Nagykürtös

A város az Ipoly-medence északkeleti, a Balassagyarmati-medence északi peremén, a Kürtös-patak (Krtíš) mentén, a Nógrádszentpéteri-dombság délnyugati és a Korponai-erdő déli lábánál, 200 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Balassagyarmattól 19 km-re északra, Kékkőtől 4,5 km-re délre, Losonctól 35 km-re délnyugatra, Ipolyságtól 46 km-re északkeletre. Határa 174-489 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, a várostól északra magasodik a 399 méter magas Babka-hegy, északnyugatra pedig Nagykürtös, Kékkő és Alsópalojta határánál legmagasabb pontja, a 489 méteres Ostrý vrch. 2010-ben területének 33,0 %-át (496 ha) erdő, 28,1 %-át (423 ha) szántó, 9,6 %-át (144 ha) rét és legelő, 3,6 %-át (54 ha) pedig szőlő foglalta el. Erdei elsősorban tölgyesek. Délről Kiskürtös, nyugatról Alsópalojta, északról Kékkő, északkeletről Alsóesztergály (Erdőszele katasztere), délkeletről pedig Nagyhalom községekkel határos. Nyugati határa évszázadokon át Nógrád és Hont vármegyék határát alkotta. Fontos közlekedési csomópont: a 75-ös országos főút Felsőszemeréden át Érsekújvárral, valamint Losonccal, az 527-es út Tótgyarmaton át Ipolysággal és Szénaváron át Bábaszékkel köti össze. 1978 óta vasút köti össze Bussán és rövid magyarországi szakaszon át Losonccal (1992 óta nincs személyforgalom). Korábban határában több külterületi lakott hely is volt, Bendőpuszta és Tilalmas mára elpusztult, Gyulaháza (Ďulov Dvor-Mútnice) pedig egybeépült Nagykürtössel, a városközponttól 2,5 keletre található Páltelek ma hétvégi házas beépítésű külterület. Hasonló hétvégi házas településrészt találunk Nagykürtöstől északra, a szőlőhegy közelében (Viničky).

Nagykürtös 1968 óta város és egyben a Nagykürtösi járás székhelye (1996 óta a Besztercebányai kerület részeként). 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Kékkői járásához (1872-1913 között a Balassagyarmati járáshoz) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1920-1960 között a Kékkői, 1960-1968 között pedig a Losonci járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Kékkői járás). 1968-tól járási székhely. 1952-ben területéenk (1921-ben 20,42 km²) több mint egynegyedét elveszítette, amikor északnyugati határrészeit (Persdolina) Kékkőhöz csatolták. 2011-ben területe 15,03 km² volt. Határa 1910 előtt is módosult, a 20. század elején déli határát még a Kiskürtöst Nagyhalommal összekötő út alkotta és területébe ékelődött egy Kiskürtöshöz tartozó határrész is. 1973-1992 között hozzá tartozott Kiskürtös, 1988-1992 pedig Kishalom és Nagyhalom is, területe ekkor a mainak több, mint duplája volt (1973-1988 között 20,43 km², 1988-1992 között 33,55 km²).

