Nagyszarva
A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz déli részén fekszik, Dunaszerdahelytől 17 km-re nyugatra, Somorjától 8,5 km-re keletre és Bőstől 20 km-re északnyugatra. A 63-as (Pozsony-Komárom) főút érinti a községet, mellékutak kötik össze Csallóköztárnokkal (2,5 km) és Keszölcéssel (2 km). Területén keresztülhalad a Bacsfát Medvével összekötő 506-os út, mely a falutól 1 km-re délre halad és érinti Kövecsest is. Nyugatról Bacsfa és Keszölcés, délről Vajka, délkeletről Felbár, keletről Sárosfa és (rövid szakaszon) Gelle, északról pedig Csallóköztárnok községekkel határos. 1992 óta területén keresztül vezet a bősi vízierőmű üzemvízcsatornája.
A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Somorjai járáshoz, majd annak megszüntetése után a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). A község területe (16,15 km²) nem változott 1921 óta.
A község lakossága 1941-1991 között megduplázódott. Az 1991-2001 közötti időszakra a népesség csökkenése jellemző, majd 2001-2011 között a betelepülés eredményeként ismételten növekedés figyelhető meg (14,9 % 10 év alatt). Az 1921-ben még kizárólag magyarok lakta községben ma a lakosság több mint háromnegyede magyar nemzetiségű. A második világháború utáni belső telepítések során költöztek először szlovákiai és jugoszláviai szlovák telepesek a településre, számuk a rendszerváltás után megduplázódott és 2011-ben a népesség 17,1 %-át alkották. Igen magas Nagyszarván az ismeretlen nemzetiségűek aránya (9,6 %). A lakosság 3/4-e római katolikus vallású. Egyedüli lakott külterülete a 61 lakosú (2011) Kövecses.
1250-ben Zerva néven említik először. 1294-ben Magna villa Zorus, 1309-ben Sanctus Andreas, 1397-ben Nagzarua, 1410-ben Zenthandras néven szerepel az írott forrásokban. Királyi udvarnokok lakóhelye volt, majd a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtoka. Ezután több nemesi család követte egymást a birtokosok között, a legjelentősebbek a Sárkány, az Illésházy, a Batthyány és Pongrácz családok voltak. A korabeli oklevelek Nagyszarva szomszédságában még egy Kisszarva nevű községet is említenek, mely először egy 1342. évben kelt oklevélben szerepel Kyuszaruad (olv. Küsszarvad) alakban. Az egykori Szentandrás (Andrásfalva) a mai településtől északra feküdt. A településnek egykor vára volt, melyet a 15. században a Sárkány család építtetett. 1521-ben II. Lajos is vendégeskedett benne. 1570-ben új tulajdonosa Illésházy István reneszánsz kastéllyá alakíttatta át. A Batthyány család előbb barokk, majd a 19. század közepén a Pongrácz család klasszicista stílusban építtette át. Gróf Pongrácz Pál mintagazdaságot létesített a közel 4000 holdas birtokon. Egyházi iskoláját 1892-ben alapították. Kastélyát a második világháborút követő időkben súlyosan megrongálták és kirabolták.
A település magyar tanítási nyelvű alapiskolával és óvodával rendelkezik. A 15. századi vár felhasználásával épült reneszánsz kastélyában jelenleg idősek otthona üzemel. Római katolikus (Szt. András-) temploma a 13. század közepén épült román stílusban, a 15. században gótikus, a 18. században barokk stílusban építették át. Az egykori kaszárnyában a belügyminisztérium a község jóváhagyása nélkül 2001-ben menekülttábort hozott létre. Kövecsespusztán napkollektoros erőmű működik.
