Szímő
A község a Kisalföldön, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág bal partján fekszik, Gútától 12 km-re északra, Érsekújvártól 15 km-re nyugatra. Mellékutak kötik össze Kamocsán (5,5 km) keresztül Gútával, valamint Gúgpusztán és Andódon (10 km) keresztül Érsekújvárral. Határa hosszan elnyúlik északkelet-délnyugati irányban és a Vág túloldalára is átterjed. Északnyugatról Negyed, északról Tótmegyer, északkeletről Érsekújvár, délkeletről Andód, délről pedig Ifjúságfalva, Gúta (Vágszög) és Kamocsa határolja. Északi és keleti határa egyben Komárom és Nyitra megyék történelmi határát alkotja.
A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Komáromi járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Ekkor csatolták az újonnan létrehozott Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyéhez és egyben az Érsekújvári járáshoz. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és a Komáromi járáshoz, majd az 1949-es közigazgatási reform újra az Érsekújvári járáshoz csatolta. Területe (26,34 km²) az elmúlt évszázadban nem változott.
A községnek 1910-ben 2818, 1921-ben 2794, 1939-ben pedig 3103, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A második világháború után lakosságának mintegy egyötödét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek be. 1939-1991 között népességének több mint egyötödét elveszítettem az 1991-2011 közötti időszakban a népességszám stagnálása jellemző. A lakosság túlnyomó többsége (70,4 %) magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991 óta kismértékben nőtt (14 %-ról 19,5 %-ra), a lakosság 8,1 %-a pedig roma nemzetiségűnek vallotta magát 2011-ben (a roma etnikumhoz tartozók aránya ennek a duplája, 17,6 %). A lakosság 82,6 %-a római katolikus vallású. Egyedüli külterületi lakott helye Gúgpuszta, ahol 2011-ben 24 állandó lakos élt.
Szímő eredetileg a későbbi Gugpuszta helyén feküdt, majd a 13. században már a mai helyén létezett. Hajdan Nyitra vármegyéhez tartozott, IV. Béla a fehérvári johannita keresztes vitézeknek adományozta, a tatárjárásban viszont valószínűleg elpusztult, és az esztergomi érseké lett, majd a nyitrai püspök tulajdonát képezte, miután a Lipolnokiak neki adományozták a 13. század végén. Hamarosan ismét az esztergomi érseké lett, és noha Csák Máté is elfoglalta rövid időre még 1312-ben, egészen a 20. századig az érsek volt a földesura. 1882-ben és 1887-ben az egész település csaknem leégett. A századfordulón hitelszövetkezetet tartottak fenn a lakói, akik mezőgazdaságból és takácsmesterségből éltek. Egészen a 20. századig jellemző volt az elkülönülés a falun belül, az Alvégen és a Felvégen élők között. Dinnyetermesztése messze földön híres volt. Régi temploma a sok rongálás és átalakítás miatt nem őrizte meg eredeti jellegét. Szentgyörgy nevű dűlője helyén egykor falu állt, amelyről azonban nem tudni, mikor pusztult el. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta a falut, 1927-ben nagy sztrájk volt itt, a 30-as években éhségmeneteket szerveztek a magas munkanélküliség miatt. Ekkoriban szeszfőzde és vízimalom is üzemelt itt. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta Szímőt Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákia birtokolta. 1952-ben az árvíz okozott károkat. Az 1960-es években iskola és kultúrház, a 70-es évek végére egészségügyi intézet épült. 1993 óta Szlovákia része.
A községben magyar és szlovák alapiskola, könyvtár és galéria működik. Szímő mezőgazdasági jellegű község, szövetkezete ma is működik (sertés- és szarvasmarhatenyésztés, gyümölcstermesztés). Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma 1728-ban épült. Jedlik Ányos szobrát 1993-ban állították, 1995-ben pedig emlékszobát rendeztek be tiszteletére a régi iskola épületében.
