Sőreg
A község a vulkanikus eredetű Ajnácskői-hegység középső részén fekszik, a Csomai-patak völgyében, Fülektől 11 km-re délkeletre, Feledtől 19 km-re délnyugatra. Az 571-es útról leágazó 1,5 km-es mellékúton közelíthető meg. Maga a falu 220 méteres magasságban, a Bagolyvár lábánál fekszik, határának legmagasabb pontja a Kis-Karád (575 m). Határának csaknem felét erdő borítja. Délnyugatról Ragyolc, nyugatról Csomatelke, északról Balogfala, keletről Ajnácskő, délkeletről pedig Óbást községekkel határos. Délnyugati és délkeleti határa egyben Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.
A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd 1960-tól a Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1949 után a korábban Sőreghez tartozó Gortvapuszta Ajnácskőhöz csatolásával területének 36,4 %-át elveszítette (22,02 km²-ről 14,00 km²-re csökkent).
1910-ben 795, 1921-ben 790, 1938-ban pedig 836, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében nagymértékű népességvesztésen ment keresztül, 1938-1991 között elveszítette lakosságának 28 %-át, 1991-2011 között pedig 20 %-át (lakossága 602 főről 481-re csökkent). A csökkenő lakosságú, elöregedő község túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte (2011-ben 81,1 %), bár 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 7,3 %-ról 12,9 %-ra nőtt. A lakosság túlnyomó többsége (87,5 %) római katolikus vallású.
Az első írásos említés a településről 1245-ből származik, mely a települést Suereg - ként említi. A 13. században a Bagolyváron egy vár is állt, mely még a középkorban elpusztult, 1385-ben már nem említik. A 16. - 17. században a falu csaknem elnéptelenedett, a kuruc háborúk és az 1740-es pestisjárvány is csaknem teljesen kipusztították lakosságát. 1828-ban 65 házában 560 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1872-ben határában megépült a Fülek-Feled vasútvonal. 1873-ban kolerajárvány pusztított a községben. 1893-ban nagy szárazság, 1898-ban nagy tűzvész pusztított. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Mezőgazdasági szövetkezete 1957-ben alakult, 1971-ben a csomatelki szövetkezettel egyesült. Magyar alapiskolája a 2000-es években szűnt meg.
Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus temploma 1867-68-ban épült neoromán stílusban. A falu fölé emelkedő Bagolyvár kihűlt bazalttűzhányóját 1964-ben természetvédelmi területté nyilvánították.