951-1960 között a Füleki, 1960-tól pedig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Salgótarjáni járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor területének felét elveszítette, határa 10,74 km²-ről 5,34 km²-re csökkent (elcsatolt határrészei ma Salgótarjánhoz tartoznak). 1920 óta területe változatlan.
1910-ben 478, 1921-ben 504, 1938-ban pedig 567, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében (1938-1991 között) lakosságának több mint egynegyedét elveszítette, 1991-2011 között a népességcsökkenés felgyorsulása figyelhető meg (29,1 %-os csökkenés, 361 főről 256-ra). A község lakossága csaknem kizárólag magyar nemzetiségű ma is ( 2011-ben 89,1 %), a szlovákok aránya 1991-2011 között 2,2 %-ról 7,8 %-ra nőtt. A túlnyomó többség (91,8 %) római katolikus vallású.
A falu valószínűleg a 13. században keletkezett, de csak a 16. században bukkant fel először az írott forrásokban. Első írásos említése 1548-ban „Weczeklew” alakban történt. Története során több nemesi család birtoka volt. 1715-ben 9, 1720-ban 15 adózó háztartása volt. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. 1828-ban 25 házában 270 lakos élt. A 19. századtól határában kőszénbánya működött, lakói közül sokan itt és a környező ipari üzemekben dolgoztak. 1891-ben az egész falu leégett. 1920-ig Nógrád vármegye Salgótarjáni járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. 1971-1990 között Egyházasbást közös nemzeti bizottsága irányította, szövetkezete is egyesült a többi medvesalji községével.
1845-ben a községben szállt meg Petőfi Sándor utazása során, ennek emlékére 1990-ben a községi hivatal épületének falát emléktáblát helyeztek el, 2006-ban pedig felavatták a vecseklői születésű Mag Gyula szobrász alkotását, a költő mellszobrát.
