Királyhelmec

A város a Bodrogköz Szlovákiához tartozó részének közepén, a Felső Bodrogközi-szigethegyek részét alkotó Helmeci-dombság (Nagy-hegy – 261 m, Kis-hegy – 222 m) keleti lábánál fekszik, 105 méteres tengerszint feletti magasságban, Sátoraljaújhelytől 29 km-re keletre, Nagykapostól 17 km-re délnyugatra, a 79-es főút (Újhely-Ágcsernyő szakasz) mentén. Az 555-ös út Nagykapos és Nagymihály (49 km) felé teremt összeköttetést, országutak kötik össze Nagykövesddel (18 km), Perbenyikkel (4,5 km) és Bollyal (6 km). A legközelebbi vasútállomás Perbenyiken található, a város központjától 4 km-re délre. A város határának nagy része sík, nagyrészt mezőgazdaságilag művelt vidék, a Kis- és a Nagy-hegy lejtőin szőlőtermesztés folyik. Két erdeje is van, az északnyugaton elterülő Erős-erdő, valamint a délnyugaton, Kisgéres határánál húzódó Bozó-erdő. A várostól északnyugatra található Gyalmos nevű égeres láperdő növényvilágát 1967-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Délnyugatról Kisgéres, nyugatról Bodrogszentes, északnyugatról Véke, északról Boly és Bodrogmező, északkeletről Lelesz, keletről Bacska, délkeletről Kisdobra, délről pedig Perbenyik községekkel határos. Bodrogmezővel közös határát a Ticce-patak alkotja.

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó város, 1960-ig járási székhely. 1920-ig nagyközségként (a 15. századtól az 1870-es évekig mezővárosként) Zemplén vármegye Bodrogközi járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után a Királyhelmeci járás székhelye lett 1960-ig, ekkor a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1964-ben városi rangot kapott. Területe (23,81 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 2725, 1921-ben 2853, 1938-ban pedig 3794, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 4,1 % volt. 1880-1938 között népessége 82,8 %-al nőtt, majd 1938-2001 között folyamatos lakosságszámnövekedés figyelhető meg, ebben az időszakban a város népessége több mint duplájára nőtt (3794 főről 8031-re). A 2001-2011 közötti időszakban ez a folyamat megfordult és 4,1 %-al csökkent lakosságszáma (8031 főről 7698-ra). Magyar többségét napjainkig megőrizte, de a magyar nemzetiségűek arányszáma folyamatosan csökken (1991-2011 között 80,4 %-ról 73,7 %-ra). A magyar anyanyelvűek aránya jóval magasabb a magyar nemzetiségűekénél (85,6 %). 2011-ban az összlakosság 19,4 %-a volt szlovák, 3,9 %-a pedig roma nemzetiségű, ugyanakkor a lakosság csaknem egynegyede (23,4 %) a roma etnikumhoz tartozott. A lakosság 48,4 %-a római katolikus, 24,1 %-a református, 12,1 %-a pedig görög katolikus vallású. 1944-ig a lakosság csaknem egynegyede (1921-ben 24,3 %) izraelita vallású volt. Egyetlen külterületi lakott helyén, Fejszésen élt 2011-ben az összlakosság 3,4 %-a (263 fő).

