Erdőszelestény
A Balassagyarmati-medence keleti részén, az Ipoly jobb partján fekszik, 145 méteres tengerszint feletti magasságban, a Szelestényi-hegy (250 m) déli lábánál, Erdőmegtől 3 km-re délre. A község központjával a 2600-as út köti össze.
1907-ig önálló község, azóta Erdőszelestény településrésze. Megszűnéséig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott (1880-ban még Nagycsalomjai járás). 1900-ban területe 2,92 km² volt, kataszterét később egybeolvasztották Erdőmegével.
2011-ben 113 lakosa volt, itt élt Erdőszelestény lakosságának 16,7 %-a. 1880-ban 134, 1890-ben 139, 1900-ban pedig 126 lakosa volt. 1900-ban lakosságának 77 %-a magyar nemzetiségű volt, ugyanekkor 56,7 %-a volt evangélikus, 43,3 %-a pedig római katolikus vallású.
Szelestény első írásos említése 1546-ből származik (Szelescen formában), neve szláv eredetű, a „szelistye” (helység, település) szóból származik. Ebben az évben malmát és 7 jobbágyportáját említik. 1599-ben egy tatár rajtaütés során a szomszédos Erdőmeggel együtt teljesen elpusztult, még 1720-ban is lakatlan helyként szerepelt. A 19. században a Szilassy, Vitális és Fáy család volt legnagyobb birtokosa. A Szilassy és Vitális családoknak kúriája is volt a településen. 1828-ban 22 háza és 185 lakosa volt. 1851-ben Fényes Elek még pusztaként említi, ekkor 182 lakosa volt. Lakói főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1900-ban 126 lakosa volt, akiknek háromnegyede magyar nemzetiségű, több mint fele evangélikus vallású volt. 1907-ben Erdőmeggel egyesítették Erdőszelestény néven.
A település elsősorban szőlőtermesztéséről ismert. Római katolikus kápolnáját 1934-ben építették.