Perbenyik

A község a Bodrogköz középső részén, a Karcsa-patak jobb partjának közelében, a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal (vasútállomás) mentén fekszik, Királyhelmec központjától 4,5 km-re délre. Mellékút köti össze Királyhelmeccel, Kisgéressel (4,5 km) és 2007 óta a magyarországi Lácacsékével (3 km). Nyugatról Kisgéres, északról Királyhelmec, keletről Kisdobra, délről pedig Lácacséke és Dámóc községekkel határos. Déli határa egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásával határának egy része Magyarországon maradt (ma Dámóc községhez tartozik), ugyanakkor Láca község határának Csehszlovákiához csatolt részét Perbenyikhez csatolták, területe ezzel egynyolcadával (10,95 km²-ről 12,32 km²-re) nőtt.

1910-ben 1379, 1921-ben 1343, 1938-ban pedig 1206, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének csaknem egynegyedét elveszítette (1206 főről 923-ra csökkent), az 1990-es években népessége stagnált, 2001-2011 között azonban már 13 %-os lakosságszámnövekedés (914 főről 1033-ra) figyelhető meg, a 2002-ben megindult bérlakásépítés és Királyhelmec közelsége révén. Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár a magyar nemzetiségűek arányának csökkenése (1991-2011 között 85,3 %-ról 77,0 %-ra) és a szlovákok arányának emelkedése (14,5 %-ról 21,6 %-ra) itt is megfigyelhető. 2011-ben a lakosság 33,2 %-a volt református, 32,5 %-a római katolikus, 28,6 %-a pedig görög katolikus vallású. 1944-ig népes izraelita vallású közösség (1921-ben 12,8 %) is élt a községben.

1323-ban "Perbenyk" alakban említik először, nemesi családok birtoka volt. 1417-ben a Nagytárkányi és Perényi családoké volt. A 18. században a Sennyey, a 19. században a Klobusiczky és Majláth családok birtoka. 1557-ben uradalmi major és 9 porta állt a településen. A 18. század elején majdnem elnéptelenedett, 1715-ben 14 család élt a településen. 1787-ben 52 házában 351 lakos élt. 1828-ban 81 háza és 599 lakosa volt, lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. 1809-től méntelep működött a településen. Határában vadászterület, malom és téglagyár is volt. 1872-ben megépült a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal, melynek egyik állomása (mely a szomszédos Királyhelmec vasútállomása is lett) Perbenyiken épült meg. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. A trianoni határ megvonása után határközséggé vált. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben népes zsidó közösségét (1938-ban 93 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1945 után kelet-szlovákiai és kárpátaljai szlovákokat telepítettek a községbe. A háború után a kastélyban gyermekotthon működött, 1952-ban itt nyílt meg a Bodrogköz első magyar tanítási nyelvű gimnáziuma, mely később Királyhelmecre költözött, ezután a mezőgazdasági szakközépiskola költözött a kastély épületébe. 1951-ig lengyár működött a községben. Az 1970-es években bútorgyár létesült a Királyhelmecre vezető út mentén, mely a rendszerváltás után megszűnt. A falutól délre húzódó szlovák-magyar határ sokáig zárva volt, a 2007-es schengeni határnyitás után nyílt meg, a szomszédos Lácacsékére vezető út 2011-re épült meg.

A községben négyosztályos magyar és szlovák tannyelvű alapiskola, magyar nevelési nyelvű óvoda és kétnyelvű Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet működik. Ez utóbbi az 1789-ben épült Majláth-kastélyban található, melyet 1899-ben historizáló stílusban építettek át. A kastélyhoz értékes park csatlakozik és mellette áll a Szűz Máriának szentelt római katolikus kápolna. Református temploma 1804-ben épült klasszicista stílusban, Mindenszenteknek szentelt görög katolikus temploma pedig 1900-ban. A 19. század második felében épült zsinagógájában ma galéria működik.