Nagykürtösnek 2011-ben 12 999 lakosa volt, a járás legnépesebb (és Kékkő mellett másik városi rangú) településeként, itt élt a járás népességének 28,5 %-a. Népességének 74,2 %-a volt szlovák és 5,0 %-a (645 fő) magyar nemzetiségű. A magyar anyanyelvűek aránya (6,2 %, 810 fő) egynegyedével meghaladta a magyar nemzetiségűekét. Az 1942-ben alig 755 lakosú község 1950 után a bányászat és az ipar fejlesztésével nőtt várossá, 1970-ben 4425, 1980-ban már 9058 lakosa volt, 1991-ben pedig elérte népességének maximumát 14 212 fővel. 2001-2017 között népessége folyamatosan, összesen 13,5 %-kal csökkent (14 013 főről 12 115 főre). A település a 19. század végén szlovák többségű volt, 1880-ban lakosságának 81,1 %-a volt szlovák és 10,5 %-a magyar anyanyelvű. A magyarok aránya 1910-re 28,5 %-ra nőtt, a csehszlovák uralom bevezetése után azonban 1921-re 8 %-ra esett visssza és az eredeti magyar lakosság a 20. század közepére nagyrészt asszimilálódott. Az új bányavárosban és a jelentős magyar népességgel (2011-ben 28,5 %) rendelkező járás székhelyén az új betelepülőkkel a magyarok aránya is megnőtt, 1991-2011 között azonban számuk (1103 főről 645-re) és arányuk (7,8 %-ról 5,0 %-ra) folyamatos csökkenése figyelhető meg. 2013-ban a lakosság 13,2 %-a tartozott a roma etnikumhoz. Nagykürtös 1921-ben még evangélikus többségű (55,0 %) volt, a római katolikusok a lakosság 42,1 %-át alkották. 2011-ben a lakosság 45,9 %-a volt római katolikus és 13,5 %-a evangélikus vallású, 16,4 %-a pedig felekezeten kívüli. Népsűrűsége 2011-ben 865 fő/km² volt.

A Kürtös-patak mentén létrejött, nevét a patakról kapó Kürtös település első írásos említését a királyi kancellária által 1245-ben kibocsátott oklevélben találjuk „Curtus” alakban, melyben az ipolysági kolostort erősíti meg a király birtokaiban. A néphagyomány a patak nevét Lehel vezér kürtjéből eredezteti. A középkorban a divényi uradalom része volt. A Kürtös-patak itteni vízimalmairól 1349-ben számolnak be először írásos források. 1482-ben mint Felsőkürtös (Felsewkwrthes), 1549-ben pedig már mai nevén (Naghkywrtews) említik az oklevelek. Lakossága a 16. században evangélikus hitre tért. 1554-1593 között a megye nagy részével együtt török hódoltsági terület volt. 1562-63-ban 24, 1579-ben pedig 31 adózó háztartása volt. 1598-től a Balassa család birtoka volt, későbbi birtokosai a Soós, Kiskürtösi és Ambrózy családok voltak. A 17. században csaknem elnéptelenedett, 1680-ban telepítették újra. 1715-ben 23 szlovák, 1720-ban hat magyar és 14 szlovák háztartást írtak itt össze. 1819-ben itt született August Horislav Škultéty szlovák nemzetébresztő, gimnáziumigazgató és irodalomszervező, a régi evangélikus lelkészlakot születésének centenáriumán emléktáblával jelölték meg. 1828-ban 68 háza és 678 lakosa volt. 1847-ben itt keresztelték meg Mikszáth Kálmánt, akinek édesapja is a községben született. 1851-ben 667 lakosának zöme szlovák, négyötöde evangélikus vallású volt. A határában régtől fogva ismert barnaszénkészletek kiaknázása 1859-ben kezdődött meg a (ma Kiskürtöshöz tartozó) Messapusztán, ahol Mescha András nyitott bányát (Éva-akna), mely 1912-ig üzemelt. A Cseresznyák-dűlőben nyitott Borbála-bányát szintén Mescha András bérelte a nagykürtösi közbirtokosságtól, ez a bánya 1860-1880, majd 1902-1910 között működött. A nagykürtösi szénbányászat ebben az időben helyi jelentőségű maradt, a két bányából fél évszázad alatt összesen 76,2 ezer tonna szenet termeltek ki. 1874-ben Shvoy Miklós „Nógrád vármegye leírása” című monográfiájában savanyúvízforrását, gesztenyéseit és olvasókörét is megemlíti, valamint azt a tényt, hogy a Balassagyarmatot Zólyommal összekötő út Nagykürtösnél ősszel és tavasszal járhatatlanná válik. A kedvező közlekedési helyzetű község és a környező falvak már 1895-ben kérvényezték, hogy Nagykürtös járási székhely legyen. A 20. század elején a Sebastiani, a Bende és a Messa családok voltak itt a fő birtokosok. 1914-ben megkezdődtek a Balassagyarmatot Nagykürtösön át Kékkővel összekötő vasútvonal építésének előkészületei, de a terv a világháború kitörésével kútba esett. 1920-ig Nógrád vármegye Kékkői (1872-1913 között Balassagyarmati) járásához tartozott. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1942-ben 182 háza és 755 lakosa volt. A község 1945. január 5-én szabadult fel. 1945 után immár nagyipari kitermelés keretében újra megkezdődött a szénbányászat a környéken: először Kishalom, majd 1948-tól Nógrádszentpéter határában, ezután 1962-ben Nagyhalom és Kishalom határánál megnyílt az ország egyik legfontosabb szénbányája, a Dolina-bánya. 1951-ben új vasútvonalat építettek a bányavidék kiszolgálása, melyen kezdetben Kishalomig közlekedtek a vonatok és a magyarországi Nógrádszakálon és Ipolytarnócon keresztül kötötte azt össze Losonccal. 1958-tól a személyforgalom is megindult az 1978-ban Nagykürtösig meghosszabbított vasútvonalon. 1950-ben a régi faluközponttól keletre megkezdődött az első bányászlakótelep építése. 1968-ban Nagykürtös várossá és egyben járásszékhellyé nyilvánításával ugrásszerű fejlődés vette kezdetét. 1970-ben 4425, 1980-ban már 9058, 1991-ben pedig 14 212 lakosa volt a városnak. 1973-ban Kiskürtös, 1988-ban pedig Kishalom és Nagyhalom községeket is Nagykürtöshöz csatolták, de 1992-ben valamennyi újra önállósult. 1970-ben megkezdték a Déli-lakótelep építését, 1971-ben átadták a város első magasépületét, ezt 1972-88 között a Stred I.-II., majd 1985-89 között a Viničky-lakótelepek követték. A bányászat mellett új iparágakat is telepítettek Nagykürtösre, 1968-ban borkombinát és textilgyár (Novotex, majd Pleta) nyílt, 1972-ben kezdte meg termelését a LIAZ teherautógyár motorgyártó üzeme, 1978-ban pedig a hús- és tejkombinát. 1974-ben a kultúrközpont, 1975-ben pedig az üzletház épülete is elkészült. A városban új oktatási intézmények és borászati kutatóintézet is létesült. Címerét 1986-ban fogadták el. 1974-1990 között Pokrok-Haladás, majd 1991-től Palóc címmel jelent meg magyar nyelvű járási hetilapja. A rendszerváltás után a város hanyatlásnak indult, az ezredforduló után felgyorsult az elvándorlás, 2003-ban megszűnt a termelés a gépgyárban (1990-ben már leállt a motorgyártás, utána csak gépalkatrészeket gyártottak) és 2015-ben a Dolina-bányában is.

