Óvár

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistáj keleti részén fekszik, az Óvári-patak mentén, a 327 méteres Óvár-hegy (Kőhegy) déli lábánál, Nagykürtöstől 15 km-re délkeletre, Balassagyarmattól 30 km-re északkeletre. Óvár zsákfalu, egyetlen, az Alsózellő-Petőpuszta mellékútról Kispataknál leágazó 3 km-es közúton közelíthető meg. Zsély és Ipolykér felől csak mezőgazdasági utak vezetnek ide. Határának csaknem felét erdő borítja. Délről Ipolykér, délnyugatról Óvár, nyugatról Szklabonya, északnyugatról Kürtösújfalu és rövid szakaszon Kiskürtös, északról Nagyhalom, északkeletről Alsózellő, keletről Zobor és Galábocs községekkel határos.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás), ebben az időszakban határközséggé vált, északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. 1976-ban területe 36,7 %-al gyarapodott (13,62 km²-ről 18,62 km²-re), amikor a korábban Nagyhalomhoz tartozó Kispatakot és környékét Óvárhoz csatolták.

Óvár a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 540, 1921-ben 515, 1938-ban pedig 510, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Népességének maximumát 1910-ben érte el, 1938-1991 között népességének egynegyedét elveszítete, az 1991-2011 közötti időszakra 21,8 %-os népességcsökkenés jellemző (386 főről 302-re). A lakosság túlnyomó többsége (75,5 %) ma is magyar nemzetiségű, a szlovákok a lakosság mintegy egynegyedét (24,5 %) alkotják (1991-2001 között arányuk 17,6 %-ról 24,6 %-ra nőtt). A lakosság 93,7 %-a római katolikus vallású. Óvár két településrészre oszlik: Óvár településen élt 2011-ben a község lakosságának 93,7 %-a (283 fő), Kispatakon pedig 6,3 %-a (19 fő).

A községről szóló első ismert fennmaradt írásos feljegyzést IV.Béla királyi kancelláriája adta ki, a király uralkodásának tizedik évében. Ebből az időből ránk maradt egyik okiratban, melynek keltezése 1245. szeptember 9-re esik, találkozunk több más környez˝település neve mellett először Óvár nevével is, Olwar alakban. A későbbi okiratokban a község neve több változatban is előfordul, mint például: Olwar, Alwar, Alvár, Olowar, Ó-vár. A község Nógrád vármegye részeként a XIV. és XVI. században a dévényi vár tartozéka volt. A török hódoltság idején a nógrádi szanzsákhoz tartozott 1554-től 1593-ig. Fejlődése csak az 1680-as években a török végleges kiűzése után indult meg. 1740-ben a Koháry család birtoka lett, 1770-ben pedig fő birtokosai a Balassa és Zichy családok voltak. Iskolájáról az első forrás 1788-ból számol be. 1850-tól 1923-ig a Balassagyarmati járás falvai között sze­repel. 1923-tól 1938-ig a kékkői járáshoz kerül egészen a müncheni egyezményig, amikor is Magyarországhoz csatolják, 1938-1945 között ismét a Balassagyarmati járáshoz tartozott. A 19. század elején a Forgách és Zichy családok a legnagyobb birtokosai. 1830-ban éhínség, 1831-ben pedig kolera pusztította. 1858. április 12-én tűzvész pusztított a faluban, a tűzben 78 ház, köztük az iskola is leégett. 1873-ban a kolerában 11-es haltak meg. 1875-ben életveszélyes volta miatt a régi templomot bezárták, majd 1881-ben le is bontották. A 19. század második felében megindult a szénbányászat a község határában, a bányák 1912-ig működtek, ekkor a gazdaságtalan kitermelés miatt bezárták őket. 1937-ben épült meg az iskola új épülete. A termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg, ebben az évben vezették be a villanyt is a településen. 1963-ban megindult az autóbuszközlekedés. Az új kultúrház 1973-ban épült fel. A magyar kisiskolát 1979-ben megszüntették, 1994-ben egyházi iskola megnyitásával indult újra a községben az (1-4. osztályos) magyar nyelvű oktatás (a felsőbb osztályosok Ipolyvarbón tanulnak).

A periférikus helyzetű, csökkenő népességű községben magyar egyházi kisiskola (Szent Erzsébet Alapiskola) és óvoda működik. Határában napkollektoros erőmű üzemel. Szent Erzsébetnek szentelt római katolikus temploma 1883-ban épült. A faluban a népi építészet több emléke is fennmaradt.