Madar

Komáromtól 21 km-re északkeletre fekszik 131 méteres tengerszint feletti magasságban, a Bátorkeszi-hát (Erdőhát, 270 m) déli lábánál, a Madari-patak völgyében, a Garammenti-hátság és az Esztergomi Duna-völgy kistájak határán. Határos Szilasházával, Újpusztával, Szentpéterrel és Marcelházával (nyugatról), Dunaradvánnyal (délről), Dunamoccsal és Bátorkeszivel (keletről), valamint Perbetével (északról). Keleti határa egyben a történelmi vármegyehatárt is alkotja Komárom és Esztergom vármegye között. A Marcelházát Kisújfaluval összekötő úton közelíthető meg, mellékút köti össze Újpusztán keresztül Szentpéterrel.

A Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozik. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1920-tól 1960-ig az Ógyallai járáshoz tartozott, majd a Komáromi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A község területe 1921-hez képest 1/5-ével csökkent (34,45 km²-ről 30,70 km²-re 1926-ban Újpuszta elszakításával - 1939-1951 között visszacsatolták Madarhoz, majd 1951 után a szomszéd községek javára további 3,63 km²-rel).

A korábban színmagyar településnek már csak 4/5-e magyar nemzetiségű, jelentős a roma etnikum aránya (15,7 %). Népessége az utóbbi két évtizedben lassú növekedést mutat. A lakosság többsége hagyományosan református vallású, de arányuk lassan csökken.

A honfoglalás óta lakott hely. Századokig királyi madarászok lakták - nevét is innen származtatják. Első okleveles említése 1252-ben történik, amikor is Marczel és Illyés nemessé emelt szolgagyőri várjobbágyokat iktatják birtokba. 1360-ban Madari Marczel királyi madarász kap itt birtokot Nagy Lajos királytól. 1485-ben Possessio Madarr alakban említtetik. 1612-ben 22 adófizetője volt. A török alatt megfogyatkozott. 1655-ben Sibrik Dániel adománybirtoka. 1716-ban Gyulay Ferenc donációja. Az 1763-iki földrengést megszenvedte, majd később tűzvész is pusztította. 1866-ban és 1904-ben a községnek nagyobb része leégett. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1926–1939 között a Madarhoz tartozó Újpusztára szlovák kolonisták települtek, majd 1951-ben újra önálló községgé szervezték. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. A második világháború után számos családot telepítettek ki Csehországba.

Jelentős erdőterülete van, valamint híres szőlőtermesztő község.