Mokcsamogyorós

A község az Alföldön, a Nagykaposi-sík kistáj északi peremén, az Ung-folyó bal parti síkságán fekszik, Nagykapostól 6 km-re északnyugatra. Településrészei, Mokcsakerész (mely a teljesen egybeépült egykori Mokcsa és Kerész községekből áll) és a tőle mintegy 1 km-re keletre fekvő Ungmogyoród. Határában halad a Nagykapos-Bánóc vasútvonal (megállóhely, személyforgalom 2012 óta nincs) és a vele párhuzamos Vaján-Nagykapos mellékút, melyről a vasútállomásnál ágazik el a Bajánháza és Lakárd felé vezető mellékút. Mokcsakerész az erről az útról leágazó 1,5 km-es bekötőúton közelíthető meg, Ungmogyorós közvetlenül az út mellett fekszik. Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. A 19. század elején még nagyobb erdei is voltak (Mokcsai-erdő, Privisz-erdő), ezeket a 20. századra kiirtották. Délről Csicser, délkeletről Nagykapos, keletről Feketemező és Pálóc, északnyugatról Kisszeretva és Deregnyő, délnyugatról pedig Vaján községekkel határos. Északnyugati határát az Ung-folyó alkotja; Deregnyővel közös határa pedig Ung és Zemplén vármegyék történelmi határát képezi.

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1960-ban alakult Mokcsakerész és Ungmogyorós egyesítésével. Mokcsakerész szintén egyesített község volt, 1913-ban jött létre Mokcsa és Kerész kisközségek egyesítésével. Elődközségei kisközségként 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1960-ig a Nagykaposi járáshoz tartoztak. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás), ebben az időszakban határközséggé váltak. Az egyesített község 1960-1996 között a Tőketerebesi járáshoz tartozott. Területe ma egyetlen kataszteri egységet alkot (15,40 km²), elődközségeinek 1921-38-ban 15,88 km²-es összeterülete volt, határaikat több helyen módosították 1950 után (területátcsatolások és területcserék Nagykapos, Vaján, Csicser, Pálóc és Kisszeretva községekkel).

Mokcsamogyorós a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. Elődközségeinek 1910-ben összesen 816, 1921-ben 896, 1938-ban pedig 982, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosuk volt. Mokcsamogyorós népessége 1991-2011 között 10,4 %-al nőtt (818 főről 903-ra). Lakosságának túlnyomó többsége (81,2 %) magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 11,4 %. 1991-ben a lakosság 14,4 %-a, 2011-ben már csak 1,8 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek. A többség (56,3 %) református vallású, a római katolikusok aránya 26,1 %, a görög katolikusoké 8,3 %. 2011-ben az összlakosság 64,1 %-a (579 fő) élt Mokcsakerész, 35,9 %-a (324 fő) pedig Ungmogyorós településrészen.

Mokcsa nevét – "Mokcha" írásmódban –1330-ban említik először. Mokcsa ősi birtokosai a Mokcsayak voltak, akik a Haraszty nemzetségből származtak. A Mokcsayak első ismert őse Cserény volt 1200 körül. Fia, Cseme, 1266-73 közt az Ung megyei hadak hadnagya már az egész Mokcsát birtokolta. A 14. században Cseme leszármazottai Mokcsán kívül további községeket, többek közt Kisrát, Homot, Pinkócsot, Kerészt, Mátyócot és Iskét birtokolták. A Mokcsayak és a falu népe a 16. században református hitre tértek és az ellenreformáció idején is ellenálltak a rekatolizálásnak. Ekkoriban a környék templomuktól megfosztott reformátusai is ide jártak istentiszteletre. Mokcsa a 17. században Bercsényi-tulajdon, és az ungvári uradalomhoz számítják hosszú időn keresztül. A mokcsai állami népiskola 1872-ig református felekezeti iskolaként működött, majd községi iskola lett. 1910-ben a falutól délre megépült az Ungvár-Vaján vasútvonal, melynek egyik megállóhelye Mokcsa lett. Kerészt az 1332-37-es pápai tizedlajstrom mint adózó plébániát említi. Az adóösszeírásokban "Kerez", illetve "Keris" alakban szerepelt. Ősi földesuraként egy bizonyos Ujkerészi Beke fia, Bálintot említenek. 1590-ben Kerész ura Mokcsay Balázs. A 16. század végén plébániája megszűnt, az új (református) egyházi központ Mokcsa lett. A 17. században Nyomárkayak is élnek a községben. A 20. század elejére teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Mokcsával, 1913-ban a két községet egyesítették Mokcsakerész néven. Mogyorós valószínűleg a 11. vagy a 12. században keletkezett, egy 1375-ből származó forrás Monyorosként említi, s a leleszi levéltár is jegyzi már 1400-ban. A 14. században Tompa Pál királyi ember játszik jelentős szerepet benne. 1427-ben "Monoros" néven szerepel, ekkor 6 adózó háztartása volt. A 16. században a Teörey család a birtokos a községben. Ebben az időben ágazik ide a pálóci Horváth-család, amelynek a 20. századig volt ott birtoka. 1599-ben 13 jobbágyház és egy nemesi kúria állt a településen. 1715-ben és 1720-ban csak nemesek éltek a községben. 1828-ban 65 házában 508 lakos élt.A mogyorósi református népiskola már az 1700-as években létezett, ennek épületét 1911-ben felújították. 1907-ben az Ungmogyorós hivatalos nevet kapta. Az 1938-as bécsi döntés alapján mindkét községet visszacsatolták Magyarországhoz. 1940-ben kezdték el az Ung és Laborc folyók árvízgátjainak építését. Akkor végezték a Pallagcsa csatornarendszer kitisztítását, a Mokcsakerész és Mogyorós közti mocsaras területet vízmentesítése céljából. 1944-ben a két község zsidó lakosait (1938-ban összesen 90 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1950-ben megalakult a földműves-szövetkezet, a volt kovácsműhelyt községházzá alakították. Ebben az időben villamosították a falut. 1960-ban kiépítették a Mokcsakerész és Mogyorós közti utat, egyesítették a két földműves szövetkezetet, s a két községet Krišovská Liesková (Mokcsamogyorós) néven közigazgatásilag is egyesítették.

A községben magyar tannyelvű alapiskola és óvoda egyaránt működik. Mokcsakerész református temploma 1820-ban épült, 1880-1894 között átépítették. Ungmogyorós református temploma 1907-1908-ban szecessziós stílusban épült.