Marcelháza
Komáromtól 15 km-re északkeletre fekszik, az Érsekújvári-sík és a Zsitva-torok kistájak határán. A község kataszterileg határos Újpusztával, Szentpéterrel, Izsával, Pattal, Dunaradvánnyal, Virttel és Szilasházával. Közúton Hetény, Szilasháza és Virt felől közelíthető meg. A falu nagy része síkságon fekszik, keleti részén homokdombokkal, melyeket erdei fenyő és akácerdő borít, északra alacsony dombokkal, melyek a szőlőtermésztésükről híresek.
Község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban, 1942-ben alakult Marcelháza és Kurtakeszi egyesítésével Marcelkeszi néven. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1938-45 között ismét Magyarországhoz. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig az Ógyallai járás, majd 1960-tól a Komáromi járás igazgatása alatt állt. A község két kataszteri területből, Marcelházából és Kurtakesziből áll. 1921-hez képest Marcelháza és Kurtakeszi területe 68,6 %-ra csökkent (a Kurtakeszi kataszter - 17,60 km² változatlan maradt, Marcelháza viszont területének csaknem felét elvesztette - 34,47 km²-ről 18,15 km²-re csökkent) miután Szilasháza 1926-ban, Pat pedig 1957-ben önálló községgé alakult.
Lakosságának 86 százaléka magyar nemzetiségű. A második világháborúig színmagyar településre 1945 után magyarországi és szlovákiai szlovákokat telepítettek. Lakosságának 3/4-e római katolikus, mintegy 1/6-a református vallású. Az ezredforduló óta egyre növekvő roma népessége ma már 15 %-ot tesz ki. A teljesen egybeépült két településrészen nagyjából egyenlően oszlik meg a lakosság (Marcelházán él 54 %-a, Kurtakeszin 46 %-a).
A korai időktől lakott hely, határában bronzkori leletekre is bukkantak. Első okleveles említése 1353-ban történik, Nagkezeu néven, Kurtakeszié 1256-ban. Mátyás király 1485-ben a korábban is említett Posar nemzetséget megerősíti birtokában, de ekkor a családnév már Pozsár alakban szerepel. A török időkben elpusztult, később Pálffy birtok lett, akik újratelepítették. A hozzá tartozó Path puszta 1268-ban a komáromi vár tartozékaként volt említve (Poth néven), majd Mátyás a Pozsároknak adta. Később a Pathyak, a Babitsok, a Markháziak, a Moróczok, 1716-ban Sibrik Dániel adománybirtoka, míg végül a Pálffyak kezére kerül. Nevezetes hőforrásait már a római korban használták. A trianoni békeszerződésig mindkét község Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. A mai község 1942-ben alakult az akkori Marcelháza és Kurtakeszi egyesüléséből, Marcelkeszi néven. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Miután a falut 1945-ben visszacsatolták Csehszlovákiához, betiltották a magyar nevek használatát, 1946–48 között kitelepítések zajlottak, és 1948-tól az egyesített község magyar nevét Marcelházára változtatták, amit a 2005-ös sikertelen lakossági referendumot sem tudott Marcelkeszire visszaállítani.
Van magyar tannyelvű alapiskolája, korábban zöldségtermesztéséről volt híres, s ma is számos emlékhelye teszi vonzóvá a települést az idelátogatók számára. Szövetkezete megszűnt és korábban virágzó mezőgazdasága lehanyatlott. Szőlőtermesztése számottevő.
