Ahogy mi látjuk
Videó:
Bodó Károly
Képgaléria
Garampáld
Pavlová
község
magyar lakosság 1910
100%
521
magyar lakosság 2021
88%
188
Népesség: 231
Terület: 7,62 km²
Tszf. magasság: 126 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 94359
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Alsó-Garammente - Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság
1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye
Vámosmikolai járás
kisközség
Vályi András és később Fényes Elek műveiben is megtalálhatjuk a Párkánytól északra található falut, de ha megnézzük az elmúlt száz esztendő számadatait, a lakosság létszáma a felére csökkent itt, Garampáldon. Magyar és katolikus. Talán ebben a két szóban minden benne van, ami erről a 225 lélekszámú településről elmondható. Mert állnak a szakrális emlékek, az út menti feszületek, áll az 1717-ben emelt Szent Miklós templom is, amelyben egy másik szent is helyet kapott: Szent Lőrinc vértanú tekint le alázatosan a garampáldiakra, és mintha üzenne valamit ez a festmény… „Ti vagytok az egyház kincsei” – talán ezt sóhajtja. Csönd van, a májusi napfény lágyan simogatja a tulipánok szirmait. A dombokkal körülölelt táj pedig mesél. Szilaj lovakon száguldó honfoglalókról, ősmagyar harci kürtükről, hajdanvolt vízimalmokról, Páldon időző szerzetesekről.
A tavaszi napsütésben egy csipkebokor tövébe telepszik le a vándor, és a garampáldi bort kortyolgatva engedi, hogy a múlt értékei elárasszák a lelkét.
A község az Alsó-Garammente kistájon, a Garam völgyében, a Kis-Szikince mentén, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lejtőin fekszik, Párkánytól 16 km-re északra, Kéméndtől 4 km-re északkeletre, Kisgyarmattól 4,5 km-re délre. A Szikince völgyében haladó, Garamkövesdet Kétfegyvernekkel összekötő mellékút halad keresztül a községen. Nyugatról és északról Bény, északkeletről Kisgyarmat, keletről Szalka, délről pedig Kéménd községekkel határos. Keleti határa az Ipolymenti-hátság vízválasztójánál (Buzsák, 250 m) húzódik. Bénnyel és Kéménddel közös határa egyben Hont és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.
Közigazgatás
A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e vármegye, Szobi járás). Területe (7,62 km²) az elmúlt száz évben nem változott. 1976-1990 között közigazgatásilag Kisgyarmathoz tartozott.
Népesség
1910-ben 521, 1921-ben 520, 1939-ben pedig 546, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A huszadik század második felében nagymértékű népességvesztés ment végbe, 1939-2011 között lakosságának több mint a felét elvesztette, a csökkenés mértéke 1991-2011 között 27,1 % volt (343 főről 250-re). A lakosságot ma is csaknem kizárólag magyar nemzetiségűek alkotják (90,8 %), a szlovákok aránya 5,6 %. A lakosság túlnyomó többsége (94,8 %) római katolikus vallású.
Történelem
A régészeti leletek tanúsága szerint a területén a kőkorszak óta éltek emberek. A falu honfoglalás kori temetőjét is feltárták. Írott forrásban 1135-ben említik először, mint a Hont-Pázmány nemzetség birtokát. Ekkori birtokosa Lampert comes a Szent Lőrinc egyház mellett 3 ekényi földet adományoz a bozóki apátságnak. Templomát 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik. Hosszú ideig a bozóki prépostság birtoka, majd a 18. században a nagyszombati klarisszáké. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. A Beneš-dekrétumok következtében 1946. december 13-án tizenkét magyar családot, összesen 67 személyt csehországi kényszermunkára, a Lounyi járás területére deportáltak. Az elhurcolt családok egy-másfél év múlva térhettek haza.
Mai jelentősége
A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben sem iskola, sem óvoda nem működik. Egyike a hat Alsó-Garam menti kurtaszoknyás falunak. Szent Lőrincnek szentelt római katolikus temploma 1961-ben épült.
Továbbiak Garampáld településről:
