Fakóvezekény

Fakóvezekény a Garammenti-hátság dombvidékének keleti oldalán, a Vozokanka-patak partján fekszik, Lévától 26 km-re délnyugatra, Verebélytől 28 km-re délkeletre, a 238 méter magas Alsó-hegy déli lábánál. A községközponttól 3 km-re északkeletre fekszik Bimbolapuszta (Medvecké) településrész, más külterületi lakott helye nincs (az egykori Leveled- és Felsőárma puszták a 20. század során elpusztultak). Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület (ebből viszonylag magas a szőlők aránya), csak a terület északnyugati részét (Leveledpuszta környékét) borítja erdő. Az Árma-völgyben kis víztárolót (24 ha) létesítettek a Cseresnyés-patakon (Kvetnianka). Délről Cseke, délkeletről Málas, keletről és északról Nagysalló, északnyugatról Barsbaracska, nyugatról pedig Fajkürt községekkel határos. Mellékutak kötik össze Csekével (4,5 km), Nagysallóval (7 km) és Fajkürttel (6 km).

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Verebélyi járás része maradt. 1938-ban a magyar közigazgatásban az ekkor létrehozott Bars és Hont egyesített vármegyéhez és a Lévai járáshoz csatolták. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került, végig a (változó területű) Lévai járáshoz tartozott. A község területe két kataszteri területre oszlik: Fakóvezekény (17,61 km² - 76,1 %) és Bimbolapuszta (Medvecké, 5,52 km² - 23,9 %). 1945-ben 19,00 km²-es határának egy részét (1,38 km²) az ekkor (nagyobb részben Kissalló határából) létrehozott Bimbolapuszta (Ursínyovo, majd Medvecké) községhez csatolták, 1990-ben azonban egész Bimbolapuszta elvesztette közigazgatási önállóságát és Fakóvezekényhez csatolták, így alakult ki a mai 23,13 km²-es községterület.

Fakóvezekény a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű (2011-ben 78,2 %) község, a lakosság csaknem egyharmada (31,8 %) a roma etnikumhoz tartozik. A 18. század óta folyamatosan szlovákok lakta helységként szerepelt, bár a 19. század végétől itt is megindult az asszimiláció (1880-ban a lakosság 13,0 %-a, 1910-ben már 92,9 %-a magyarnak vallotta magát). A község Csehszlovákiához csatolása után azonban már csaknem a teljes lakosság (1921-ben 90,8 %, 1930-ben 97,6 %) szlováknak vallotta magát, az 1941-es magyar népszámláláskor viszont újra megnőtt (18,3 %-ra) a magyar nemzetiségűek aránya. 1880-1941 között folyamatosan nőtt a lakosságszám (67 %-os növekedés, 702 főről 1172-re). Az 1991-2001 közötti időszakban megfigyelhető 12,1 %-os csökkenés után (983 főről 864-re) a 2001-2011 közötti időszakban újra nőtt a község népessége. 2011-ben a lakosság 5,8 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek és kiemelkedően magas volt a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (14,2 %). 1921-ben még az evangélikusok alkották a legnépesebb felekezetet a községben (38,9 %), a reformátusok aránya 35,5 %, a római katolikusoké 25,3 % volt. 2011-ben a lakosság 39,6 %-a volt római katolikus, 34,7 %-a pedig evangélikus vallású. Ugyanebben az évben a lakosság 88,8 %-a (799 fő) élt a községközpontban és 11,2 %-a (101 fő) Bimbolapusztán.

1327-ből származik első írásos említése "Wezeken" néven, majd 1339-ben "Wezekyn", 1470-ben "Fakovezeken" formában szerepel. A 14. századból ismert Erdősvezekény (Erdewswezekyn) néven is, ekkor említik a később elpusztult Alsó- és Felsőleveled falvakat is. 1534-ben 6 portával adózott. A 17. század elején elpusztította a török, 1657-ben pedig hosszabb időre puszta lett. 1683-ban említik először evangélikus iskoláját, melynek első tanára Laurentius János volt. 1746-tól a Hunyadi-, majd az Ordódy- és Kelecsényi-családnak volt itt birtoka. 1720-ban malma és 21 adózója volt. 1828-ban 71 házában 481 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, majd 1938-45 között újra Magyarországhoz. 1968-ig téglagyár is működött itt. 1974-ben mezőgazdasági szövetkezetét Kissallóéval és Barsendrédével egyesítették. 1990-ben Bimbolapuszta korábbi községet Fakóvezekényhez csatolták.

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda működik. Evangélikus temploma 1782-ben épült, tornyát 1837-ben építették hozzá.