Nagykürtösön, mint járási székhelyen, fontos közintézmények egész sora található (kórház, könyvtár, járási bíróság stb.). Bár a Nagykürtösi járás lakosságának több, mint egynegyede magyar nemzetiségű, a városban csak szlovák nyelvű oktatási intézmények (három alapiskola, egy gimnázium és egy szakközépiskola) találhatóak. Bányászata 2015-ben megszűnt, gépiparát ma egy, a volt motorgyár területén autóalkatrész-üzemet létrehozó multinacionális vállalt (SAM automotive) képviseli. Borüzeme (Movino) ma is működik. A város az 1989-ben alapított Palóc Társaság székhelye. Arculatára az 1950-80-as években épült lakótelepek nyomják rá a bélyegüket, műemlékekben viszonylag szegény. Evangélikus temploma 1635-ben eredetileg reneszánsz stílusban épült, 1770-ben barokk stílusban átalakították. Falán 2000-ben helyezték el Mikszáth Kálmán emléktábláját. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1940-ben épült. Az egykori Ambrózy-kastély a 17. században épült reneszánsz stílusban, a 19. században klasszicista stílusban átalakították, park veszi körül. A szomszédos Sebastiani-kúriában ma vendéglő működik. A város gyógyvízforrásait biofürdőben hasznosítják.