Kaponya
A település a Bodrogköz északi részén, a Leleszt Bacskával összekötő út mentén fekszik, Lelesz központjától 2 km-re keletre.
1941-ig önálló község, azóta Lelesz két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Királyhelmeci járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1941-ben Leleszhez csatolták. Területe 6,32 km², a község területének 18,8 %-át alkotja. 1950 után határának egy részét (a Latorca régi és új medre közé eső területet) Nyarádkelecsényhez csatolták, ugyanakkor Nyarádkelecsény határának egy részét Leleszhez (Kaponya kataszteréhez) csatolták, területe ezzel 5,90 km²-ről 6,32 km²-re növekedett.
1910-ben 164, 1921-ben 170, 1938-ban pedig 185, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 58,2 %-a volt római katolikus, 24,1 %-a görög katolikus, 14,1 %-a pedig református vallású. 2011-ben 126 állandó lakosa volt, itt élt Lelesz lakosságának 7,1 %-a.
1287-ben említik először, Deregnyei Jakab birtokaként. Neve szláv eredetű. Az 1332 és 1337 között készült pápai tizedjegyzék szerint a Kaponyás családé, a 14. században még a leleszi apátság mellett a Radvánczi és Horkai családok a főbb birtokosai. A 16. században a Homonnai, a Reethy és Horváth családok mellett több kisebb birtokosa volt. A 17. században a Sennyei, a Nagytárkányi, az Orosz és Dombay családok, később többek között a Dőry és Tornai családok a birtokosok. 1715-ben 7 lakatlan és 5 lakott háza volt. 1787-ben 28 házában 189 lakos élt. 1828-ban 40 ház állt a településen 301 lakossal. A 19. században a Weinberger család volt itt a legnagyobb földbirtokos. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1941-ben Leleszhez csatolták.
A településrésznek temploma nincs, csak római katolikus haranglába, a mellette álló vaskeresztet 1909-ben emelték.