Solymoskarcsa

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben fekszik, Dunaszerdahelytől 7 km-re nyugatra, Dunakisfaludtól 2 km-re keletre, a község központjától 2 km-re északra, a 63-as főút közelében. A Karcsaszél 12 falvának egyike.

1940-ig önálló kisközség, azóta Királyfiakarcsa egyik településrésze és kataszteri területe. A község 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, a csehszlovák közigazgatásban is a Dunaszerdahelyi járás része volt. Királyfiakarcsa kataszteri területei közül a legkisebb, 1,68 km²-es területe a községterület 12,6 %-át alkotja, megfelel a korábbi község területének.

1939-ben 138, túlnyomórészt magyar lakosa volt, 2011-ben már csak 95-en éltek itt, az egyesített község összlakosságának 9,1 %-a.

A mai Solymoskarcsa a XVII. század elejéig nem szerepel a Karcsák sorában. A település tehát, amely egy 1288. évi oklevél szerint a solymász népek faluja volt, igazában a vele szomszédos Patony ok csoportjába tartozott. Nevével először egy 1288-ban kelt oklevélben találkozunk „terra ville Potuna falconariis" alakban, 1313-ban Solmuspaton, 1326-ban Solumus, illetve villa Pethen Solymus, másként Solymospathun formában fordul elő, 1927-ben a Jastrabie Korčany nevet kapta. Az Árpád-házi királyok korában pozsonyi várbirtok volt, majd később a gellei érseki székhez tartozott, s lakói nemesi előjogokat élveztek. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 15 házzal és 109 lakossal szerepel. 1940-ben 4 környező községgel egyesítették Királyfiakarcsa néven.

Ld. Királyfiakarcsa