Guszona
A község az Osgyáni-dombság nyugati részén, az Ajnácskői-hegység (Nagy-Bucsony, 514 m) északi lábánál, a Lyukva-patak völgyében fekszik, Rimaszombattól 14 km-re nyugatra, Losonctól 19 km-re keletre. Mellékút köti össze Dúsán (12 km) keresztül Rimaszombattal, valamint Nagydaróccal (3 km). Határa dombos, részben mezőgazdaságilag művelt terület, melynek mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Kétkeresztúr, Nagydaróc, Bozita és Füleksávoly, délnyugatról Bolgárom, délről Korláti, keletről Rimaszombat (Mezőtelkes és Rimatamásfalva katasztere), északról pedig Osgyán és Magyarhegymeg községekkel határos. Nyugati és déli határa egyben Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe az elmúlt száz évben két alkalommal változott számottevő mértékben: 1910-21 között a korábban Rimatamásfalvához tartozó Apátipusztát, Lyukvapusztát és Rakópusztát Guszonához csatolták, ezzel területe 14,94 km²-ről 22,62 km²-re nőtt, majd 1950 után Rakópusztát a (ma Rimaszombathoz tartozó) Mezőtelkeshez csatolták, így alakult ki mai 19,65 km²-es területe.
1910-ben 864, 1921-ben 829, 1938-ban pedig 881, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1930-ban 12,5 % volt. A község a 20. század második felében nagymértékű népességvesztésen ment keresztül (1938-1991 között lakosságszáma 43,8 %-al csökkent). Bár lakosságának túlnyomó többsége (70,5 %) ma is magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 16 %-ról 24,2 %-ra nőtt. A lakosság csaknem fele (44,3 %) a roma etnikumhoz tartozik (a roma nemzetiségűek aránya 2,6 %), ezzel összefüggésben a korábbi lakosságszámcsökkenés folyamata megfordult és 1991-2011 között már 8,7 %-os népességnövekedés figyelhető meg (495 főről 538-ra). A túlnyomó többség (90,9 %) római katolikus vallású. Egyetlen lakott külterületén, Lyukvapusztán 2011-ben 27 állandó lakos élt, az összlakosság 5 %-a.
Szűz Mária Látogatása tiszteletére szentelt templomát és plébániáját 1322-ben említik először, viszont a település területén egy 12-13. századból származó kardot is találtak. A falu ekkor „Guibna” alakban szerepel. Ez a régi templom később egy tűzvészben elpusztult. 1341-ben „Guzna”, 1435-ben „Guzona” alakban említik. A község története során különböző nemesi családok birtoka, kivéve az 1427 és 1431 közötti időszakot, amikor királyi birtok volt. A 14. század második felétől a Rátold nemzetségé, a 15. század második felétől Fülek várának tartozékaként a Perényieké, majd több nemesi családé. 1568-ban kis időre elfoglalta a török, de elmenekült lakossága hamarosan visszatért. 1576-78-ban pestisjárvány pusztított itt. Lakói 1650 körül reformátusok lettek, de a 18. század elején rekatolizáltak. A 17. századi Habsburg-ellenes harcokban sok kárt szenvedett, de eredeti magyar lakossága megmaradt. A község pecsétje 1758-ból származik. 1828-ban 79 házában 595 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Iskoláját 1771-ben említik először, 1877-től római katolikus elemi tanodája három osztállyal működik. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi (korábban Rimaszécsi) járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. A településen élt és alkotott Bacskai Béla (1935-1980) festőművész. A községhez tartozó Lyukvapuszta a 13. század első felében létesült, neve szláv eredetű, de 1551-ben már lakosainak legnagyobb része magyar volt. Lakói a kedvezőtlen életfeltételek miatt elvándorolt, a török megjelenésekor már csak 3-4 család élt itt, 1554 után ők is elhagyták, azóta puszta, melynek határát elsősorban legeltetésre használták.
A település 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával és magyar nevelési nyelvű óvodával rendelkezik. Határában bazaltkitermelés folyik. A Rózsafüzéres Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1787-ben, a klasszicista stílusú Fodor-kúria a 19. század elején épült.