A mai település valószínűleg már a 12. században is létezett. 1214-ben a leleszi alapítólevélben (Helmech - Helmeche) említik először, amikor II. András király Boleszló váci püspöknek adta, majd a leleszi prépostság birtoka lett. 1241-ben Királyhelmecet elpusztították a tatárok. 1323-ban Károly Róbert hívének, Mikcs bánnak adományozta. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben Miklós nevű papjával együtt Helmech néven említik, ekkor már állt temploma is. A 14. században az Ákos nemzetségbeliek foglalták el és több évtizeden át maradtak birtokosai. A 15. század elején a Pálóczi család birtoka lett, akik királyi engedéllyel várat építettek ide, egyesek szerint azonban csak nemesi udvarház lehetett. Ekkoriban válik mezővárossá. A várat Szapolyai János 1538-ban más birtokokkal együtt Perényi Péternek Abaúj vármegye főispánjának, felső-magyarországi főkapitánynak adta. Perényi azonban hintapolitikát folytatott Habsburg Ferdinánd és János király közötti harcokban, hol ide, hol oda pártolt, ezért a várat 1548-ban királyi parancsra lerombolták. Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György özvegye 1654 előtt új várkastélyt épített itt, amelyet 1692-ben udvarházként említenek, valószínűleg a kuruc harcokban pusztult el végleg. 1709-ben pestisjárvány pusztított a városban. A katolikus templom 1757-ben, a református 1787-ben épült. 1831-ben újabb járvány, kolera pusztított. 1848-ban lakói részt vettek a szabadságharcban. A század vége felé újabb kolerajárvány és a szőlőket kipusztító filoxéra sújtotta a várost. A kórház (ma középfokú szaktanintézet) 1895-ben épült eklektikus stílusban, egyszerre a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulás székházával (ma a Bodrogközi és Ung-vidéki Regionális múzeum székháza) és a Társulás szolgálati lakásaival (ma a görög katolikus templom). 1907-ben épült az állami iskola épülete. A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Bodrogközi járásának székhelye volt. A 20. század elején gőzmalom, kőbánya és vágóhíd működött Királyhelmecen. Az első bécsi döntés alapján ismét Magyarországhoz csatolták (1938-45). A magyar hadsereg 1938. november 6-án vonult be a városba. 1944-ben a lakosságának csaknem egynegyedét (1938-ban 916 fő) alkotó zsidó lakosságot koncentrációs táborba hurcolták. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek a városba. A második világháború után ismét Csehszlovákiához csatolták, 1960-ig a Királyhelmeci járás székhelye volt. 1964-ben városi rangot kapott. A 20. század második felében népessége több mint kétszeresére nőtt, borüzem és 6500 hektáron gazdálkodó állami gazdaság létesült a városban. 1953-ban alapították gimnáziumát. Az 1980-as években új lakótelepet létesítettek a Kis-hegy déli lejtőin- 1983 óta itt rendezik meg a Bodrogközi Irodalmi és Kulturális Napokat, 1990 óta – az 1930–44 között Királyhelmecen szolgált Mécs László papköltő emlékére – a Mécs László Napokat. 1990-ben jött létre Királyhelmecen a Ticce Bodrogközi és Ungvidéki Alkotóművészek Társasága, 1991-ben a Mécs László Népfőiskola, 1994-ben a királyhelmeci és sárospataki székhelyű Bodrogközi Művelődési Egyesület, 2006-ban pedig a Bodrogközi és Ung-vidéki Múzeum. 1991-től a Tőketerebesi járás egyik körzeti központja lett.

Királyhelmec a Bodrogköz Szlovákiához tartozó részének gazdasági és kulturális központja, élelmiszeriparral, jelentős szőlő- és bortermeléssel. Textilipara a közelmúltban megszűnt, akárcsak az állami gazdaság. A városban magyar és szlovák tannyelvű alapiskola, gimnázium és szakmunkásképző található, a Corvinus Egyetem és a Selye János Egyetem kihelyezett tagozatai működnek itt. Szentléleknek szentelt római katolikus temploma eredetileg a 14. században épült gótikus stílusban, 1751-57 között barokk stílusban átépítették. Református temploma 1785-87-ben, görög katolikus temploma 1996-ban, zsinagógája 1850 körül épült. A város felett emelkedő Kis-hegy keleti lejtőin láthatóak a 16. század elején épült Perényi-várkastély romjai. A reneszánsz Lorántffy-kastélyt (ma a zeneiskolának ad otthont) a 17. században építette Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György özvegye. A szoborparkot és a számos köztéri alkotást is magában foglaló Millenium teret 2002-ben adták át.