Sőreg

Šurice
község
magyar lakosság 1910
98%
783
magyar lakosság 2021
77%
365
Népesség: 507
Terület: 14 km²
Tszf. magasság: 219 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98033
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Medvesvidék, Ajnácskői-hegység 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Rimaszécsi járás kisközség
Nem messze Losonctól dél-keletre járunk. Szédítő magasságból, a sziklákba kapaszkodva tekinthetünk le a településre, ha egyáltalán sikerül feljutnunk a falu fölött magasodó Bagolyvárba. Az elnevezés nem más, mint puszta múltidézés, hiszen a Kakas család által építtetett kisebb erődítmény csupán ötven esztendőn keresztül állhatott fenn a 14. században. Nincs ott már semmi, csak a hideg szikla. A szikla, ami már hosszú évszázadok óta a völgyben futó Csomatelke-patak hűséges vigyázója. Magyar nyelvünk változott, fejlődött, az itt élők is alakították, a Sőreg helynévnek azonban nyolcszáz év is kevés volt ahhoz, hogy az 1219-ben leírt „Seureg” alakváltozattól lényegesen eltérjen. A helyiek is hasonlóképpen ragaszkodnak hagyományaikhoz és őseik örökségéhez.

 

A község a vulkanikus eredetű Ajnácskői-hegység középső részén fekszik, a Csomai-patak völgyében, Fülektől 11 km-re délkeletre, Feledtől 19 km-re délnyugatra. Az 571-es útról leágazó 1,5 km-es mellékúton közelíthető meg. Maga a falu 220 méteres magasságban, a Bagolyvár lábánál fekszik, határának legmagasabb pontja a Kis-Karád (575 m). Határának csaknem felét erdő borítja. Délnyugatról Ragyolc, nyugatról Csomatelke, északról Balogfala, keletről Ajnácskő, délkeletről pedig Óbást községekkel határos. Délnyugati és délkeleti határa egyben Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd 1960-tól a Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1949 után a korábban Sőreghez tartozó Gortvapuszta Ajnácskőhöz csatolásával területének 36,4 %-át elveszítette (22,02 km²-ről 14,00 km²-re csökkent).

Népesség

1910-ben 795, 1921-ben 790, 1938-ban pedig 836, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében nagymértékű népességvesztésen ment keresztül, 1938-1991 között elveszítette lakosságának 28 %-át, 1991-2011 között pedig 20 %-át (lakossága 602 főről 481-re csökkent). A csökkenő lakosságú, elöregedő község túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte (2011-ben 81,1 %), bár 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 7,3 %-ról 12,9 %-ra nőtt. A lakosság túlnyomó többsége (87,5 %) római katolikus vallású.

Történelem

Az első írásos említés a településről 1245-ből származik, mely a települést Suereg - ként említi. A 13. században a Bagolyváron egy vár is állt, mely még a középkorban elpusztult, 1385-ben már nem említik. A 16. - 17. században a falu csaknem elnéptelenedett, a kuruc háborúk és az 1740-es pestisjárvány is csaknem teljesen kipusztították lakosságát. 1828-ban 65 házában 560 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1872-ben határában megépült a Fülek-Feled vasútvonal. 1873-ban kolerajárvány pusztított a községben. 1893-ban nagy szárazság, 1898-ban nagy tűzvész pusztított. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Mezőgazdasági szövetkezete 1957-ben alakult, 1971-ben a csomatelki szövetkezettel egyesült. Magyar alapiskolája a 2000-es években szűnt meg.

Mai jelentősége

Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus temploma 1867-68-ban épült neoromán stílusban. A falu fölé emelkedő Bagolyvár kihűlt bazalttűzhányóját 1964-ben természetvédelmi területté nyilvánították.

Ahogy mi látjuk
Videó:  Bodó Károly
Képgaléria
soreg_17
Galéria
+39 kép a galériában