Farnad
A község a Garammenti-hátság erdős dombvonulatának keleti lábánál fekszik, a Kétyi-(Farnadi)-patak partján, enyhén dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt (kisebb részben erdőborította) vidéken, Párkánytól 30 km-re északnyugatra, Köbölkúttól 19 km-re északra, Nagysallótól 11, Lévától 31 km-re délre. A Dunamocsot (33 km) Nagysallóval összekötő 588-as út keresztülhalad a községen, mellékutak kötik össze Csekével (6 km), Bénnyel (14 km), valamint Nyírágón (5,5 km) keresztül Zselízzel (14 km). Északkeletről Nyírágó és Zselíz, északon Nagysalló és Málas, északnyugaton Cseke, nyugaton Kolta és Jászfalu, délről Nagyölved, délkeletről pedig Kural községekkel határos. Északi határa Esztergom és Bars, nyugati határa pedig Esztergom és Komárom megyék történelmi határát alkotja. Határában több puszta létesült a 19. század második felében, melyek mára elpusztultak (Ikladpuszta, Perespuszta, Mácsépuszta).
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott (a vármegye legészakibb községe volt), majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz. 1960-ban a Párkányi járás megszüntetésekor a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (32,74 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-1939: 32,75 km²) .
A 19. században vegyes magyar-szlovák községnek 1910-ben 2082, 1921-ben 2227, 1938-ban pedig 2318, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 20,2 % volt. 1945 után 110 belső telepes érkezett a községbe, a magyar lakosság 52,3 %-a reszlovakizált, a tömeges kitelepítés a falut nem érintette és magyar többségét napjainkig megőrizte. 1938-2011 között népességének 43,6 %-át elveszítette, 1991-2011 között 1528-ról 1307-re csökkent a lakosságszám, ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 15,4 %-ról 24,9 %-ra emelkedett. A romák aránya 8,9 %. A lakosság többsége (68,9 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 11,2 %, az evangélikusoké 10,6 %.
Okiratban először 1156-ban említik, Furnod formában, amikor az esztergomi káptalan tulajdona. 1283-ban Furnad-ot István esztergomi bíboros két unokaöccse, Vancse Tamás mester és Orbász pozsegai prépost birtokolja, majd csere útján Ladomér esztergomi érseké lett. Csák Máté rablásai többször érzékenyen megviselték. Nagy Lajos király 1342-ben Telegdi Csanád érseknek adományozza. Kezdetben Bars megyéhez tartozott, a 14. században Esztergom megye része lett. A török világban teljesen elnéptelenedett. A 18. század első felében telepítették újra. 1715-ben szőlőskertje és 52 háztartása volt. 1755-ben 674 volt a lakosok száma. 1787-ben 178 házában 1153 lakos élt. 1828-ban 197 háza volt 1327 lakossal. Határában végződött 1849 áprilisában a nagysallói csata. A község pecsétje 1699-es keltezésű. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához, 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.
A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda egyaránt működik, központi községnek számít (egészségügyi központ, kultúrház). Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus temploma 1730-ban épült barokk stílusban, a református templom 1787-ben, az evangélikus templom pedig 1821-ben épült klasszicista stílusban.
