Gömörhorka
A község a Sajó völgyében, a Sajó-folyó jobb partjának közelében fekszik, a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) és a Pelsőc-Murány vasútvonal (megállóhely, a személyforgalom 2011-ben megszűnt) mentén, Tornaljától 15 km-re északra, Rozsnyótól 20 km-re, Pelsőctől 3 km-re délnyugatra. Mellékutak kötik össze Pelsőccel, Lekenyével (2,5 km), Licével (7,5 km) és Mellétével (5 km). Határának legnagyobb részét a Jolsvai-karszt keleti része foglalja el, mintegy egynegyedét erdő borítja, legnagyobb része rét és legelő. Délről Lekenye és Melléte, nyugatról Lice és Gice, északról (rövid szakaszon) Páskaháza, északkeletről Pelsőc községekkel határos.
A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe 1910-38-hoz képest (12,76 km²) csak minimális mértékben változott (3 hektárral, 12,79 km²-re gyarapodott, amikor 1953-ban a papírgyár teljes területét - korábban egy része Pelsőchöz tartozott - Özörényhez csatolták).
A cellulózgyár 1883-as létrejötte után a község népessége ugrásszerű növekedésnek indult, 1880-1910 között több mint másfélszeresére nőtt. 1910-ben 1027, 1921-ben 982, 1938-ban pedig 1079, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét mindmáig megőrizte, bár 1991-2011 között (csekély, 4,2 %-os népességnövekedés mellett) a magyar nemzetiségűek aránya 82,5 %-ról 56,9 %-ra csökkent (a magyar anyanyelvűek aránya 66,6 %), a szlovákoké pedig 13,9 %-ról 31,8 %-ra nőtt. A lakosság csaknem egyharmada (32,4 %) a roma etnikumhoz tartozik, 2001-ben 10,4 %-a, 2011-ben pedig 8,9 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek. 2011-ben a lakosság 30,2 %-a volt református (1921-ben még 59,8 %), 23,7 %-a római katolikus vallású, 22,1 %-a pedig felekezeten kívüli.
A mai település határa két középkori település, Malah és Özörény területét foglalja magába. Malah falut, mely Horka, Tiba és Melléte között (a mai Hevesipuszta környékén) terült el, 1242-ben, közvetlenül a tatárjárás után említik először, létrejötte a 12. század második felére tehető. A falu Szent Erzsébet tiszteletére szentelt régi temploma a 13. század második felében épült, írott forrásban 1341-ban szerepel először. Ez a templom egykor a Mihály-hegy oldalában állt, a nép a vörös barátok templomáként emlegette. Romjai 1796-ban még álltak. Határában a nemzetség szaporodása révén a 15. században jött létre Horka és Ivánkaháza. Malah kisnemesi település volt, 1243-tól a Zágráb-Korpás, szláv eredetű nemzetség birtoka. Malah és Ivánkaháza egyaránt a 16. században, egy török rajtaütés során pusztult el. 1560 után már lakatlan, Horkához tartozó puszta. Özörényt 1243-ban említik először. Területe a gömöri királyi várhoz tartozott, a környék legrégebbi települése volt, Mellétével és Licével volt határos, létrejötte a 11. század végére tehető. Területéből vált ki Melléte és Malah is. Köznemesi település volt, utoljára 1466-ban említik írott forrásban. Templomos falu volt, az egykori templom helyét a Pusztatemplom dűlőnév őrzi. Kedvezőtlen természeti adottságai (vízhiányos karsztfennsík) miatt már a 15. században elnéptelenedett, 1567-ben már pusztaként szerepelt. A 18. században az Ambrus- és Barna-családoké, majd Horka határába olvadt. A 19. században a Skalica és a Horkai-hegy közti határrészt nevezték Özörénynek, 1906-ban pedig Horka községet keresztelte a Belügyminisztérium Özörény névre, mely 1938-45 között is hivatalos név volt. Mára a közhasználatból a szlovák „Gemerská Hôrka“ névből tükörfordítással kialakult „Gömörhorka“ elnevezés kiszorította. A mai település első fennmaradt írásos említése Horka néven 1413-ból származik. A 15. század elején vált ki Malak határából. 1413-tól 1488-ig a Dancs-család, majd 1483-ban a Szentkirályiak birtokolták. 1449-ben "Horka alias Malach" néven szerepel az írott forrásokban. Eredetileg nemesi portákból állt, a 16. században akkori birtokosa, a mellétei Barna-család telepített ide jobbágyokat. Lakossága kezdettől fogva magyar volt, a 16. század végén református hitre tért. A 17. század végén teljesen elpusztult, lakossága elszegényedett és elvesztette földjeit, 1720-ban két jobbágycsalád maradt itt. 1739-ben a pestisjárvány 9 áldozatot szedett a községben. 1773-ban családjainak fele már a 16. század óta itt élt, de a később betelepültek is csaknem mind magyarok voltak. A falunak 1828-ban 103 háza és 702 lakosa volt. Határa kövecses és terméketlen volta miatt lakói főként mészégetéssel, szénégetéssel, fuvarozásal és állattartással (juh és kecske) foglalkoztak. 1883-ban alapított, máig működő papír- és cellulózgyára alapvetően megváltoztatta a község jellegét, ipari településsé vált, az itteni férfiak csaknem mind a gyárban dolgoztak. Református elemi iskoláját 1792-ben, az evangélikus iskolát (ma az óvodának ad otthont) 1900-ban építették. 1906-ban hivatalos nevét az egykori falu után Özörényre változtatták. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. A 20. század első felében az ipari jellegű község jelentős munkásmozgalmi központ volt, szociáldemokrata és kommunista pártszervezettel és munkáskörrel, a környéken Kis-Moszkva néven is ismerték. 1927-ben tömegtüntetés, 1930-ban és 1933-ban nagy sztrájkok színhelye volt a község. 1932-ben szlovák nyelvű állami iskolát nyitottak meg a faluban. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1992-ben a papírgyárat privatizálták, a cellulózgyártás megszűnt, ma egy svéd tulajdonú, papírzsebkendőket gyártó cég (SCA Hygiene Products) és egy műanyaghulladékfeldolgozó működik itt.
A község 1883-ban alapított papírgyára ma is működik, egy műanyaghulladékfeldolgozó is üzemel itt. Határában katonai lőtér található. Magyar és szlovák tannyelvű alapiskola és magyar-szlovák nevelési nyelvű óvoda is működik a községben. Református temploma 1786-ban épült klasszicista stílusban, tornyát később építették hozzá. Határában 40 méter hosszú barlang található (Skalická jaskyňa), mely nem látogatható.
