Szécsénykovácsi
A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistáj keleti részén fekszik, az Ipoly jobb partján, Szécsénytől 8,5 km-re nyugatra, Bussától 11 km-re délre, Zsélytől 12 km-re délkeletre. Határának északi része dombos, déli része sík terület, mintegy egynegyedét erdő borítja. Területén áthalad a Zsélyt Bussával összekötő országút, maga Szécsénykovácsi falu az erről elágazó 1 km-es mellékúton közelíthető meg. A Petőpusztánál 2012-ben újjáépített Ipoly-híd Szécsény felé teremt összeköttetést. Nyugatról Ipolykér, északról Zobor, északkeletről Csalár, délnyugatról Hugyag, délkeletről pedig Szécsény határolja. Déli határát (mely egyben államhatárt is alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly alkotja.
A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor területének 28,2 %-át (az Ipolyon túlra eső határrészeket) elveszítette, 14,11 km²-ről 8,13 km²-re csökkent, 1938-ban területe 11,57 km² volt, mely 2011-ig 5 hektárral gyarapodott.
1910-ben 579, 1921-ben 582, 1938-ban pedig 628, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1920-as években Petőpusztán szlovákokat telepítettek le, az 1945 utáni belső telepítések során a belső telepítések során további szlovák lakosság érkezett a községbe. 1938-1991 között népességének több mint egyharmadát elveszítette (35,7 %), majd 1991-2011 között további 7,2 %-al (404 főről 375-re) csökkent lakossága. A lakosság többsége (54,9 %) ma is magyar nemzetiségű, de a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 30,4 %-ról 37,3 %-ra nőtt, magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (7,5 %). A lakosság többsége (62,9 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 23,7 %. A község két településrészre oszlik, 2011-ben Szécsénykovácsiban élt a lakosság 85,1 %-a (319 fő), Petőpusztán pedig 14,9 %-a (56 fő).
A falut elősör 1295-ben említették "Koachy" néven, később 1327-ben Kwachy, 1435-ben pedig már Kovachy néven szerepel. A név eredete egy foglalkozásból ered - kovács, melyből megállapítható az is, hogy az első lakosai valószínűleg a kovács mesterséget űzték. A helyi nemes Cserép Miklós tulajdonában álló birtokot 1327-ben Károly Róbert király Szécsényi Tamásnak adta. A szécsényi uradalomhoz tartozott, majd több nemesi család birtoka volt melyek a vármegye monográfiájában részletesen is szerepelnek. A török támadások hatására a 16. században sok lakója elmenekült. 1720-ban 4 magyar és egy szlovák háztartása volt. 1828-ban 29 házában 351 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1850-ig Szécsénykovácsi a Szécsényi, később a Balassagyarmati járáshoz tartozott. 1938-45-ben Magyarországhoz tartozott, majd 1945 után Csehszlovákia része lett. Az 1894-ben épült, 1944 végén a németek által felrobbantott Ipoly-hidat (Katalin-híd) 2012. február 24-én avatták fel újra Pösténypuszta - Pető között. Pető Szécsénykovácsi településrésze. Petőpuszta a középkorban önálló helység volt. 1469-ben Petőfalvi Pető Pál birtoka, később önálló helységként, Petőfalu néven szerepel a török kincstári számadáskönyvekben és ekkor Ahmed bin Musztafa hűbérbirtoka volt. 1726 már puszta és Darvas János, Szilassy kapitány özvegye, Pongrácz Boldizsár és Horváth László birtoka, később Darvas Károly, Gellén László, Fáy Sándor és Horváth Lászlóé. Feltehetőleg a 19.században (1826 körül) lett Szécsénykovácsi része. 1920 után szlovák telepesek érkeztek Petőpusztára, ahol 1928-ban jubileumi iskolát is létesítettek.
A mezőgazdasági jellegű község a lovassportok egyik központja, évente nemzetközi lovasversenyt tartanak itt. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 2004-ben épült. A Szent-Ivány- és a Hermann-kúria a 18. század második felében épült. 2004-ben Krúdy Gyula dédszülei emlékére emlékoszlopot állítottak.
