Nagysalló

A község a Garammenti-hátság dombvidékének keleti, Garam felé lejtő oldalán, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, a Nagy sár-patak (Lužianka) partján, Zselíztől 13 km-re északnyugatra, Lévától 20 km-re délnyugatra, Érsekújvártól 38 km-re keletre, a 75-ös országos főút és a Párkány-Léva vasútvonal (megállóhely) mentén. A falutól 3 km-re délnyugatra elágazó 588-as út Köbölkút (30 km) és Dunamocs (45 km) felé, az 1575-ös út pedig Kálna (12 km) felé teremt összeköttetést. Elődközségei, Nagysalló, Kissalló és Hölvény teljesen egybeépültek már a 19. században. Határában két kisebb erdő (Hölvényi-, Zálogos-erdő) található, a 19. században az erdőterület többszöröse volt a mainak, a kiterjedt Sallói-erdőt (Primaciális-erdő) teljesen eltűnt. Délkeletről Zselíz és (rövid szakaszon) Farnad, délnyugatról Málas, nyugatról Fakóvezekény és Barsbaracska, északról Alsópél és Barsendréd, északkeletről Tőre, keletről pedig Sáró és Garamszentgyörgy községekkel határos. Farnaddal közös határa egyben Bars és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1508-ban elnyert mezővárosi rangját a 19. század végén elveszítette, ezután nagyközségként 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1965-ben hozzácsatolták Kissallót és Hölvényt. A község három kataszteri területre (Nagysalló - 32,16 km², Kissalló - 3,93 km², Hölvény - 7,84 km²) és négy településrészre (előbbiek és a Nagysalló kataszteréhez tartozó Zálogosmajor) oszlik. Kissalló 1945-ben területének 51,1 %-át (4,12 km²) elvesztette, amikor Bimbolapusztát az újonnan alakult Ursínyovo (1948-tól Medvecké, 1990-től Fakóvezekény része) községhez csatolták. Nagysalló és Hölvény kataszteri területe az elmúlt száz év során nem változott.

Elődközségeinek 1910-ben 3586 (ebből Nagysallónak 2588), 1921-ben 3718 (2691), 1939-ben pedig 3799 (2727) csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosuk volt. 1939-1991 között népességének csaknem egynegyedét elveszítette (23,4 %). Az 1945 utáni kitelepítések erősen sújtották, Nagysalló magyar lakosságának 1/3-át, Kissallóénak 1/5-ét, Hölvényének pedig 2/5-ét kitelepítették és szlovákokat telepítettek a községekbe. 1970-ben a lakosság 49,9 %-a még magyar nemzetiségű volt, de 1991-re már a szlovákok alkották a többséget (54 %), a magyar nemzetiségűek aránya az asszimiláció révén 1991-2011 között 44,3 %-ról 28,9 %-ra esett. A romák aránya 10,8 %. A község négy településrészre oszlik: Nagysallón él a lakosság 74,6 %-a (2168 fő), Kissallón 13,4 %-a (389 fő), Hölvényen 11,1 %-a (323 fő), a Nagysalló kataszteréhez tartozó Zálogosmajoron pedig 0,9 %-a (27 fő).

1156-ban „Surlou” néven említették először. 1293-ban az esztergomi érsekség birtoka volt. 1311-ben az érsekség megmaradt falvaival együtt Csák Máténak adózott. 1508-tól mezőváros. 1561-ben a török a környék falvaival együtt felégette. 1593-ban 196 adózó portája volt. 1662-től vásártartási joggal rendelkező mezőváros. 1664-ben a török adólajstrom szerint 264 háztartásában 411 fejadófizető élt. Lakosai főként mezőgazdaságból éltek. 1715-ben 75, 1720-ban 80 adózó háztartása volt. Egy 1746-os feljegyzés szerint 15 kézműves és 6 kereskedő működött a településen. A 18. században Aranyosmarót mellett a vármegye legjelentősebb vásáros helye volt. 1770-ben 1017 lakosa, 1786-ban 232 házában 252 család élt és 1241 lakosa volt. 1849. április 19-én itt verte meg Damjanich a Nyitra vonalát védő Ludwig von Wohlgemuth altábornagy csapatait. A falu magyar lakosságának jelentős részét (főként a reformátusokat) 1945–1948 között kitelepítették Magyarországra, illetve kényszermunkára deportálták a Szudétavidékre. 1948-ban szlovák nevét Tekovské Šarluhyól Tekovské Lužanyra változtatták. Termelőszövetkezete 1965-ben az Év Szövetkezete címet nyerte el. 1965-ben hozzácsatolták Hölvényt és Kissallót.

A mezőgazdasági községben szlovák óvoda és szlovák-magyar tanítási nyelvű alapiskola működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma 1745-ben épült barokk stílusban, a református templom pedig 1784-ben barokk-klasszicista stílusban. Az 1849-es nagysallói csata emlékművét 1876-ban emelték, a barokk Szentháromság-szobor 1755-ből való. Kissalló kastélya 17. századi eredetű.