Nagypaka
A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Somorjától 8 kilométerre északkeletre, Dunaszerdahelytől 19 km-re nyugatra, a Komárom-Pozsony vasútvonal mentén fekszik (megállóhely). Három, egymástól 1,5-2 km-re fekvő településből (Nagypaka, Kispaka, Csukárpaka), melyek közül Nagypaka a legnépesebb és itt található a község központja is. Mellékutak kötik össze Csukárpakán keresztül Somorjával és Léggel (5 km), A szomszédos Macházával (3 km), Csallóköztárnokkal (3,5 km) és Békével (4,5 km) csak burkolatlan utak kötik össze.
A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Nagypaka, Kispaka és Csukárpaka kisközségek egyesítésével. 1920-ig elődközségei Pozsony Somorjai vármegye járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után is a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Az egyesített Nagypaka község 1960-ban, a Somorjai járás megszüntetése után került a Dunaszerdahelyi járáshoz. Nagypaka három kataszteri területre és településrészre oszlik, melyek megfelelnek a korábbi elődközségek területének: Nagypaka (9,76 km²), Kispaka (3,61 km²), Csukárpaka (4,98 km²). Területe csak minimális mértékben változott az elmúlt évszázadban (1921-ben az elődközségek területe összesen 18,34 km², 2011-ben 18,36 km²)
1945-ig mindhárom elődtelepülés lakossága csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású volt. 1941-ben az egyesített Nagypakának 872 lakosa volt. A második világháború után, 1947–48-ban magyar lakosság jelentős részét áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákok telepítettek. Nagypaka egyike volt a kényszeráttelepítéssel leginkább sújtott dél-szlovákiai falvaknak. Ezzel alapvetően megváltozott a település etnikai szerkezete, a lakosság többségét (1970-2001 között 55-59 %-át) ben azonban még mindig a magyar nemzetiségűek alkották. 1970-1991 között a népesség csökkenése (22,2%) figyelhető meg (1991-ben 664-re esett a lakosság száma), az 1991-2001 közötti időszakra a stagnálás a jellemző. 2001 után a kedvező közlekedési helyzetű és Pozsonyhoz viszonylag közel fekvő községbe felgyorsult a betelepülés és 10 év alatt 30 százalékkal nőtt a lakosság száma. A főként szlovák nemzetiségű betelepülők átbillentették a nemzetiségi arányt és 2011-ben a szlovákok már a lakosság többségét alkották, a magyarok aránya 42,4 %-ra esett. A lakosság többsége (68,9 %) római katolikus vallású, de jelentős az evangélikusok (9,3 %) aránya is.
1205-ben „Paka” néven említik először. 1367-ben „Ighazaspaka”, 1388-ban „Eghazaspaka”, 1493-ban „Naghpathaka” alakban említik az írott források. A pozsonyi vár tartozéka, majd a pozsonyi uradalom része. 1715-ben 15 adózója volt. 1828-ban 56 házában 408 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A hozzá tartozó Csukárpakát 1275-ben „villa Paka de Chukar”, 1421-ben „Chukarpathaka” alakban említik. Paka határában keletkezett a 13. században. A Csukárdy, majd a Földes család birtoka volt. 1715-ben malma, szőlőskertje és 21 háza volt. 1828-ban 33 házában 244 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Kispaka 1493-ban „Paka” néven tűnik fel a forrásokban. Nemesi családok birtoka, a 16. századtól az éberhárdi uradalom része. 1715-ben 4 adózója volt. 1828-ban 20 házában 145 lakos élt. A három Pakából 1940-ben egy új közigazgatási egységet hoztak létre Nagypaka néven.
Nagypakán ma már csak szlovák alapiskola és óvoda működik. Szent László tiszteletére szentelt római katolikus temploma már 1309-ben állt, hiszen ettől az évtől papja nevét is ismerjük.. A középkori templomra utal a település régi, Egyházpaka elnevezése. A templom a török időkben elpusztult, s alapjain 1678-ban újat emeltek melyet 1937-ben teljesen átépítettek. A kispakai Szent Kereszt kápolna 1830-ban épült klasszicista stílusban. A településen több, 16. századi alapokon nyugvó egykori nemesi lakóház áll.
