Lég
A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz középső részén, Dunaszerdahelytől 14 km-re északnyugatra, Somorjától 13 km-re északkeletre, Pozsonytól 36 km-re délkeletre fekszik. Léget érinti a Dunaszerdahelyt Pozsonnyal összekötő 572-es országút, mellékutak kötik össze Sárosfával (5 km), Nagypakával (5 km), Olgyával (5 km) és Illésházával (10 km). Nyugatról Olgya és Béke, délnyugatról Nagypaka és Macháza, délről Sárosfa és Gelle, keletről Lögérpatony, északról pedig Sárrét, Vittény, Illésháza és Csenke községekkel határos. A község területén keresztülhalad a Komárom-Pozsony vasútvonal, vasúti megállóhelye Kolónia településrészen van, a község központjától 2,5 km-re délre.
A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Kislég, Nagylég és Szász községek egyesítésével, majd 1960-ban Előpatonyt is hozzá csatolták, így alakult ki mai területe. 1920 előtt valamennyi elődközsége Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. 1920-1960 között Csehszlovákia Somorjai járásához tartoztak, majd 1960-tól immár az egyesült Lég község a kibővített Dunaszerdahelyi járás része lett. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Az elődtelepülések összterülete 1921-ben 35,95 km² volt. 1951-ben az önállósult Sárrét (Előpatony és Nagylég kataszteréből) és Vittény (kisebb része Nagylég kataszteréből) elszakadásával területe 30 %-át elveszítette (korábban határa egészen a Kis-Dunáig terjedt). A község ma 4 kataszteri területre (Nagylég - 11,23 km², Kislég - 3,33 km², Szász - 7,10 km², Előpatony - 3,73 km²) és 5 településrészre oszlik (Kolónia településrész Nagylég kataszteréhez tartozik). A kataszteri területek közül Kislég és Szász területe megfelel az 1921-es községterületnek.
1921-ben elődközségeiben összesen 1623-an éltek, 1939-ben már 1837-en. Az azóta eltelt 70 évben tovább növekedett népessége, 1991-2011 között 18 %-kal, ennek nagyobb része azonban a kilencvenes évekre esett, az ezredforduló után lassult a növekedés. A korábban csaknem teljesen magyarlakta falvakba 1926-ban telepítettek ide először szlovákokat (Nagylég-Kondorospuszta), majd a második világháború utáni belső telepítésekkel folytatódott az etnikai szerkezet megváltoztatása, a rendszerváltáskor már a lakosság 1/5-ét szlovákok alkották. A rendszerváltás után a magyar nemzetiségűek aránya rohamosan csökkent, ma már csak kevéssel haladja meg a lakosság 1/2-ét (54 %), míg a szlovákok arányszáma megduplázódott. Légen a romák aránya (23,3 %) kiugróan magas. A lakosság 3/4-e római katolikus vallású.
A település nevével írott forrásban először Miklós ispán aludvarbíró 1239. március 6-án kiadott oklevelében találkozunk. A falura vonatkozólag további adatot IV. Béla király 1269-ben keltezett oklevelében találunk, viszont igazán figyelemreméltó adatokat első ízben IV. (Kun) László 1287. március 2-i oklevele nyújt számunkra. Kisléget külön egy 1311. november 11-i oklevél említi először. 1324-ben a Salamon nemzetség faluja volt, majd egy részét az Olgyai család szerezte meg. Nagyléget 1328-ban Leeg alakban említi oklevél, ekkor már állt a falu régi temploma. Kislégen 1517-ben ad birtokot a király a Kisléghy családnak. Nagylégen 1553-ban a Sárkány és Zomor családok rendelkeznek öt, illetve három portával. A 17. század végén a Szüllő család volt a legnagyobb birtokos a községben. A 19. század elején Benyovszky Lajos grófnak, valamint Petőcz és a Bacsák családnak voltak itt nagyobb birtokai. 1866-ban Kislégen tűzvész pusztított. 1940-ben Nagylég, Kislég és Szász egyesítésével létrejött a község, amelyhez 1960-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Előpatonyt.
A község magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskolával és óvodával, szociális és beteggondozó központtal rendelkezik. Az 1930-ban emelt historizáló stílusú Benyovszky-kastélyban 1956-tól a pozsonypüspöki kórház kihelyezett részlege működött, 1991-től az egészségügyi minisztérium üdülési központja lett. A kastélyhoz tartozó park védett természeti emlék. Nagylég Szent Erzsébetről elnevezett barokk stílusú római katolikus templomát Szelepcsényi György hercegprímás építtette 1679-ben a török időkben elpusztult középkori templom helyett. A 16. századi reneszánsz kastélyát 1929-ben lebontották, csak egy nyolcszögű épületrész maradt meg mellette. A község északi részén áll a Benyovszki család neoklasszicista sírboltja.
